Vigyázzunk a sünökre!

Az éjszakai életmódot folytató, védett (természetvédelmi értéke 25 000 Ft) keleti sün, 2014-ben az év emlőse, előszeretettel választja nappali búvóhelyül, illetve téli álomra a kertekben, parkokban felhalmozott lombkupacokat, rőzserakásokat. A nőstények itt is ellenek, ezért az óvatlanul végzett kertrendezés könnyen a védett állatok, akár teljes családok pusztulását okozhatja. Ennek elkerülésében segít ez a menüpont.

Nem könnyű csak úgy megtalálni a rejtett, éjszakai életmódot folytató sünök nyári nappali  menedékét, hacsak nem kelünk jó korán (5-6 óra között), és járjuk be a kertet, a parkot - hazafelé bandukoló sünöket keresve. De még ekkor is óriási szerencsére van szükség, mivel ezek az esetlennek tűnő állatok pillanatok alatt képesek szinte nyom nélkül eltűnni.

Ezért ha ilyen gallyrakással, lombkupacal kell dolgoznunk – akár nyáron, akár őssztől tavaszig –, az esetleg ide húzódó állatok védelme és a saját lelkiismeretünk megnyugtatása érdekében érdemes az alábbi néhány egyszerű óvintézkedést betartani:

  • első lépésben lehetőleg ne vasvillával essünk neki a rakásnak, hanem szerszámnyéllel, hosszabb erős bottal, az alapi részen még óvatosabban, akár kézzel forgassuk át a halmot, így győződve meg arról, hogy nincs-e alatta valamilyen állat;
  • az is segít, ha a halmot átlátható rétegenként, fentről lefelé haladva bonjuk el;
  • a zaj hatására összegömbölyödő sün tüskéire szúródó levéltörmelék szinte láthatatlanná teszi az állatot ezért a halom alapi részéhez jutva nagyon figyeljünk a gömbölyded formákra (az összegömbölyödve megemelt állat gyakran szó szerint kigurul a gallyak és levelek közül);
  • ez az óvatosság különösen ajánlott a május-júniusi sünellési időszakban, amikor a menedékekben a hetekig vak és szinte magatehetetlen kölykök is ott lehetnek;
  • soha se gyújtsuk fel helyben az ilyen rakásokat (2021. január 1-től az önkormányzatok már nem engedélyezhetik helyi rendeletben az avarégetést, így ennek törvényi tilalma általánossá válik az egész országban), mert a lángok elől a felnőtt sünök sem fognak, tudnak elmenekülni, hiszen védekezési stratégiájuk az összegömbölyödésre épül, és szó szerint megsülnek;
  • ha a gallyrakás megbontásakor sünfészket (vagy telelő sünt) találunk, ne essünk pánikba, és ha csak lehet, semmiképpen se szedjük össze a kölyköket, és kezdjük mi magunk nevelgetni őket (!); ehelyett pakoljunk vissza kellő vastagságú rétegben ágakat és leveleket a fészekre, majd hagyjuk a nőstényre a továbbiakat;
  • a sünöket etetni nem kell, mert a kölykök számára létfontosságú, hogy anyjukat követve a természetes táplálékokkal (férgek, puhatestűek, ízeltlábúak, gyíkok, kisrágcsálók, hullott gyümölcsök) ismerkedjenek meg, ne pedig az ember által kitett, természetellenes ételhez szokjanak hozzá, amik ráadásul hasmenést, emésztési és növekedési problémákat is okozhatnak;
  • a háztartásokban keletkező lombkupac és gallyrakás megszüntetése többnyire halasztható, amivel érdemes legalább addig (négy-öt hetet) várni, amíg a kölykök annyira megerősödnek, hogy éjszakánként követik anyjukat a vadászatra, de ha tehetjük, a közelben mindenképpen alakítsunk ki alternatív búvóhelyet a gallyakból vagy a következő fejezetben bemutatott süngarázzsal;
  • amennyiben a lombhalmok és rőzserakások elbontása nem elodázható (többnyire kertgondozással foglalkozó települési szervek munkaköre kapcsán), a rendszeresen ilyen munkát végző munkatársakat érdemes ellátni a következő fejezetben bemutatott eszközzel, amibe mind a magányosan pihenő felnőtt állat, mind a nőstény a kölykökkel áttelepíthető.

Borítókép; pixabay 

Legnépszerűbb cikkek