Auguste Lumière és Louis Lumière francia mérnökök, akik feltalálókként és filmkészítőkként korszakalkotó szerepet játszottak a fotográfia és film történetében. Számos, fényképészeti szabadalmuk mellett a legfontosabb a mozgókép rögzítésére és vászonra történő kivetítésére, valamint másolásra egyaránt alkalmas kinematográf elkészítése volt, amellyel 1895. december 28-án Párizsban végrehajthatták a világ első kereskedelmi célú vetítését. 

A Lumière fivérek nagy vívmánya nem a mozgókép feltalálása volt, hanem annak „kiszabadítása a dobozból” és a nagyvásznon, közönség előtt történő vetítése. Tulajdonképpen a feltaláló testvérek édesapja, Antoine Lumière használta a „kiszabadítani a dobozból” kifejezést, amikor először látta Edison kinetoscope-ját, amibe kukucskálva kisméretű mozgóképet láthatott az ember némi aprópénzért cserébe. Találmányukat már év elején szabadalmaztatták, amivel az első felvételeket márciusban készítették. Kezdetben zárt vetítéseket tartottak, azonban hamar rájöttek arra, hogy az embereket nagyon is érdeklik a vásznon mozgó alakok. Ezért döntöttek amellett, hogy belépő ellenében nyilvános vetítést tartanak. A produkcióra a Boulevard des Capucines 14. szám alatti Grand Café kávéház szuterénhelyiségében, az úgynevezett indiai szalonban került sor, 10 darab, egyenként 50 másodperces – 17 méteres szalagra rögzített – felvételt játszottak le.  A filmek közül az első egyébként a Lumiére gyárból távozó munkásokat örökítette meg. A világ minden filmintézete, szervezete és filmarchívuma ezt a körülbelül harminc fő előtt tartott mozgóképvetítést tartja a mozi születésének. A műsornak Párizsban és egész Franciaországban hatalmas sikere volt, így a fivérek hamarosan hajóra szálltak, és Angliától Amerikán át Indiáig az egész világot bejárták szerkezetükkel, amely a fejlett területeken a filmipar születését eredményezte.

Budapestre öt hónappal később érkezett meg a Lumière-cég megbízottjaival együtt a találmány, amelynek produkcióját május 10-től a Royal Szállóban, a mai Corinthia Hotelben láthattak az érdeklődök. A bemutató nagy sikert aratott, amihez az is kellett, hogy a Lumière fivérek − érdekesség, hogy a család neve magyarul épp „fény”-t jelent − tökéletesen tudják, mivel lehet becsalogatni a vetítésre az érdeklődő budapestiek sokaságát. Az első vetítésen nem hozott anyagból dolgoztak, hanem európai körútjuk során Budapestet is érintve, a helyszínen készítettek felvételeket a millenniumi ünnepségek kavargó, színes forgatagában. Az Operaház, Budapest büszkesége és a Lánchíd, amely már akkortájt is a főváros egyik jelképének számított, és természetesen a millenniumi felvonulás került a filmkockákra. Az akkor Budapesten még teljesen ismeretlen, hatalmas filmkameráikkal felvonuló francia filmesek igyekeztek minden olyan jelenetet lefotografálni, amely jól reprezentálja Magyarországot. Az éppen zajló millenniumi ünnepségsorozat jó alkalom volt arra, hogy a főváros és az akkor még hatalmas kiterjedésű ország ünnepi arcát mutassa a külföldi publikum számára. Az ünnepélyt megnyitó királyról és más látványos eseményekről is készültek felvételek.

 

A XIX. század végi film különösen értékes, mivel sok benne szereplő részlet már egyáltalán nem, vagy nem így látható Budapesten. Megváltozott a Dísz tér, és hiába keressük a vámbódékat a Lánchídon. A felvételen jól látható, hogy akkor még nem létezett a mai értelemben vett KRESZ, a lovaskocsik és gyalogosok a maguk belátása szerint használták a város útjait.

Az első magyarországi vetítésen telt ház volt, a sikert pedig az is bizonyítja, hogy a május 10-i első vetítés után majdnem egy évig láthattak filmet a Royalban, sőt még ebben az évben felbukkantak az első vándormozisok is a fővárosban.

Az első magyar operatőr Sziklai Zsigmond (Pest, 1864. április 18. – Budapest, 1937. március 21.) volt, aki 1896 júniusában, az országban elsőként kapott mozgóképszínházi engedélyt, és még ugyanabban az évben testvérével, Arnolddal megnyitották az Andrássy út 41. szám alatt működő mozit, az Ikonográfot. Az első magyar filmszínházban francia gépeken Lumière filmeket vetítettek a közönségnek. Az elegáns környék lakói azonban lenézték az új szórakoztató médiát, ezért a Sziklai testvérek vállalkozása rövid életű volt, érdeklődés hiányában hamarosan bezárt. A filmvetítések ugyanakkor elterjedtek a kávéházakban, és 1911-ben már 100 filmszínház működött Budapesten.

Az első tudatosan rendezett magyar filmalkotás A táncz volt, ami az Uránia Tudományos Színház egyik előadásának mozgóképes illusztrációjaként született. 1901-ben Pekár Gyula mozgóképeket kért Zsitovszky Bélától, az Uránia vetítőgépészétől. Az eredetileg fotográfus Zsitovszky örömmel látott a feladathoz az Uránia tetőteraszán, a kor kitűnő színészeivel és az Operaház balerináival. A 24 kinematogrammot 1901. április 30-án mutatták be. Az évtized végén megszervezték a filmforgalmazást. Az első kölcsönző cég Ungerleider Mór 1908-ban alapított Projectograph vállalata lett. A kölcsönzésből nőtt ki a filmgyártás, a filmkereskedelemből az alkotás. Ungerleider Mór Projectograph vállalata 1908-tól folytatott rendszeres filmgyártást, dokumentumfilmeket és filmhíradókat kínálva.

Sopronban az első mozi 1908-ban nyílt meg az Ikvahíd 2. számú ház földszintjén, Elektro-bioskop néven. Ezt a következő évben a Várkerületi Kino követte, amelyet az akkori Lenin krt. 73. számú ház, a volt Magyar Király szálloda udvari szárnyában helyeztek el. A régi épületekben, kezdetleges körülmények között kialakított mozik nem feleltek meg az előírásoknak, ezért 1911-ben Schármár Károly tervei szerint megépült az első filmszínház, a Hartmann testvérek, Jakab és Keresztély részére, a Lackner Kristóf utca 8. szám alatt. A 100 néző befogadására alkalmas létesítmény 12 évre kapott működési engedélyt, amelynek leteltével a Hartmann fivérek egy nagyobb filmszínházat építettek a Torna utcában, amely 460 fő befogadására volt alkalmas és 1926. október 30-án nyílt meg. A filmszínház eredeti neve Elite Mozgó, melyet a második világháború után Szabadság Filmszínházra módosítottak.

A mozi szó először Heltai Jenő Dal a moziról (más címen Berta a moziban) című kupléjának refrénjében fordult elő, melyet Heltai Bernát című 1907-ben a Vígszínházban bemutatott darabjába is beillesztett. A szó hamar meghonosodott, és kiszorította a hosszú mozgófényképszínház kifejezést.

„S mert a Berta, s mert a Berta nagy liba,
Hát elment a mozi-mozi-mozi-moziba.”
– Dal a moziról

Forrás: https://filmarchiv.hu/

https://www.szivk.hu/

Wikipédia

Borítókép forrása: https://www.thestar.com/