Miles Davis szellemisége, az ő világa az a zenei szövet, az örök kapocs, amely igazi művészi találkozást eredményez az idei fesztivál világsztárjai között, miközben az eseményen újdonságként megjelenik a blues műfaja is. A  zenekarokban a műfaj legjobb, nemzetközileg jegyzett ütősei, fúvósai, gitárosai, billentyűsei játszanak. Grammy-díjakban sem lesz hiány. Ezek a nagyszabású koncertek életre szóló élményt tartogatnak minden korosztálynak – mondta a Kossuth-díjas Horváth Kornél, a SopronDrum eseménysorozat művészeti vezetője az idei fesztiválról. 

A harmadik SopronDrumon világsztárok, legendák láthatók július 15-e és 18-a között.  A fiatal generációnak pedig sztárdobosok tartanak mesterkurzusokat. Igazi kuriózum, hogy július 16-án Robben Ford ikonikus blues- és jazzgitáros, énekes, valamint Bill Evans szaxofonos közös koncertet ad. Korábban mindkettőjük játszott Miles Davis zenekarában. Követik a műfaj géniuszának szellemiségét, őrzik zenei örökségét, közös lemezt is készítettek nemrég. A Miles, Blues és azon túl című koncertjük a SopronDrum nagy zenei élményét ígéri.

Bill Evans, a szaxofonos legenda

Bill Evans mindössze 21 éves volt, amikor  a már több esztendeje visszavonult Miles Davis trombitás zenekarába hívták. Dave Liebman ajánlotta be Milesnak. Különösen érdekes volt a kapcsolat a fiatal Bill Evans és az önmagát kereső Miles Davis között. Egy évig szinte mindennap találkoztak, sétáltak, beszélgettek a zenéről, hogy mit vesznek majd fel a stúdióban. Bill Evans részese volt a dzsesszikon visszatérésének. Négy évet dolgoztak és hat lemezt készítettek együtt. A Davisszel felvett figyelemre méltó albumok közé tartozik a The Man With The Horn, a We Want Miles, a Star People és a Decoy.  Bill Evans ezután a stílusbeli sokszínűség jegyében igazi szaxofonos legendává, reneszánsz emberré vált előadóként, szerzőként, producerként. John McLaughlin, Herbie Hancock, Mick Jagger, Willie Nelson és megannyi világsztár dolgozott vele emlékezetes sikerekkel. Többször jelölték Grammy-díjra. 

Az 1958-ban született Bill Evans 6 évesen már zongorázott, utána egészen a középiskoláig klarinétozott, aztán hangszert váltott. A Hinsdale Central High Schoolba iratkozott be, s Vince Mickótól sajátította el a szaxofonozás alapjait. Evans ezután az Észak-texasi Egyetemre és a William Paterson Egyetemre járt, ahol Dave Liebmannál, a neves oktatónál és zenésznél csiszolta tovább tudását. Majd 22 évesen megtörtént az áttörés az életében: Miles Davis zenekarába hívták. 
Bill Evans ezután hosszú évtizedekig játszott, koncertezett, s lemezeket készített a műfaj legnagyobbjaival. Saját zenekarával 1990-től turnézott. Két albumát, a Soul Insidere és a Soulgrass címűeket Grammy-díjra jelölték. A Soulgrass a dzsessz és az amerikai zene fúzióját képviselte. Keverte a bendzsót, a hegedűt, a mandolint – ötvözve a szaxofon hangzásával. Mindemellett Bill Evans számos műfajban játszott, többek között bluegrassban, dzsesszben, hip-hopban, funkban. Stílusát Michael Brecker, Bob Berg, Sonny Rollins, Joe Henderson, John Coltrane, Stan Getz, Steve Grossman és Dave Liebman befolyásolta. Bill több mint 15 éven át turnézott a Randy Brecker / Bill Evans Soulbop együttessel, amely 2003-ban alakult. Ezután 2015-ben megalapította a Bill Evans Bandet. Ez a zenekar a dzsessz és a groove zökkenőmentes keverékét képviselte. Evans ekkor énekelt először a színpadon.  A turnézások közben, 2019-ben Evans ismét összeállt a legendás bluesgitárossal, Robben Forddal, Keith Carlock dobossal és James Genus basszusgitárossal, hogy felvegye a The Sun Room című albumot. Ezt követően Bill Evans egy jó baráttal és sztárdobossal, Wolfgang Haffnerrel létrehozott egy másik csoportot. Ez a formáció bejárta az európai fesztiválokat.

