Wigner Jenő Pál, angol nyelvterületen Eugene Paul "E. P." Wigner (Budapest, Terézváros, 1902. november 17. – Princeton, New Jersey, 1995. január 1.) Nobel-díjas magyar–amerikai fizikus.

A századelőn a fizikát a legjobb tudósok is egy majdnem befejezett tudománynak gondolták, amelyben minden fontos dolgot felfedeztek, és amelyben már csak pár apró részletet kell jobban kidolgozni. Wigner Jenő egyike volt azoknak a húszas évekbeli fizikusoknak, akik újjáteremtették a fizika tudományát, többek között bevezetve a kvantummechanikába a szimmetriák elméletét. Egyike volt a századfordulós Budapest híres tudósainak, akik közé Erdős Pál, Kármán Tódor, Neumann János, Teller Ede és Szilárd Leó is tartozott, utóbbi vált talán legközelebbi felnőttkori barátjává. Neumann iskolatársa és tanácsadója is volt, róla Wigner később így írt: „a legokosabb ember, akit ismertem a Földön”.

A Fasori Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. A berlini egyetemen vegyésznek tanult, de az új fizikai felismerések magával ragadták. Disszertációja a kvantumkémia első munkájának tekinthető, a hidrogénmolekula keletkezését tárgyalja. Felismerte a tér-idő szimmetria szerepét a kvantummechanikában (1929).

1930-ban települt át az Amerikai Egyesült Államokba, ahol 1937-ben megkapta az állampolgárságot. 1934-ben Szilárd Leónak a neutronok felhasználásával előidézhető láncreakcióra vonatkozó ötletét jónak tartotta, és közösen kidolgozták az elmélet lényegét. Szilárddal közösen vették rá Einsteint a Roosevelthez szóló nevezetes levél aláírására. Ő is részt vett Szilárd Leóval, Neumann Jánossal, Teller Edével és Enrico Fermivel a levél nyomán beinduló atomkutatásokban a Manhattan-terv keretében. A plutóniumot előállító (szaporító) reaktor megtervezésén dolgozott, amely az első atombomba üzemanyagát állította elő. Részt vett az első atomreaktor kifejlesztésében és 1942. december 2-i indításában.

Az első olyan nagyteljesítményű reaktorokat tervezte, amelyeknél vízhűtést alkalmaztak. Ezek az áramló víz hűtötte reaktorok azok a biztonságos reaktortípusok, amelyeket ma is használunk. A világ működő atomerőműveinek mintegy 80 százaléka ilyen. Ebben a típusban a hűtővíz egyben a neutronlassító (moderátor) is, így ha a hűtés megszűnik, a reaktorban lecsökken a lassú neutronok száma is, és a láncreakció leáll. További 30 reaktorszabadalmat is beadott. Tehát teljes joggal mondta róla tanítványa és munkatársa, Weinberg, hogy "Wigner a világ első reaktormérnöke." Wigner 37, több reaktortípusra vonatkozó (nehézvízzel moderált reaktor, homogén-gyors reaktor, léghűtéses kísérleti reaktor, H2O-val hűtött, dúsított 235U-nal működő kompakt reaktor) technikai szabadalmat nyújtott be; a magyar tudós sziporkázott az ötleteivel. A kvantummechanikai munkássága is figyelemre méltó: ő állapította meg például a bariontöltés-megmaradási elvet (1949).

1963-ban fizikai Nobel-díjat kapott az atommag és az elemi részecskék elméletéhez adott hozzájárulásáért, elsősorban az alapvető szimmetriaelvek fölfedezéséért és alkalmazásáért. Mindent megtett, hogy az atomenergiát békés célokra használják. Ez irányú munkásságáért megkapta az USA Atomok a Békéért díját. Mindvégig szeretettel szólt hazájáról és tanárairól.  Gyakran látogatott haza, 1983 nyarán meglátogatta a paksi atomerőművet is.
1995-ben halt meg a "világ első reaktormérnöke", de munkássága révén mindig jelen lesz közöttünk.

Forrás: Internet

Borítókép: https://cultura.hu/