115 éve született Winkler Oszkár, Sopron modern arculatának megálmodója

1907. január 19-én született Sopronban Winkler Oszkár, a magyar modern építőművészet kiemelkedő egyénisége, számtalan szakmai elismerés, köztük az Ybl- és Alpár-díjak tulajdonosa. Építészeti munkássága, tudományos és oktatói tevékenysége mindvégig Sopronhoz kötötte. Nevéhez kapcsolódik többek között a Károly-kilátó, az István menedékház megtervezése, a Líceumi Diákotthon bővítése a Hunyadi utcában, de ő szervezte meg 1948-ban a Soproni Tervező Irodát is, amely Magyarország első, vidéki állami tervezőirodája volt.

A XX. századi Sopron legnagyobb építésze volt Winkler Oszkár, akinek munkáját Európa-szerte elismerték. Azon kevesek közé tartozott, akik a modern építészet elveit a magyar vidéken európai viszonylatban is igen korán és látványos sikerrel tudták érvényesíteni. Életműve a hazai építészettörténet fontos fejezetét képviseli.

Evangélikus hitvallású „ős-soproni” szülők − Winkler Lajos és Steiner Paula − gyermekeként látott napvilágot a Mező utca 6. szám alatti házban. Az apai elődök 1598-ban költöztek az elzász-lotaringiai Colmarból Sopronba, ahol a család férfitagjai közül többen városi tanácsosok – „Ratsherren” – voltak. Anyai ágon több vízimalom-tulajdonos is volt: a család birtokolta a Rák-patak mentén álló Steiner malmot. Winkler Lajos a GYSEV osztályvezetőjeként ment nyugdíjba: kiválóan rajzolt és festett. Steiner Paula széleskörű irodalmi tájékozottságával, nagy olvasottságával tűnt ki.

Winkler Oszkár  (Sopron, 1907. január 19. – Sopron, 1984. december 19.) építészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár
Winkler Oszkár (Sopron, 1907. január 19. – Sopron, 1984. december 19.) építészmérnök, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár
https://www.szivk.hu/

„Születésemtől tizenharmadik életévemig a Mező utca 6. szám alatti egyemeletes bérházban laktunk” – emlékezik vissza önéletrajzi írásában Winkler Oszkár – „ott is születtem, az első emeleten. A ház anyai nagyapámé volt. 1920-ban a Csengery utcába költöztünk, a 35. számú házba, amely rokonunké, Drescher Nándoré volt: életünk 1932-ig ebben a házban zajlott. Szüleim 1916-ban megvásároltak egy nagy kiterjedésű telket a Felsőlőver út 27. szám alatt, egy kétszoba-konyhás favázas házzal, amelyet a régi tulajdonos egy magasabb szinten elhelyezett szobával bővített. Apámék végül a lőverünk telkén kis háromszobás új családi házat építtettek.” 

Az elemi iskola négy osztályát az evangélikusok Templom utca 10. alatti iskolájában végezte, majd tanulmányait a városi reáliskolában, a mai Soproni Széchenyi István Gimnáziumban folytatta. 1925-ben jelesre érettségizett, emellett jutalmat kapott „példás viselet, kiváló szorgalom és jeles előmenetelért”, valamint a Berzsenyi Önképzőkörben tanúsított munkásságáért. „Egy ideig apám próbálkozott azzal, hogy rábeszéljen arra, hogy a GySEV-nél elfoglaljak egy „nyugdíjas” állást, de akkor már eltökélt szándékom volt, hogy építész leszek” – olvasható visszaemlékezéseiben. 1925 szeptemberében iratkozott be a Budapesti Műegyetem építészi osztályára. „Úgy emlékszem, abban az évben közel százan iratkoztak be elsőéves építészhallgatónak. Voltak, akik hamar lemaradtak, egyeseknek nyolc–tíz év is kellett a diploma megszerzéséhez; voltak, akik egészen abbahagyták. Magam az egyetemen töltöttem minden időmet, minden előadásra eljártam, a rajzolást Kovács bácsi (altiszt) „Zárunk, urak: zárunk” jellemző mondására hagytam abba és legtöbbször még vasárnap délelőtt is bejártam.”