Robben Ford, a bluesember

Robben Ford – akit ötször jelöltek Grammy-díjra – fantasztikus gitáros, gazdag pályafutása során nem kisebb művészekkel zenélt, mint Bob Dylan, John Mayall, George Harrison, Joni Mitchell vagy Michael McDonald.
Az 1951-ben született Robben Ford igazi bluesember. Beleszületett a zenébe. Édesanyja zongorista, énekesnő, édesapja countryzenész volt. Testvérei, Patrick és Mark szintén muzsikáltak. Egyikük dobolt, másik harmonikázott. Közös együttest alapítottak, a The Charles Ford Blues Bandet. Robben először szaxofonozott, majd 13 évesen elkezdett gitározni, teljesen autodidakta módon. Sokat járt koncertekre. Nézte B. B. Kinget, Jimi Hendrixet, a Led Zeppelint, Eric Claptont. Mindemellett nagyon szerette a jazzt. Különösen a Paul Desmond és a The Dave Brubeck Quartet nyűgözte le. Archie Shepp, John Coltrane, Wayne Shorter és Miles Davis voltak a példaképei. Nagy szerepet játszottak ők abban, hogy a fiatal gitáros a jazz és a blues fúzióját keresse a mai napig. A fiatal Robben egyre jobban gitározott, beérett, majd az L. A. Express zenekarba ment játszani. Ők kísérték George Harrison 1974-es amerikai turnéját. A Beatles egykori sztárja nagyon kedvelte Robben Fordot. Becsülte játékát, tehetségét, kreativitását, ahogy képes volt a különböző zenei stílusok között hidat, fúziót képezni. A turné végén New Yorkban George Harrison bulit tartott a csapatnak, és odament Robben Fordhoz egy fényképpel. A fotó egy gitárt ábrázolt. „Ez az én karácsonyi ajándékom neked. Gibson készíti” – mondta. A hangszert nem sokkal ezután postán kapta meg Robben Ford, aki később játszott Joni Mitchellel is. Érdekesség, hogy annak idején Ford hívta fel az énekesnő figyelmét a legendás basszusgitárosra, Jaco Pastoriusra.

Robben Ford közben kialakította saját hangzásvilágát, járta zenei útját a fúziós műfajban. Miután 1977-ben megjelent első szólólemeze, rövidesen megalakult a kísérőcsapatból a Yellowjackets. Nem sokkal később Miles Davisnek a kezébe került az együttes egyik korai lemeze, és annyira megragadta Robben Ford játéka, hogy személyesen hívta fel telefonon a gitárost, csatlakozzon a zenekarához. Robben Ford egy megkötött lemezszerződés miatt 1986-ban csak rövid ideig turnézott és dolgozott Miles Davisszel. Robben Ford egy interjúban beszélt arról, nem számított arra, hogy Miles Davis hívja egyszer játszani. Ahogy megfogalmazta, kicsit tartott a dzsessz géniuszától, de nagyon boldog volt, hogy vele léphet fel. Miles Davis a turné végén azt mondta neki, bármikor visszatérhet a zenekarába. 

A gitáros zseni ekkor készült lemeze, a Beszélj a lányoddal elhozta az első Grammy-jelölését a legjobb kortárs bluesfelvétel kategóriában. Ettől kezdve elindult szólókarrierje is. Sorra jelentek meg albumai: az 1990-es években kiadta a Robben Ford and the Blue Line, a Mystic Mile, a Handful of Blues, a Tiger Walk és a Supernatural című lemezeket. Játszott Marcus Millerrel közösen az NBC késő esti műsorának házi zenekarában, a The Sunday Night Bandben. Phil Lesh és barátai közös turnéjának köszönhetően újra visszatért a gyökerekhez, és 2002-ben kiadta a Blue Moon, majd a Keep On Running című lemezeket, amelyek tele voltak az 1960-as évek blues, rhythm and blues érzésével, amin felnőtt. Ezután következett az Igazság című felvétele. A 2000-es évek elején a Jing Chi trióval készített felvételeket progresszív jazz-rock stílusban. Három lemezt adtak ki. Közben Robben turnézott a legendás gitárossal, Larry Carltonnal. Nem sokkal később megjelent a Soul on Ten zenei anyaga. Majd a Renegade Creation formációban Jimmy Haslip, Gary Novak és Michael Landau társaságában dolgozott. Két lemez, a Renegade Creation és a Bullet jelent meg nagy sikerrel – turnékat is hozva. Robben Ford ebben az időszakban játszott a Miles Davis tribute együttessel Omar Hakim, Darryl Jones, Wallace Roney és Joey DeFrancesca társaságában, valamint Bill Evans és Randy Brecker Soulbop nevű csoportjával turnézott. Ford azóta is jelentetett meg lemezeket. 

