| 2019. július. 18. | 4 perc olvasás

A bánfalvi viasz Szűzanya izgalmas története

Egy trónörökös és szeretőjének öngyilkossága, különleges visszatérés 300 év után és egy viaszból készült Szűzanya szobor, amelyet több tulajdonsága is egyedivé tesz. Mindezek részei annak az évszázados történetnek, amely rendkívül fontos a bánfalvi pálos-karmelita épületegyüttes és ezzel együtt szinte az egész ország történelme szempontjából.

- 1892 óta kötődünk a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletéhez és ünnepéhez – világított rá Németh Attila, a Sopron Kertvárosi Plébánia plébánosa. - Ugyanis akkor kerültek Bánfalvára a karmelita nővérek – fűzte hozzá.

Ez a különleges esemény azonban nem „csupán” beköltözés volt, hanem visszatérés – de ne szaladjunk ennyire előre, ugyanis ennek a megrendítő és örömteli szálakkal egyaránt átszőtt története érdemes a felidézésre! - A mayerlingi vadászkastélyban 1889. január 30-án szeretőjével, Vetsera Máriával karöltve öngyilkos lett Rudolf főherceg – idézte fel a megdöbbentő cselekedetet a plébános. - Ferencz József a vadászkastélyt 1889-ben kiengesztelésül a legszigorúbb rend, a bűnbánó karmeliták apácakolostorává alakíttatta át, hogy a nővérek a trónörökös lelki üdvéért imádkozzanak - fűzte hozzá.

A plébános rávilágított: ide jött imádkozni Esterházy Móric özvegye, Ignácia is, aki bevonulhatott apácának. Ő is a fő mozgatórugója lehetett a karmeliták azon szándékának, hogy Magyarországon is alapítsanak kolostort. Az akkori püspök, Zalkai János ismerve a gyönyörű kulisszákkal büszkélkedő Bánfalva kivételes helyzetét, úgy látta jónak, hogy a karmelita nővérek a valamikori pálos kolostor üresen álló tereit töltsék meg imádságukkal és mesés alkotásaikkal. Így hozták el 1892-ben Bánfalvára is a Kármelhegyi Boldogasszony tiszteletét. - Ez azért volt jelentőségteljes, mert a török kor miatt nem voltak karmelita nővérek Magyarországon. Így ez a költözés több száz esztendős hiányt tört meg – emelte ki Németh Attila. - Ugyan a Győr életében mindmáig fontos szerepet betöltő karmelita rend a török idején is működött a folyók városában, de nővérek nem ténykedtek ott – tudtuk meg tőle.

A karmeliták azonban nem csak szellemi örökségüket, csodálatos kézimunkáikat és imádságaikat hozták – hanem egy különleges Kármelhegyi Szűzanya szobrot is. - Ez az alkotás viaszból készült, amely az emberbőr érzetét kelti a szemlélőben – hívta fel a figyelmet az érdekességre a plébános. De van még egy különlegessége is az alkotásnak: a Szűzanyát ábrázoló szobrokat, különösen a búcsújáró helyek esetében díszes ruhába szokták öltöztetni. Ezzel szemben a mi szobrunkra a karmelita nővérek egyszerű, mindennapi ruhájukat adták, annak ellenére, hogy nagyon sok míves hímzést hagytak ránk – tudtuk meg tőle.  

A Bánfalván ténykedő rend példamutató tevékenysége révén hamar nagyon jó fogadtatásra lelt az ország nyugati felén. – A karmeliták szokása, bizonyos értelemben törvénye úgy szól, hogy ha elérik a 20 fő fölötti létszámot, akkor új kolostort alapítanak – mondta el a Sopronmédia.hu-nak Németh Attila. – Ők a szemlélődő imádságnak élő nővérek, akik úgy gondolják, hogy kisebb közösségben jobban meg tudják ezt élni – rántotta le a leplet a különös szokásról. A 19. század végén elinduló, különleges magyarországi karmelita „hódítóút” első állomása tehát Bánfalva volt – aztán amikor az ott lévő nővérek meghaladták a húszas létszámot, megalapították a szombathelyi kolostort – onnét pedig a pécsit hívták életre, amelynek jogutódja (kis túlzással a bánfalvai unokája) Magyarszéken, Pécstől nem messze működik.  

Fontos örökséget hagytak ránk

- Sopronban 1950-ig ténykedtek a karmelita nővérek – tudtuk meg Németh Attilától. - A jelenlétük nem a közösségi életben nyilvánult meg, zárt életet éltek, de örültek az itt létüknek, ugyanis imádkoztak az itt élőkért, engesztelésükért. Az idősek mondják: úgy tudták, körülbelül mennyi nővér lehet itt, hogy az áldozásokra mennyi nővér jött el – avatott be minket a részletekbe.

A karmeliták legfőbb öröksége a Kármelhegyi Szűzanya szobrukhoz fűződik. Ennek köszönhetően tudják évről-évre életre hívni Sopron és környéke egyik legpompásabb és legtöbb hívőt megmozgató szakrális rendezvényét, a július 16-án esedékes Sopronbánfalvi Boldogasszony búcsút.

Vissza, egészen a keresztes háborúkig!

A rend eredete térben és időben egyaránt egészen a Szentföldig nyúlik vissza, annak is az egyik legjelentősebb pontjára, amelynek történetében a dráma és a diadal dacolnak egymással a történelem kegyeiért, hogy az kiválassza kettejük közül: melyiküket emeli ki ezzel a különleges hellyel kapcsolatban az örökkévalóság számára. – A rend gyökere Karmel-hegyéhez fűződik, amely az ősidőktől kezdve megszentelt hely volt, ugyanis itt ténykedett Illés próféta – emelte ki a plébános. – Érdekes, hogy az ő nevével nincs őrizve szentírási könyv, mint a nagy prófétáknál, de az élettörténete között mégis az egyik legnagyobb prófétának tartják a zsidók és a keresztények egyaránt – fűzte hozzá.

Akko – ez a településnév alighanem sokak számára ismerősen cseng. A keresztesek utolsó végvára, amely és történetesen a Karmel-hegy alatt terült el, kulcsszerepet játszott a rend életében. Akko nyújtotta biztonság és infrastruktúra révén sok, zömében a keresztesek által érkező, az ő védelmüket élvező zarándok látogatott el Illés forrásához is a Kármel-hegyre, amely a próféta lakhelye volt. Ők nem zsiványok, kalandorok, vagy agresszív, harácsolók voltak, hanem a hitükben nagyon erős, jámbor emberek - világított rá Németh Attila. – Az 1200-as évek legelején az ilyen hívők által jött létre a karmelita rend. Szellemi atyjuk gyanánt, zarándokhelyükhöz hűen Illés prófétát választották – idézte fel a plébános. A karmelitáknak formálódott férfi és női szervezete is - a közös bennük, hogy megalapulásuk óta imádkoznak csendesen, elmélyülve az emberekért - töretlenül. 

Legnépszerűbb cikkek