Winkler Oszkár Berlinben, 1931
Winkler Oszkár Berlinben, 1931
(Soproni Szemle, 2011)

Az építészmérnöki oklevél megszerzése (1930. február 5.) után hosszabb-rövidebb tanulmányutakon vett részt. Sopron város ösztöndíjával hat hónapra a Berlin-Charlottenburgi egyetemre iratkozott be vendéghallgatóként, ahol Hans Poelzig (épülettervezés) és Bruno Taut (város- és lakóháztervezés) szemináriumain vett részt. A korai modern építészet világhírű mesterei és azok első alkotásai nagy hatást tettek rá. Emlékirataiból tudjuk, hogy berlini tanulmányútjában Heimler Károly pártfogolta. „Amikor majd a húszas, harmincas évek történetét megírják, Heimler Károlynak abból nem szabad kimaradnia,” – figyelmeztet írásában –, „megérdemelné, hogy halála után is Sopronnak díszpolgárává válasszák, utcát és teret nevezzenek el róla és még szobrot is kapjon.”  Ezután Olaszországba utazott, ahol három hónapig a történeti építészet emlékeit tanulmányozta és életre szóló élményekkel gazdagodott.

Külföldről hazatérve néhány évig fővárosi tervezőirodákban dolgozott, majd 1934-ben visszatért Sopronba, ahol a korai modern sajátos, helyi ízekkel gazdagított stílusát alakította ki. A városképbe gondosan beleillesztett korszerű épületeivel, a vidék szerényebb anyagi körülményei között bizonyította az új építészet elveinek helyességét és érvényességét. 

Károly-kilátó. 1938. (Épült 1936-ban, tervező: Winkler Oszkár)
Károly-kilátó. 1938. (Épült 1936-ban, tervező: Winkler Oszkár)
Fortepan / Rados Tamás OSB

1939 decemberében megnősült, felesége Lovas Anna okleveles gyógyszerész a Magyar Király gyógyszertárban dolgozott. Négy fiúgyermekük közül Barnabás neves építésszé vált. 
Winkler Oszkár a háború alatt többször bevonult, és mint mérnök-zászlós Szombathelyen és Sopronban hadikórházakat alakított ki iskolákból. Sopron szovjet megszállása idejére családjával az egyetemre költözött, majd az általa tervezett Vörösmarty utca 10. számú ház második emeletén az amúgy is tulajdonában lévő lakását „utalták ki” számára. Sopron ostroma során a Frankenburg út 6. számú ház tetőterében kialakított tervezőirodájának mennyezete bombatámadás következtében beomlott. Irodája anyagának jó részét sikerült megmentenie, de néhány értékes tervdokumentáció, számos építészeti vázlat a beázás következtében elpusztult.

Hosszú alkotópályája során nagyszámú épületet tervezett. 1945-ig tervező-, illetve tanácsadó irodát tartott fenn, 1945-1948 között az Országos Építésügyi Kormánybiztosság Sopron és Vas megyei Kirendeltségét vezette, ahol az újjáépítést irányította. 

István menedékház a Muck-kilátóval
István menedékház a Muck-kilátóval
https://gallery.hungaricana.hu/