Az elmúlt időszakban Bill Evans szaxofonossal adták ki a The Sun Room zenei anyagukat. A két zenész nagyon jól ismeri egymást. Külön-külön évtizedek óta zenélnek és alkotnak különböző zenekaraik berkein belül, mely alkotómunka eddig is jócskán túlmutatott a jazz, a rock és a blues által kijelölt határokon. Most újra lehetőségük nyílik „erőiket egyesíteni”. Ezt láthatják a SopronDrum nézői is.

Stanley Clarke, a basszus mágusa

Érkezik a SopronDrum fesztiválra július 17-én a világ egyik legnagyobb basszusgitáros mágusa, a négyszeres Grammy-díjas legenda, Stanley Clarke. A tervek szerint vele tart Beka Gochiashvili (zongora, billentyűk), Cameron Graves (billentyűk), Jeremiah Collier (dob), Saler Nader (tabla) és a kiemelkedő, virtuóz hegedűs, Evan Garr. Stanley Clarke, a világ egyik legismertebb akusztikus és elektromos basszusgitárosa, előadóművész, zeneszerző, karmester, rendező, producer. A dzsessz és a fúziós muzsika igazi úttörője. Különösen híres vad, elsöprő játékáról, fellépései igazi showhangulatot árasztanak. Először ő szólaltatta meg hangszerét a húrok ütésével. Stanley Clarke gyermekkorától bőgőzik, basszusgitározik, de csellózott, harmonikázott és hegedült is. A Philadelphia Music Academyn végzett. Játszott jazzt, rockot, popzenét. Többször járt Magyarországon, először még a nyolcvanas években Al Di Meola gitárossal és Jean-Luc Ponty hegedűművésszel együtt.

Meghatározó volt életében megismerkedése Chick Coreával. Pályáján a Return to Forever együttes hozott nagy előretörést. Olyan kiváló hangszeresek voltak a társai, mint Billy Connors, majd Al Di Meola gitárosok és Lenny White dobos. Stanley Clarke a Return To Forever alappillére, Quincy Jones, Paul McCartney, Keith Richards, Aretha Franklin, Stevie Wonder, Chaka Khan, a Police, Herbie Hancock, Carlos Santana és mások zenei partnere. Számos film, köztük a Boyz N The Hood és Az 57-es utas zenéjének szerzője. Megközelítőleg 70 tévé- és játékfilmhez írt kísérőzenét. Az amerikai filmakadémia tagjává választotta. Különleges, nem hivatalos rekordot is tart: első fúziós basszusgitárosként világ körüli turnékra tudott indulni, s lemezeivel csúcsokat döntött. Pályafutását számtalan elismeréssel jutalmazták, megkapta a rangos Miles Davis-díjat is, ami azért értékes számára, mert a legendás muzsikus volt az, aki rábeszélte: kíséret nélkül is bátran játsszon a hangszerével a koncerteken.

Az esten szerepel David Friedman vibrafonista, marimbaművész, zeneszerző, jazzpedagógus, aki tanítja is a fiatalokat. Más mesterkurzusok is várják őket: Rob Knopper és Szendőfi Péter tart foglalkozásokat a dobosoknak, ütősöknek. Hozzájuk csatlakozik a német Wolfgang Haffner sztárdobos, akinek Pat Metheny, Randy és Michael Brecker, Chuck Loeb, valamint John Abercrombie is méltatta tudását, kreativitását a közös munkáik során. Erőteljes, dinamikus játéka miatt Haffner a rock- és popsztárok egyik legkeresettebb dobosa. Elég mindehhez annyit hozzátenni, hogy Chaka Khan nagyon szeret vele dolgozni. Most Robben Fordék koncertjén láthatják a nézők a színpadon. Horváth Kornél elmondta: izgatottan készül az idei fesztiválra.

– Különösen várom a világklasszis színvonalú oktatói programokat, ahol reményeim szerint életre szóló élménnyel gazdagodnak majd a magyar fiatal ütőhangszeres generáció jelen lévő tagjai és az ütőhangszeres zenét kedvelő közönség – mondta a kitűnő zenész, aki természetesen nagy várakozással tekint a központi koncertek elé, és várja a személyes találkozást a sztárokkal. Mindegyikük a világ zenei életének kimagasló egyénisége, zenei munkásságuk évtizedek óta meghatározó jelentőségű. Ezért különösen nagy öröm számára, hogy a SopronDrum fesztiválon köszöntheti őket. 

