Szabó K. István értelmezésében a Ványa bácsi akkor él igazán, ha a nézők megfeledkeznek az időről. A szereplők egy „megcsúszott időben” léteznek: nem érzékelik pontosan saját helyüket a világban, miközben olyan magatartásformákat vesznek fel, amelyekhez nem tudják hozzáilleszteni az életük ritmusát. Ez az ellentmondás teremti meg a darab sajátos komikumát – egy olyan komédiát, amely valójában az élhetetlenségről szól. A figurák csapdába kerülnek, üresnek és elpazaroltnak érzett életek zajlanak egyfajta „szellemtanyán”, ahonnan menekülnének, de nem tudnak kilépni. Szerelmek, remények és illúziók ütköznek a valósággal, miközben mindannyian a boldogságot keresik.

A rendező szerint a darab mondanivalója ma is érvényes:

– fogalmazott Szabó K. István.

A címszerepet alakító Széles Tamás számára Ványa megformálása különleges szakmai kihívás.

– mondta a színész.

A soproni előadásban valódi színészparádé várja a közönséget: Széles Tamás mellett Szabó Sipos Barnabás, Horváth Zsuzsa és Kovács Frigyes is főszerepben látható.

Kiss József, a színház igazgatója szerint az előadás különösen fontos az intézmény számára.

– hangsúlyozta az igazgató.

A Ványa bácsi soproni bemutatója klasszikus szöveg kortárs megszólaltatása, amely fájdalmasan aktuális kérdéseket vet fel az időről, az elmulasztott lehetőségekről és az életünk értelméről.