Mint a korai modern mozgalom feltétlen híve, komolyan és lelkiismeretesen szembenézett a történeti városrészekben való építkezés problémáival. Első munkája a szülei családi házának megtervezése volt (Felsőlőver 59.), ezt követte a Frankenburg úti négyszintes bérház (6. sz.) 1935-ben, majd sorra jöttek a lakóházak, lakónegyedek, oktatási, művelődési, egészségügyi és ipari épületek tervei. Több mint száz épülete valósult meg magántervezői gyakorlata során. Nevéhez köthető többek között a Károly-kilátó, az István menedékház megtervezése, a Líceumi Diákotthon bővítése a Hunyadi utcában, a Villanytelep családi házainak tervezése a Vitnyédi utcában. Későbbi munkái közé tartozik a soproni neológ zsinagóga helyén épült lakóház a Templom utcában (1960), a Soproni Nevelőotthon iskolája (Kubinszky Mihállyal együtt). Az 1950-es évek végén városrendezési feladatokban, Sopron város általános rendezési tervének első és második ütemének elkészítésében is részt vállalt. Műemlék-helyreállításai közül kiemelkedik az Orsolya téri historizáló iskolaegyüttes helyreállítása (1953). Alkotó korszakának utolsó szakaszában a Kőfaragó téren és környékén tervezett köz- és lakóépületeket. Más városokban is alkotott, fontosabb munkái pl. Kecskeméten az OTI Székház (Hegedüs Bélával és Schall Józseffel közösen, 1948–49), Budapesten az Ikarus gyár kultúrháza (Mátyásföld, 1952–54), Zalaegerszegen a filmszínház (1956–60), Szombathelyen a fűrészüzem, Keszthelyen az egyetemi üdülő (1966).

Frankenburg út 6., Winkler-ház. Jobbra a Zsilip utca. 1968.
Frankenburg út 6., Winkler-ház. Jobbra a Zsilip utca. 1968.
Fortepan / UVATERV

Építészeti munkásságáért első vidéki tervezőként már a díj alapításának évében, 1953-ban Ybl Miklós-díjjal tüntették ki, majd 1961-ben a Magasépítési Tudományos Egyesület Alpár Ignác-éremmel jutalmazta. 1948 májusában a Budapesti Műszaki Egyetem Sopronban működő Bánya-, Kohó- és Erdőmérnöki Karán (ma Soproni Egyetem) az Építéstani Tanszék tanszékvezető egyetemi tanárává nevezték ki, ahol nyugdíjba vonulásáig, 1975-ig tevékenykedett. 1963-ban a műszaki tudományok kandidátusává nyilvánították, 1965-1969 között az újonnan szervezett Faipari Mérnöki Kar dékánja volt. 1972-ben „Pro Urbe Sopron” éremmel tüntették ki. 1981-ben az Erdészeti és Faipari Egyetem tiszteletbeli doktori címben részesítette.

1980-ban vonult nyugdíjba, és még ugyanebben az évben nekifogott emlékiratai megírásának. Rövid időn belül két fontos könyve − Bruno Tautról (1980) és Alvar Aaltórol (1982) − is elkészült. Építészi-tervezői munkája mellett szívesen akvarellezett: Róma műemlékeit és szülővárosának ódon utcáit és házait festette. Építészeti munkásságának fontos dokumentumait a Magyar Építészeti Múzeumban őrzik.

Winkler Oszkár 1984. december 19-én hunyt el Sopronban. Halála után 2007-ben elhelyezték emléktábláját a Frankenburg utca 6-os szám alatt. Az emléktábla Kutas László alkotása, továbbá ő készítette az építész mellszobrát is, mely az egyetem botanikus kertjében található. Dr. Winkler Oszkárról nevezte el a Soproni Városszépítő Egyesület azt az emléktáblát, mellyel minden évben egy, az előző évben magvalósult, építészeti, városképi szempontból kiemelkedő épületet jutalmaznak.

Emléktábla az építész által tervezett Frankenburg 6. szám alatti társasház homlokzatán
Emléktábla az építész által tervezett Frankenburg 6. szám alatti társasház homlokzatán
https://hu.wikipedia.org/

Forrás: Winkler Gábor (2011): A pályakezdéstől az 50-es évekig. Adatok Winkler Oszkár életéhez és építészi munkásságához kéziratos visszaemlékezése (1980) alapján. Soproni Szemle, 65. évf., 3. szám.

https://www.icomos.hu/

https://www.szivk.hu/

Borítókép: Winkler Oszkár mellszobra Sopronban, az egyetem botanikus kertjében (Kutas László alkotása, 2002.) Forrás: Wikipédia

Legnépszerűbb cikkek