Zajlik az élet az akkoriban még inkább Sopron ütőerének számító úton. Egyesek a dolgukra sietnek, mások megállnak egy könnyed csevejre. A méretes kerekes létra feltehetően a tűzoltóké, előtte a macskakövön előtűnnek a villamos sínjei. Az egymással farkasszemet néző paloták balra a sárga Szürnyegi Horváth-ház, jobbra a Széchenyi-palota – az 1850-es évek óta őrzik ebben a formában a Várkerület Széchenyi téri torkolatát.
A Fő téren álló klasszicista épület 1829-34-ig épült. Az építésre indított gyűjtéshez Esterházy Miklós herceg járult hozzá kiemelkedően. Tervezője, Hild Vencel az 1808-as tűzvész után érkezett Sopronba. A várfal övezte szabálytalan telken L alakú épületet emelt, térre néző homlokzatán jókora erkéllyel. A korinthoszi oszlopok háromszögű oromzatot tartanak, rajta Sopron vármegye Szent Mihály arkangyalt ábrázoló 1919-es címerével.
A Széchenyi tér 1861-ben kapta a legnagyobb magyar nevét, így lett Sopron első történelmi személyiségről elnevezett közterülete. Szobrát 1897-ben avatták, mintáját Izsó Miklós készítette. A művész váratlan halála után a 3,6 méteres alkotás megvalósítása a tanítvány, Mátrai Lajos munkája. Szokatlan, hogy a szobrot a térnek háttal állították fel: így Széchenyi éppen szembe nézett a Déli pályaudvar felől a belvárosba érkező vendéggel.
Az országban egyedüliként Sopron új városház avatásával ünnepelte a millenniumot. Az Előkapu felől látható eklektikus épületet a divatos bécsi építész, Hinträger Mór és fia tervezték. Szép egységet alkot Sopron jelképével, a Tűztoronnyal. A rálátás a Várkerület felől akadálytalan, hiszen az építkezés során lebontották az Előkapu déli házsorát, hogy el tudják végezni az alapozáskor talált jelentős római kori emlékek teljes feltárását.
Az első faépítésű kilátótornyot Romwalter Károly nyomdász 1876-ban fiával, Alfréddel saját költségén építtette, és elkészülte után a Városszépítő Egyesületnek adományozta. Tiszteletére a 398 méteres Váris-hegyet átkeresztelték Károly-magaslatnak, és Károly-kilátó lett az új torony neve. Az időjárás viszontagságainak kitett; eső, szél útjában álló fakilátó állaga gyorsan romlott, így az egyesület 1902-ben újabb fakilátót, majd 1936-ban kőkilátót emelt.
A forró napokon népszerű Tómalom fürdőt a 19. század közepétől használhatták a soproniak hűsítő csobbanásra. Virágkorát a két világháború közti időszakban élte. A Nagytómalmot ugyanis az ipartársulat 1918-ban eladta a Soproni Városszépítő Egyesületnek fürdőtelep létesítésére. Rövidesen strandfürdőt, szállót és vendéglőt létesítettek rajta; a szemközti domboldalon néhány villa is épült.
A gyorsan közkedveltté váló Löver strandfürdőt 1911-ben vehették használatba a soproniak. Területét a Deákkúti út felől lehetett megközelíteni egy ácsolt kapu alatt, mely az ERDEI FÜRDŐ feliratot viselte. Az uszoda vízellátását a kellemesen hűvös Deák kúti forrásvíz biztosította. A parkos környezet, az erdő csendje, a jó levegő hamar népszerűvé tette a soproniak és a turisták körében egyaránt.
A Soproni Parkerdő turistaútjainak Fáber-rét közeli kereszteződése az egy tőről hajtott, héttörzsű bükkfáról kapta nevét. Az 1930-as években a Városszépítő Egyesület a sétautaknál irodalmi táblákat helyezett ki. A Hétbükkfa is ihletett egy verset: Mészáros Sándor, a Frankenburg Irodalmi Kör főtitkára írta. A famatuzsálem utolsó törzsét a II. világháború idején vihar csavarta ki. A Soproni Postás Természetjáró Szakosztály tagjai a 1970-es években elültettek 8 bükkcsemetét, közülük 6 életerős fa ma is itt magasodik.
Végre itt a nyár, eljött a strandolás ideje. A soproniak körében kedvelt Tómalom már a 19. század derekától kezdve élénk fürdőéletnek adott otthont. A strandfürdő az 1920-as évek elején újult meg, ekkor épült a 14 szobás Tómalom-fürdő szálló és vendéglő, a 30-as években további létesítményekkel bővítették. Igazi virágkor volt ez Tómalom fürdő történetében, melyet a II. világháború súlyos pusztításai szakítottak később meg.