Mesterek ritmusvarázslatában – Világsztárok dobórái

Világsztároktól, mesterdobosoktól, ütőhangszeres nagyágyúktól  leshetik el a fortélyokat a fiatal generáció tagjai a SopronDrumon július 15-e és 18-a között. A dzsessztől a rockon, popon át a komolyzenéig széles műfaji skálát ölelnek fel Wolfgang Haffner, David Friedman, Rob Knopper és Szendőfi Péter kurzusai. A fiatalok életre szóló élményt szerezhetnek ezeken az alkalmakon. Egy kis ízelítő, kik is érkeznek az Európában egyedülálló fesztiválra, hogy workshopokat tartsanak, s megosszák a titkot: miképp hódíthatók meg a kontinensek színpadai két dobverővel.

Wolfgang Haffner (dobos, zeneszerző, producer) 

A német Wolfgang Haffner nemzetközi sztárdobos, zeneszerző, producer magas szintű játéka napjainkig mintegy 400 albumon hallható.  A világ minden jelentős dzsesszfesztiválján fellépett, 100 országban turnézott Japántól az Egyesült Államokig, Dél-Afrikától Brazíliáig. Együtt koncertezett olyan csillagokkal, mint Chaka Khan,  Al Jarreau, Pat Metheny, Jan Garbarek és a The Manhattan Transfer.
Műfaji sokszínűség jellemzi, a dzsessztől a pop- és rockzenén át a groovig minden stílusban képes maradandót, egyedit, világszinten is kiemelkedőt nyújtani. Összesen tizenhat szólóalbummal rendelkezik. Producerként a Mezzofortével és a német énekessel, Max Mutzkéval is dolgozik. Több elismerés tulajdonosa, 2010-ben megkapta az ECHO-díjat, majd németországi szülővárosában, Nürnbergben kapott kulturális díjat. Kind of Cool című lemeze az első helyre került a dzsessz toplistán, és öt héten át ott volt a német poplistákon is. Saját együttesével, a Wolfgang Haffner Quartett-tel a világ számos táján koncertezett.

Wolfgang Haffner a nyolcvanas évek közepén kezdte karrierjét Albert Mangelsdorff dobosaként, majd technikai tudásával, egyedi, utánozhatatlan stílusával, sokszínűségével világszerte hírnevet szerzett. Sztárok hívták, hívják nagy világjáró turnékra, zenekaraikba vagy lemezeiken játszani. Jelenléte a SopronDrum oktatói között tovább erősíti a fesztivál nemzetközi szakmai színvonalát, és nagy élményt jelent a jövő dobosgenerációjának. A nézők pedig július 16-án a fertőrákosi baralangszínházban is megcsodálhatják a játékát, hiszen fellép Robben Ford és Bill Evans koncertjén.

Rob Knopper (a Metropolitan Opera dobosa) 

Rob Knopper sokoldalú művészként játszik, oktat, több hangszeren tanít, zenét szerez, weboldalakat tervez, tehetségeket készít fel meghallgatásokra, blogot vezet, videózik, s pályafutása igazolja: ő nem néz hátra, csak előre. Saját elmondása szerint megszállott ember, kicsit rögeszmés, s szerinte ennek és a kitartásának köszönhetően jutott el odáig, hogy tagja lehet a világ legjegyzettebb, legjobbnak tartott formációjának, a Metropolitan Opera zenekarának. Rajongója a progresszív rocknak. Mindemellett a francia ütőhangszeres zeneszerző, Jacques Delecluse egyik legavatottabb szakértője. Igazi reneszánsz ember, a zene bűvöletében. Ő bútorokon, kocsijuk hátsó ülésén, a csomagtartó tetején verte kiskorában a ritmusokat, s szülei ezért nagyon gyorsan vettek neki egy dobfelszerelést. Ekkor volt nyolcéves. Játszott iskolai bandákban progresszív rockot (kedvence az Emerson, Lake and Palmer), heavy metált, kelta zenét, jazzt rézfúvósokkal, majd a klasszikus ütőshangszerek felé fordulva tanult tovább, és ezen az ágon diplomázott. Több neves szimfonikus zenekarral dolgozott együtt. Nagyon ért ahhoz, milyen módszerekkel készítse fel különféle meghallgatásokra a zenészeket.  

