Gács László 1931-ben született Komáromban. 1956-tól a soproni főépítés-vezetőséget irányította. 1959-ben a Győri Tervező Vállalat soproni irodájához került statikus tervezőként, ahol szakosztályvezető, később pedig irodavezető-helyettes lett. 1990-ben vonult nyugdíjba. 1968-tól Sopronban elsőként tervezett és épített magántervezőként társasházakat.

– Nemcsak tervezőként volt új dolog a hatvanas évek elején társasházat tervezni, hanem maga a beruházás is újszerű ötlet volt – hangsúlyozta Gács László. – A Rák-patak mellett, a Frankenburg úton ma is áll az a két épület, mely e tekintetben az első munkám volt. Jól emlékszem, 80 ezer forint volt akkoriban egy erkélyes, 60 négyzetméteres lakás ára.

Többek között Gács László nevéhez fűződik az egykori soproni Állami Szívszanatórium és a balfi szanatórium fedett uszodájának tetőszerkezeti tervezése is.

– Fiatal mérnökként kerültem a Soproni Tervező Irodába, ahol aztán egészen a megszűnéséig ragyogó kollégák között dolgozhattam. Elsőként említeném mindnyájunk közös mesterét, a soproni születésű Ybl-díjas építészt, Winkler Oszkárt, aki úgy emberileg, mint szakmailag nagy hatással volt ránk. Hogy melyik épületemre vagyok a legbüszkébb? Nehéz választani, de talán a kópházi határátkelő épületegyüttesére – fogalmazott Gács László, aki mintegy életműve elismeréseként két évvel ezelőtt vehette át vasdiplomáját.

1980-tól egészen napjainkig az Igazságügyi Minisztérium magas- és mélyépítési szakértőjeként bírósági és magánjellegű szakértői véleményeket készít.