A szinte idilli, békés képen őszre jár az idő, jó termés ígérkezik a szőlőn – a Koronázódombon javában szüretelnek a poncichterek. A domb alatt, a régi temetőkert tövében, még poros úton húzzák a lovak a szekeret. A Szent Mihály-plébániatemplom a mellette emelkedő Szent Jakab-kápolnával együtt fenségesen uralja a panorámát. A Balfi külváros kicsiny lakóházai szerényen bújnak meg alattuk.
Sopronban hirtelen nagy esőzéskor gyakran volt árvíz, mielőtt az Ikva medrének rendezése az 1920-as években megtörtént volna. A képen az 1900. április 8-i áradás látható, háttérben a Patak utca hídjával. Az Ikva árvizei erősen veszélyeztették az Ikva sort; a Rózsa utca és Szélmalom utca torkolatát, mivel a Rózsa utcai Felsőházat S-kanyarral kellett megkerülnie. Az épületet 1905-ben el is bontották, így gyorsabb lett a víz elfolyása.
Az Anna-napi jókívánságokkal teli képeslap kiemelkedő pillanatot ragad meg Sopron életéből is. 1900. április 30-án adták át a forgalomnak a város új, 1000 mm nyomtávú villamosvonalát. Ez alkalomból az 1-es számú villamoskocsi feldíszítve, magyar címerrel látható a Kossuth utcai szakaszon, ott, ahol a kocsiszíni vonal kiágazott a Flandorffer (ma Táncsics) utcai csarnokhoz. A soproni villamos 1923. május 31-ig üzemelt, ezzel az ország legrövidebb ideig működő vonala volt.
Városunk rangos tanodája 100 éve viseli a legnagyobb magyar nevét. 1850-ben nyílt meg, és 1876-ban átvette az állam mint főreáliskolát. Első otthona a Városmajorban volt. 1856-ban költözött az addig sörházként működő épületbe, melyet a város alakíttatott iskolaházzá. A Templom és akkor még Iskola utca sarki épület háromszori hozzáépítéssel 1893-ra nyerte el jelentős méretét. Az intézet Széchenyi Istvánról való elnevezését a vallás-és közoktatásügyi miniszter 1922 májusában kelt rendeletével engedélyezte. Az 1935-36. tanévtől gimnáziummá szervezték át.
A hattyúkutat 1929-ben helyezték át az Orsolya térről a Hunyadi utca gróf Tisza István úti torkolatába (mai Béke út). Eredetileg még a Széchenyi tér díszítésére készült a Városszépítők javaslatára, akik hiányolták a szobrokat Sopron köztereiről. Az 1944. december 6-i bombázás erőteljesen érintette a környéket, a jobb oldali zárt erkélyes sarokház is ekkor pusztult el.
Nem egyszerű felismerni a képen a Széchenyi tér sarkát, a Mátyás király utca mai torkolatának helyét. A két világháború között a megnövekedett gépjárműforgalom miatt sürgetővé vált a közvetlen átjárás a Várkerület és a GySEV pályaudvar között. Ez a Mátyás király utca áttörésével valósult meg 1934–1938 között, a Domonkos-templom bal oldalán álló Tschurl-féle ház elbontásával.
Ma már nem látni a Kossuth utcát gépkocsik sora nélkül; ráérősen ügyet intéző, nézelődő járókelőkkel. Annak idején a környéken élők Hoffman Gyula kereskedésében vásárolhattak be és szomjukat Schmidl Károly szomszédos vendéglőjében olthatták. Ma már egyik épület sem létezik, helyükön a II. világháborús bombázások óta zöld terület van a vasúti pálya Erzsébet-kert felőli oldalán.
A tér első köztéri óráját 1913-ban állították fel. Erre haladt ekkoriban a Sopron két pályaudvarát összekötő villamos vonala - rápillantva tudhatták az utasok, időben érkeznek-e a vonatra. Ugyanezen évben készült el a város nagyszabású, magyaros szecessziós Postapalotája. Nem nőttek még meg a napjainkban Széchenyi szobra körül magasodó, kellemes árnyat adó zöld fák.
A macskaköves Várkerületen a 20. század elejéhez képest zajlik az élet, boroshordókat szállító lovaskocsik közelednek. A fotós feltehetően még feltűnést kelt, hiszen a járókelők nagy része rá figyel. A villamosmegállón látványos csokoládéreklám; a Pannónia szálló előtt fedett kiülős terasz, melyet az I. világháború előtt alakítottak ki és a II. után bontottak el. Baloldalt ott húzódnak az árusok bódéi.
