100 éve történt a „húsvéti királypuccs”

  2021. április 4. - www.sopronmedia.hu

IV. Károly, az utolsó magyar király, 1921-ben két alkalommal is kísérletet tett a magyar trón visszaszerzésére. A történetírók e két próbálkozást királypuccsnak nevezik, mert a volt uralkodó svájci száműzetéséből mindkét esetben váratlan időpontban, meglepetésszerűen jelent meg Magyarország területén. Az első nekilendülés 1921. március 26. és április 5. között zajlott, akkoriban épp húsvét volt, ezért a sajtó az eseményeket „húsvéti királypuccsnak” keresztelte el. Első próbálkozása azonban kudarcba fulladt. Fél évvel később ismét kísérletet tett hatalma visszaszerzésére, október 21-én Sopronba érkezett, ahonnan különvonattal indult Budapestre, de másodjára sem járt sikerrel.

IV. (Boldog) Károly (Ausztria, 1887. augusztus 17. – Funchal, Madeira szigete, 1922. április 1.) osztrák főherceg, a Habsburg–Lotaringiai-ház utolsó uralkodója. 1916. december 30-án koronázták meg Budapesten, és a koronázások történetében ez volt az első alkalom, hogy a magyar himnuszt énekelték, nem a Gott erhalte kezdetű császári himnuszt. 

Eskütétele 1916. december 30-án Budapesten, a Szentháromság szobornál

Eskütétele 1916. december 30-án Budapesten, a Szentháromság szobornál

https://hu.wikipedia.org/

Az első világháború végén összeomlott az Osztrák-Magyar Monarchia, tartományaiban szinte már mindenütt a nemzeti tanácsok birtokolták a tényleges hatalmat, ezért IV. Károly 1918 november 11-én császári, november 13-án pedig – a Bécs melletti Eckertsau-ban lévő vadászkastélyban – magyar királyi minőségében is visszavonult uralkodói jogainak gyakorlásától, és számkivetésbe Svájcba kényszerült. A birodalom mindkét felében maradtak hívei az arisztokrácia körében, őket hívták legitimistáknak. Fontos ugyanakkor megjegyezni, hogy Károly nem mondott le trónjáról, csupán elfogadta a döntést az új magyarországi államformáról. Zita királyné ezt így fogalmazta meg: „egy uralkodó nem mondhat le, csupán megfosztható trónjától.” 

IV. Károly

IV. Károly

https://www.wikiwand.com/

Magyarországon 1918. november 16-án a királyságot a "független és önálló népköztársaság" váltotta fel, 1919. március 21-én pedig deklarálták a Tanácsköztársaságot, amely augusztus 1-jéig létezett. Innentől már egy ellenforradalmi rendszer vette át az irányítást, mely – miután eltörölte az 1918 novembere óta született forradalmi intézkedéseket – visszaállította a királyságot, az államfői teendők ideiglenes ellátására bevezette a kormányzó intézményét. A tisztségre 1920. március 1-jén Horthy Miklóst választották meg: létrejött a király nélküli királyság.

IV. Károly nem tett le arról a szándékáról, hogy visszatérjen a magyar trónra − a jogalapot ehhez a lemondó nyilatkozat formulájában találták meg, az ugyanis nem terjedt ki az uralkodói mivoltáról történő lemondásra. Károly visszatérésétől várta a történelmi revízió megvalósulását. Hazánkban erős volt a legitimista párt, de vele szemben állt a szabad királyválasztók tábora. A két tábor között éles vita alakult ki, mivel a legitimisták ragaszkodtak Károlyhoz, vagy más Habsburg főherceghez, Horthy kormányzóságát csak átmenetinek tekintették, míg a szabad királyválasztók ezt a koncepciót teljesen elutasították és „nemzeti királyt” akartak. Az utódállamok és az antant nagyhatalmak ellenezték a Habsburgok restaurációját, és bonyolította a helyzetet, hogy a kormányzó − bár korábban legitimistának tűnt, illetve szóban elismerte Károly igényének jogosságát − nem foglalt egyértelműen állást a kérdésben. 

Attila domb, IV. Károly kálvária (Siklódy Lőrinc, 1927.), háttérben a hármas halom a király emléktáblájával. 1932.

Attila domb, IV. Károly kálvária (Siklódy Lőrinc, 1927.), háttérben a hármas halom a király emléktáblájával. 1932.

Fortepan / Boda Balázs

Károly végül cselekvésre szánta el magát. 1921. március 23-án eltűnt Svájcból, és 25-én, nagypéntek éjjelén megcsörrent a csengő a király gyerekkori barátja, Erdődy Tamás gróf bécsi házának ajtaján. „Felség, Ön a világ minden pontja közül a legveszedelmesebbet választotta ki. A bécsi rendőrség engem és házamat éppoly gondosan figyeli, ahogyan azt a vörösök idején tette.” − dadogta Erdődy, ahogy felismerte vendégét. Károly vállat vont: "Most már mindegy. Itt vagyok. Szállást kell, hogy adj nekem és valamit ennem, mert két napja nem ettem mást, csak szalámit és száraz kenyeret.” A vacsora elfogyasztása után a király arra utasította barátját, szerezzen neki vízumot Magyarországra, és kísérje másnap Szombathelyre. Károly hamis útlevéllel és álöltözetben 1921. március 26-án lépte át magyar határt. Szombathelyen gróf Mikes János püspök palotájában szállt meg, ahol rögvest tanácskozást kezdett a közelben vadászó Teleki Pál miniszterelnökkel, és másnap Budapestre utazott, hogy Horthyval tárgyaljon a hatalom átadásáról. Teleki annak ellenére, hogy ő támogatta volna a tervét, nem sok jót ígért a királynak.

