A település első írásos említése 1222-ben ville Sancte Mariae néven történt. Ennek magyar megfelelője a még 1425-ben is fellelhető Boldogasszonyfalva. Közben a Lók elnevezés is felbukkant: először 1254-ben jelent meg oklevélen és a tó jelentésű latin lacus szóból származtatják. Míg a 14. században még virágzó településként emlegették Lókot, újabb száz esztendő múltán, a 15. század derekától inkább csak pusztaság volt a helyén. Ennek okai voltak többek között járványok – a távoli vidékről érkező zarándokok előfordult, hogy ragályt is magukkal hoztak; továbbá birtokviszályok, határvillongások. A végső csapást a portyázó török csapatok támadása jelentette 1529-ben. Ezután a települést evangélikus vallású horvátokkal telepítettek be. 1578-ban mezőváros lett, vásártartási jogát II. Rudolf császár adományozta. A vásározás hagyománya máig él: a település utcái évente kétszer: a húsvét utáni második szombaton és augusztus 14-én, a templom búcsúja, Nagyboldogasszony ünnepe előtt vásártérré változnak és a környéken és nagy népszerűségnek örvendenek. 1921-ig Magyarországhoz, Sopron vármegye Soproni járásához tartozott.

A katolikus plébánia- és búcsújárótemplom a falu nyugati bejáratánál, egy 278 méter magas dombon emelkedik. Egyike azon kevés őrvidéki plébániatemplomoknak, amely még őrzi a román építészeti stílus emlékét. 1200 körül már biztosan állt itt imaház Mária tiszteletére. A 15. század közepén jelentősen kibővítették. Ekkoriban Lók a lánzséri uradalomhoz tartozott és a kegyúr adományozta a pénzt egy nagyobb, gótikus templom építésére a Boldogságos Szűzanya tiszteletére. Ez az épület 1456-ban már biztosan állt. Mivel ekkoriban már gyakran fenyegette ellenség a települést, erődtemplomnak épült és lőréses védőfalakkal is körbevették. Így Lók lakossága veszély közeledtével visszavonulhatott a templom védelmébe. Az újjáépítésnél és az erődfalak létrehozásánál jól kivehetően felhasználták a régi román templom lebontott részeinek köveit is.

Búcsújáróhelyként a 17. századtól nőtt meg újra Lók jelentősége. A jezsuiták 1620-as évkönyve újra az Őrvidék leglátogatottabb Mária-kegyhelyei között említi. Népszerűsége még inkább fokozódott, amikor 1652-ben egy új Mária-oltárt alapítva a templomban, elhelyezték rajta a Fekete Madonna kegyképet. Ez az ismert chestochowai Madonna 1629-ben készült pontos másolata. Az ábrázolással kapcsolatban Lókon fennmaradt egy érdekes legenda, mely a kép ide kerülését magyarázza. A történet szerint valamikor réges-régen a község disznópásztora a közeli cserjésben legeltette kondáját, amikor észrevette, hogy a disznók valami fényes, lapos tárgyat túrtak elő. Odasietett és botjával sebesen a disznók közé csapott, hogy elkergesse őket, mielőtt kárt tennének a fellelt tárgyban. Ekkor botja vége véletlenül megsértette a kép felszínét. Felemelve látta, hogy amit a sertések előtúrtak, nem más, mint egy különleges fekete Szűz Mária-kép. A képet a falu papjához vitte és azóta is ott őrzik Lók templomának oltárát. Aki közelről szemléli a képet, a finom, halvány heget is felfedezheti a Madonna nyakán, ahol megsértette a pásztor botja.

