Az 1932. május 5-én emelt obeliszk örök emléket állít az Ágfalva alatt elesett főiskolás felkelőknek: Machatsek Gyulának, Szechányi Elemérnek és a később elhunyt Domsitz Ferencnek.

Az 1921. szeptember 8-ára virradóra véget érő véres ütközet, a második ágfalvi csata eseményei az 1921. évi népszavazáshoz vezettek, a Trianoni békediktátum ellenére döntötték el Sopron sorsát, hogy a város megmaradhatott magyarnak. Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató és Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató vérét adta azért, hogy Sopron magyar föld legyen továbbra is. A tisztelet a két hősnek és egyben annak a maroknyi, javarészt főiskolásokból álló felkelőcsapat hősies tettének szól, amely hazaszeretetből, áldozatkészségből adott példát.

A felkelők életük árán is készek voltak a haza földjét megvédeni. 1921. szeptember 7-én az osztrák megszálló erők terve az volt, hogy csatlakozásra bírják Sopront. El akarták foglalni a kutakat, hogy így kényszerítsék a várost megadásra. Ágfalván mintegy 450 osztrák csendőr állomásozott, várva a támadási parancsot. A magyar felkelők azonban megelőzték az osztrákokat. A többségében főiskolás, irreguláris erők a 48-as laktanyában gyülekeztek. A selmecbányai akadémistákhoz szombathelyi vasutasok, és népfelkelők is csatlakoztak. A felkelők három hősi halottat vesztettek: Machatsek Gyula erdőmérnök-hallgató tartalékos hadapródőrmestert, Szechányi Elemér bányamérnök-hallgató tartalékos alhadnagyot és Pehm Ferenc önkéntest, pénzügyi tisztviselőt. Ennek az ütközetnek köszönhető, hogy Sopron és környéke népszavazással dönthetett hovatartozásáról.

Az egyetemi ünnepi megemlékezésen ünnepi beszédet mond Heilig Dávid erdész valétaelnök, majd a jelenlévők koszorúzással és néma főhajtással fejezik ki tiszteletüket a hősök emléke előtt.