A közkedvelt szecessziós hangulatú tornyocska 1911 óta díszíti a Deák teret az Alsólővér utca torkolatában. A város második időjelzőjét a Soproni Városszépítő Egyesület emeltette saját költségén és a helyi iparosok hozzájárulásával. Hamar Sopron egyik jellegzetes pontja lett: úgy kirándulók, mint szerelmesek találkahelye, túrák kiindulópontja.
Így a Tűztoronyból nyíló panoráma sem. Ez a kép akár ma is készülhetne. Előtérben a városháza oromdísze, a Stornó-ház teteje, a Patika-ház és a Kecske-templom – még járdával körben. A háttérben Sopron többi jellegzetes tornya: az evangélikus templomé, az orsolyitáké és a domonkosoké. Az egészet pedig körülöleli az alkonypírban fürdő Lőverek.
Az Erzsébet utcát 1873-ban nyitották meg. Két évvel később kapta meg Erzsébet királyné nevét, Ferenc Józseffel történt házasságkötésének 21. évfordulója alkalmából. A Széchenyi tér felőli sarokház földszintje megépítésétól fogva üzletnek adott helyet, eredetileg kettőnek is. A sarkon lévő a Roth család cukrászdája volt, mellette egy hentesüzlet, amelyet később egybenyitottak a cukrászdával. Azóta is folyamatosan édes finomságok tárháza található itt.
A tűzoltólaktanya épületét 1913-ban adták át rendeltetésének, a Várkerületről az Árpád utcába vezető kis utcát azóta nevezik Tűzoltó köznek. Rösch Frigyes 1923-ban bekövetkezett halála óta viseli az egykori tűzoltó főparancsnok, az első hazai torna- és tűzoltó egyesület egyik alapítójának nevét. Az udvaron mentőkocsik és beteghordóágy látható, ekkoriban még önkéntes egyesületi formában működött az életmentés is.
Az ország első közparkjában 1889-ben épült meg a zenepavilon, ahol aztán fél évszázadon át szórakoztatta a katonazenekar a nagyérdeműt. Mögötte a Sörpavilon vagy Kioszk néven emlegetett kerti vendéglő, melyet az 1904-es Iparkiállításra építettek és sokak kedvenc helyévé lett. A II. világháborúban mindkettő elpusztult. A pavilont 2015-ben újraépítették, a Kioszk egykori helyét zöld kerítéssel jelölték ki.
A Kuruc-dombon, ahol szinte mindig fúj a szél, 1841-től három évtizeden át forogtak a méltóságteljes szélmalom kerekei. Az 1870-es évekre gazdaságtalanná vált az üzemeltetése, így átépítették kaszárnyának. A helyiek rögtön el is keresztelték „Himli”-nek, Mennyországkaszárnyának, mert olyan közel volt az éghez. 1928-ig lakták katonák, azóta bérház. Sopron számos pontjáról látni, a város egyik ikonikus építménye.
1936-ban épült meg a Károly-kilátó 21 méteres terméskőből készült változata, kiváltva 60 esztendőt megélt, időjárás tépázta fa elődjét. A fatorony nevét is megörökölte: az alapító, Romwalter Károly nyomdász és városszépítő után kapta. Ő változtatta egy tollvonással a korábbi Váris-hegy nevét is Karlhöhére, Károly-magaslatra. Sopron egyik jelképe, mesés panorámával a városra és a Lőverekre.
A hajdani szénrakodó téren állt 1878-1956 között a bányaigazgatóság takaros központi irodája. Jobb oldalán hagyta el a teret a keskenynyomtávú vasút vonala - kezdetben lóvontatással, később gőzössel szállították rajta a szenet Ágfalvára. Napjainkban a Vasút sor őrzi emlékezetét. A máig meglévő kis pirostetős épület mázsaházként működött, itt mérlegelték a bányászok járadékként kapott tüzelőjét.
A Déli vasút állomás peronján sokan várják az érkező gőzöst. Sopron város első állomását 1847-ben építette a Sopron-Bécsújhelyi Vasút. Különlegessége, hogy falazott pilléreken álló önálló vonatfogadó csarnokot is létesítettek. A Déli Vasút 1865-ben átadott Szombathely-Sopron pályája dél felől csatlakozott be az állomáshoz, mely a későbbiekben a Déli Vasút saját pályaudvara lett. Az utolsó menetrend szerinti vonat 1998. május 23-án hagyta el.
Hangsúlyosan jelenik meg a lapon a 19. század végi Sopron büszkesége, az 1841-ben átadott színházépület. Ezután kapta a körülötte lévő Szinház-tér is akkori nevét, melyet 1869-1906-ig viselt. Az Eszterházy-ut – hivatalosan: Herceg Esterházy utca – a mai Wesselényi utca korábbi neve; a szellős villaszerű épületeknek is már csak az emléke maradt. A bal sarokban a millenniumi Várkerület hangulata is felvillan.