IV. Károly király a szombathelyi püspöki palotában, 1921.

IV. Károly király a szombathelyi püspöki palotában, 1921.

Szombathelyi Egyházmegye. https://www.martinus.hu/

Horthyt 1921. húsvét vasárnapján családi körben érte a hír: Károly király őfelsége Budapestre érkezett és a miniszterelnökségen várja a kormányzó urat. „Azonnal tisztán állt előttem, hogy Ő Felségének ez a lépése igen szerencsétlen következményeket vonhat maga után.” – írja Horthy a visszaemlékezésében.

Az ex-uralkodó felszólította Horthy Miklóst, hogy adja át a hatalmat, de a kormányzó és támogatói köre ellenállt a követeléseknek. Horthy nemzetközi bonyodalmakra, a szomszédos országok háborús támadásának veszélyére hivatkozva tagadta meg a hatalom átadását, és arra kérte királyt, hogy mielőbb hagyja el az ország területét. Az antanthatalmak április 3-án közös jegyzékben szögezték le, hogy semmilyen formában nem tűrnék el a Habsburgok restaurációját. A szomszédos államok pedig a tiltakozás mellett részleges mozgósítást is elrendeltek, mert – lévén, hogy Károly nem írta alá a trianoni békét – trónját visszaszerezve igényt támaszthatott volna a békediktátum nyomán elcsatolt területekre.

Károly kénytelen volt Szombathelyre visszavonulni, de az országból nem távozott. A legitimisták néhány politikusát maga köré gyűjtötte, majd Horthyt újra a hatalom átadására szólította fel, azonban gyorsan kiderült, hogy IV. Károlynak nincs esélye visszaszerezni a trónját. Belpolitikai tekintetben is kényes volt a helyzet, Károllyal szemben lépett fel a hadsereg, a kisgazdapárt és az antant támogatását élvező Horthy kormányzó is, így az exkirály végül engedett a nyomásnak, és április 6-án kénytelen-kelletlen elhagyta Magyarországot. 

A Magyarországra visszatért Habsburg IV. Károly különvonata. A vonat ablakában a király, lent Ostenburg-Moravek Gyula.

A Magyarországra visszatért Habsburg IV. Károly különvonata. A vonat ablakában a király, lent Ostenburg-Moravek Gyula.

https://archivum.kanizsaujsag.hu/

A húsvéti királypuccs kudarcot vallott, de Károly nem nyugodott bele a helyzetbe és októberben ismét kísérletet tett hatalma visszaszerzésére. A második királypuccs már korántsem ilyen békésen játszódott le. Az uralkodó 1921. október 20-án feleségével együtt repülőgépen érkezett a Kapuvár közelében fekvő Dénesfára, másnap, október 21-én, kísérete élén bevonult Sopronba, ahonnan a nyugat-magyarországi felkelés egyik vezetője, Ostenburg-Moravek Gyula őrnagy csapatainak támogatásával, vonattal megindultak Budapest felé. Lehár Antal csatlakozása után IV. Károly serege már mintegy 6000 főre duzzadt, és egészen Budaörsig ellenállás nélkül nyomult előre, azonban október 23-án a budaörsi „csatában” a Gömbös Gyula által vezetett reguláris hadsereg és egyetemista önkéntesek szétszórták a királypárti egységeket.
Károlyt másnap királynak kijáró külsőségek között, de lényegében fogolyként Tihanyba vitték. Mivel trónigényéről még ekkor sem mondott le, átadták az antant képviselőinek. Ők a távoli Madeira szigetére szállították, itt halt meg 1922. április 1-jén. A katolikus egyház 2004-ben avatta boldoggá.
A Nemzetgyűlés 1921. november 6-án, az 1921. XLVII. törvénycikkben 1707 és 1849 után harmadszor is kimondta a Habsburg-ház trónfosztását, bár a királyság intézményét továbbra is fenntartotta.

IV. Károly király és Zita királyné a győri vasútállomáson. Zita királyné kezében a Bozó Saroltától kapott virágcsokor (Képeslap, Schäffer Armin udvari fényképész kiadása)

IV. Károly király és Zita királyné a győri vasútállomáson. Zita királyné kezében a Bozó Saroltától kapott virágcsokor (Képeslap, Schäffer Armin udvari fényképész kiadása)

https://regigyor.hu/

Forrás: https://ntf.hu/

http://www.rubicon.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: Dél-Tirol, IV. Károly még, mint trónörökös a fronton. 1916

Foto: Fortepan / Barják András

Kérem, várjon... Kérem, várjon...