A „Mária mennybevitelének" szentelt templom a ma is látható, javarészt barokk formájában a 18. században készült el, a megelőző gótikus templom részleteinek felhasználásával. Egyhajós, a nyugati homlokzat előtti 37 méteres toronnyal és sokszög záródású szentéllyel. A négyszintes, hagymasisakos torony alsó része még gótikus, éppúgy, mint a csúcsíves nyugati kapu a felette lévő, szamárhátíves záródású falfülkével. A templomtorony egyben a település őrtornyaként is szolgált: Lók őrei innen jól belátták a falut, ha esetleg tűz ütött ki, messziről láthatták a közeledő ellenséget és üzenni is tudtak nappal színes zászlókkal, sötétben lámpással a környező települések őreinek. A déli kapu - amelynek előreugró oromzati fülkéjében fa Szeplőtelen Szűzanya szobor áll – még a 17. században készült.

A lépcsőzetes támpillérekkel megerősített hajó előcsarnokát késő gótikus csillagboltozat fedi. A Nepomuki Szent Jánost megjelenítő kőszobor és a feszület 18. századi barokk munka. A támpilléres szentély és gótikus; az eredeti ablakokat elfalazták, csak a 20. század végi felújításkor bontották ki újra. A szentély északi falához kapcsolódó sekrestye és az oratórium barokk stílusú, szintén a 17. századi fellendülés idejéből való.

Az orgonakarzat toszkán oszlopokon nyugvó keresztboltozaton ül. A mai orgona a soproni König orgonakészítő műhelyben munkája 1850 körülről. A hajótól széles diadalívvel elválasztott szentélyt gótikus hálóboltozat fedi. A szentély falán festett keretben lévő1947-es falkép másolat Dürer Mária élete című képéről. Az oszlopos kialakítású főoltár barokk. A szabadon álló szentségtartó őrzi a Fekete Madonna kegyképet. A főoltár késő barokk kőszobrai Szent Józsefet és Tádét ábrázolják.

A 20. század végi felújítás során jónéhány elfedett gótikus részletet szabadítottak ki, így például szép csúcsíves ablaknyílásokat is helyreállítottak a hajóban. Az ablakokban modern, színes bibliai ábrázolásokkal teli üvegeket helyeztek el, melyek egészen különleges fényhatásokat hoznak létre a belső térben.

Ebben a templomban keresztelték meg Liszt Ferencet, mivel világra jöttekor szülőhelyének, Doborjánnak még nem volt saját temploma. A kapu pillérjén lévő angyalfejek mellett látható a tábla, amely a zenei virtuóz megkeresztelésének emlékét őrzi. A helyi anyakönyvben is megtekinthető az 1811. október 23-i   bejegyzés a keresztelőről:

(gyermek neve) Franciscus L.

(szülők) List Adamus, ovium Rationista Principis Esterhazy et Lager Maria Anna, Reiding

(keresztszülők)   Zambothy Franciscus et Szalay Julianna

(pap)      Mersits Georgius capellanus Lookiensis

Az eseményre azért került ilyen hamar sor, mert attól tartottak, a gyengének tűnő fiúcska nem marad életben. (Liszt Ádám a fia fejlődéséről vezetett naplójából ismert, hogy kisgyermekként Liszt továbbra is gyenge, beteges volt: egy alkalommal szülei még a koporsót is megrendelték, mivel halottnak hitték.)

A templom körül a régi erődfalakon belül ott a község temetője. A mellette szép, virágos környezetben emelkedő Szenvedő Krisztus szobra 1628-ban készült, Lók egyik legértékesebb műemléke. Rajta Pilátus szavai: Ecce homo - Íme az ember. Felirata nem a talapzaton, hanem az oszlopfőn olvasható. A megostorozott, ruháitól megfosztott Krisztus egy kövön ül, keze megkötözve, fején töviskoszorú. Az oszlop szőlőfürtökkel, indákkal díszített, korinthoszi fejezetű. Az állíttatás éve: 1688.

Források:

Németh Adél: Burgenland. Panoráma Regionális Útikönyvek. Panoráma, Budapest, 2003.

bucsujaras.hu

hu.wikipedia.org

kozterkep.hu

bglv1.orf.at/stories/317378

unterfrauenhaid.at

Borítókép forrása: martinus.at