A Kossuth utca északi torkolatánál ágazott ki a soproni villamos kocsiszíni vonala a Flandorffer utcában lévő csarnokhoz. Az 1000 mm nyomtávú pályát 1900 áprilisában adták át a forgalomnak, s hat motorkocsival és két pótkocsival hazánkban a legrövidebb ideig, 23 évig üzemelt. A Déli pályaudvarról tartott a városmagot megkerülve a GySEV pályaudvar felé. Az elágazásnál 1915-ben köztéri órát is emeltek (ez a mai „órás körforgalom”).
A 20. század eleji Széchenyi tér páratlan oldali házsorából kiemelkedik a volt Takarékpénztár romantikus homlokzata, Handler Nándor kiemelkedő alkotása. 1856-ban építtette Szentgyörgyi Horváth Antal, később Széchenyi Jenőé lett, akitől a Soproni Takarékpénztár vette meg. A szomszéd ház aljában működött Fleischer József üzlete. A házak előterében ott a villamos sínpárja. A díszkert esti kivilágításáról gázlámpával gondoskodtak. Hiányzik még a később Hűségzászlónak nevezett Országzászló, azt csak 1931-ben emelték a tér elején.
Nem kell a sorok között olvasni, hogy kiderüljön, mi történhetett a szerzővel és Gizuskával a lap írását megelőzően… S vajon mit csinált mindeközben a Kedves nagymama? Az üzenet hordozója a város új büszkeségét, az akkor 3 éve átadott városházat ábrázoló litográfia, amely 1899-ben készült. Beazonosítható a bal oldalán diszkréten feltüntetett kiadó alapján: Verlag No 69 Ludwig Kummert, Sopron. A mai Fő tér akkori elnevezése Városháztér volt, s közepét valamivel nagyobb zöld terület díszítette, mint napjainkban.
A soproni Lövér-részletet ábrázoló lap része egy 1940 körül a Löverről kiadott sorozatnak. A háttérben a Károly-magaslaton már a Károly-kilátó 1936-ban átadott kőből készült változata áll, a napjainkban emblematikus tv-torony még hiányzik a látképből. A Löver szinte beépítetlen. Az előtérben az Egeredi-domb, a később támfalai miatt Citadella-parknak elnevezett területtel. A falnál támaszkodó nővérruhát viselő hölgy lehet az akkoriban a közelben működő ifjúsági vöröskeresztes üdülőház segítője.
A képen a napsütötte Caesar-ház még a Müller Paulin utcanév táblával áll. A kereskedő nevét 1945-ig viselte a mai Hátsókapu. A középkori eredetű saroképület névadója dr. Caesar Gyula orvos, leszármazottai 1952-ig voltak a ház tulajdonosai. Orsolya téri szomszédja a díszes Proszwimmer-ház, mely a II. világháborúban súlyosan károsodott, ezért lebontották. Helyén ma egy egyszerű homlokzatú társasház áll. Vajon kiknek és mit kívánt 1928 nyarán Margit?
A Várkerület belső oldala a várfalak előtti vizesárok feltöltését követően épült be. Az 1900-as évek elején még teljes a belső házsor. A Szálloda a fehér rózsához 1788-ban nyitott, és hamarosan a város legelőkelőbb fogadói közé tartozott. Berzsenyi élete alkonyán, ha Sopronban járt, csakis a Fehér rózsa kávéházába ment. A 20. század elején „elhervadt” korábbi dicsősége, 1930-ban Molnár Szálló lett az új neve, aztán a háborúban leégett. Hogy kik lehetnek a lap tetején mosolygó hölgyek? Azt az olvasók fantáziájára bízzuk.
A 20. század eleji macskaköves Várkerület külső ívén a házak földszintjén kiskereskedők boltjai, előttük árusok bódéi várták a vásárlókat. A Torna utca sarkán túl hangsúlyos a Handler Nándor tervezte oromzati díszes épület. Tűzfalának szabadon álló részét Dürböck kocsifényező, szobafestő reklám céljára kibérelte. Szomszédja az 1893-ban megépült Pannónia szálló előkelő homlokzatát a Városházát is megálmodó bécsi Hinträger tervezte. 1900-1923 között előtte volt a soproni villamos egyik megállója.
„Viszontlátásra itt! Itt mulatunk megint egy nagyot.” A soproni Royal nagykávéházat ábrázoló lapra írt üzenet jelentőségét az adja, hogy az I. világháború idején íródott. A Royalt 1911-ben Szüsz Károly nyitotta a még macskaköves Várkerület és az Ötvösök utcája sarkán. Tulajdonosváltásokkal egészen az 1940-es évek végéig működött, majd helyén létesült az Állami Áruház. A kereszteződésben az akkoriban Sopronban is divatossá váló automobilok egyike látható.