David Friedman (vibrafon- és marimbaművész, zeneszerző, tanár) 

David Friedmant az egyik legbefolyásosabb vibrafonistának tartják. Nemzetközileg elismert vibrafon- és marimbaművész, zeneszerző és jazzpedagógus. Játszott a New York-i Filharmonikusok és a Metropolitan Opera zenekarában. Sajátos stílusa izgalmasan változatos és színes zenei világában gyökeredzik.  

Gazdag pályafutása alatt olyan személyiségekkel dolgozott együtt, mint Leonard Bernstein, Luciano Berio, Wayne Shorter. Élőben vagy felvételeken hallhatták többek között Joe Hendersonnal, Horace Silverrel, Johnny Griffinnel, Hubert Lawsszal, Jane Ira Bloommal, Ron Carterrel és John Scofielddel együtt. David Friedman elkötelezett és neves oktató. Mesterkurzusokat tart sok helyen Európában, Észak-Amerikában és Japánban. Könyvét, a Vibrafontechnika, tompítás és pedálozás címűt az ütősoktatókönyvek bibliájának tartják. A Berlini Művészeti Egyetemen megalapította és tizenhat évig igazgatta a jazz tanszéket, ahová 2002-ben meghívta a vokális virtuózt, Bobby McFerrint, hogy segítsen méltó módon megünnepelni a tanszék tizedik évfordulóját. A nagy sikerű koncert emlékezetes pillanata egy spontán duó volt kettejük között. Különlegesség az életében, hogy John Lenon halála után Yoko Onónak készült egy fontos szólóalbuma 1981-ben Season of Glass címmel, és az özvegy felkérésére játszott ezen. Fontos magyar vonatkozás, hogy Snétberger Ferenccel is turnézott. A  gitárművész triójának Signature című, 1995-ös lemezén hallható a közös játékuk. A szakemberek azt tartják, kevés dzsesszzenész ölel fel olyan széles spektrumot, mint ő. Jelenléte a SopronDrum egyik kiemelkedő eseménye.  

Szendőfi Péter  (Fusio Group és a Loop Doctors)   

Szendőfi Péter, a kitűnő magyar dobos, a Fusio Group és a Loop Doctors formációk tagja szintén tart kurzust a SopronDrumon. Példaképei nyomába lép a leghűségesebb város fesztiválján, hiszen ikonjai közül Billy Cobham és Dennis Chambers is hatással volt a játékstílusára. Ők már jártak ezen a rangos eseményen.  

Szendőfi Péter a magyar és a nemzetközi dobosvilág elismert, kiemelkedő technikájú zenésze. Különleges formációk létrehozója, nagy kísérletező, igazi alkotó ember, akinek nem szab határt egy műfaj sem. Stílusokat vegyítő játéka a legjobbak közé emelte. Zenész családban nőtt fel: édesapja Szendőfi Attila hangszerkészítő, édesanyja Fekete Mária zongoraművész, karmester.  Kezdetben képzőművészeti pályára készült. Viszonylag későn, 16 éves korában kezdett zenével foglalkozni. Első dobtanára Riha Emil, édesanyja kollégája volt, aki a színházi zene műfajában igen elismert muzsikus. Szendőfi Péter a Zeneművészeti Főiskola jazz tanszakán diplomázott. Ekkor már játszott az In Line, a Babos Band, valamint a László Attila Band muzsikusaként, Katona Klári kísérőjeként. Saját zenekart alapított, a Fusio Quartettet. A csapat az ő kompozícióit játszotta. A  New York-i Drummers Collective iskolában a világ minden tájáról érkező jelentkezők közül őt tartották a legtehetségesebbnek, így teljeskörű ösztöndíjat kapott, amellyel ott tanult. Itt játszott először amerikai muzsikusokkal. Zenekara itthon megújult, Fusio Group néven működik tovább. Hét albumuk jelent meg. A fúziós jazz irányzatán belül szerzeményeivel teljesen egyéni hangvételt alakítottak ki. Mindig érdekelte, hogyan lehet az elektronikus zenében használt elemeket, illetve elektronikát ötvözni az akusztikus hangszerekkel és a dzsesszel. Megalakította a Loop Doctorst, lemezük mint az év hazai jazzalbuma Fonogram-díjat kapott 2008-ban. Mindemellett 2020-ban Artisjus előadóművészi díjban részesült. Rendszeresen tart kurzusokat itthon és külföldön. Bemutatja, miként lehet az akusztikus hangszeres játékot, az elektronikát, a jazzt és az improvizációkat ötvözni. A SopronDrumon ebbe pillanthatnak be a fiatal ütősök.