| 2022. március. 5. | 5 perc olvasás

150 éves a Néprajzi Múzeum

Napjainkban a Néprajzi Múzeum páratlan műtárgyállományával és könyvtárával Európa egyik legjelentősebb etnográfiai intézménye. Történetének kezdete 1872. március 5-ére nyúlik vissza, amikor Xántus Jánost kinevezték a Magyar Nemzeti Múzeum Etnográfiai Osztályának őrévé. Ennek emlékére minden évben ezen a napon ünnepeljük a Néprajzi Múzeum Napját. Az intézmény 2017 óta zárva tart, mivel egy korszerű, minden szempontból világszínvonalú, a szakmai követelmények, valamint gyűjteményi és látogatói igények szerint kialakított új épületbe költözik a Városligetbe. A Best Architecture fődíjjal is kitüntetett új Néprajzi Múzeum éppen a 150. születésnapján, idén tavasszal nyitja meg a kapuit.

Több más múzeumunkhoz hasonlóan a Néprajzi Múzeum bölcsője is a Magyar Nemzeti Múzeumban volt, annak egyik osztályaként, Néprajzi Tár néven hozták létre. Az intézmény ma közel negyedmillió tárgyat őriz, melyek kétharmada magyar anyag. Ezek mellett egyedülálló fényképfelvételeket, kéziratokat, fotókat, népzenei és filmfelvételeket őriz gyűjteményében szintén hatalmas mennyiségben. A magyar népi kultúra felbecsülhetetlen értékű tárgyi emlékei mellett itt található az ország legnagyobb nemzetközi gyűjteménye és a kortárs kultúra kutatásának is fontos központja.  
Az első kiállítás Xántus János nevéhez fűződik, aki az általa 1868-1869-ben Kelet-Ázsiában gyűjtött két és fél ezer darabból álló gyűjteményét mutatta be. A  jogi képzettségű, a szabadságharc honvédtisztjéből az amerikai emigrációban neves természetrajzi kutatóvá lett Xántus János vezető muzeológusi megbízatását e nagyszabású néprajzi kiállítás elsöprő sikerének köszönhette.
A máig párját ritkító gyűjtemény egyedüli előzményét a Nemzeti Múzeum anyagában Reguly Antal (1819-1858) 92 néprajzi tárgya jelenti, amit 1843-1845 között az Észak-Urál vidékén élő obi-ugorok között gyűjtött.
Xántus János még kinevezésének évében jelentős magyarországi néprajzi tárgygyűjtést is végzett az 1873. évi bécsi világkiállítás részére.

Csíktaploczai Xántus János, az Amerikai Egyesült Államokban ismert nevén John Xantus de Vesey (Csokonya, 1825. október 5. – Budapest, 1894. december 13.) magyar természettudós, utazó, néprajzkutató, a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja. (Wikipédia)

A 19. század végén az érdeklődés jelentős mértékben fordult a népművészet felé, alig néhány évtized alatt a múzeum nemcsak a magyar néprajz vezető intézményévé vált, de nemzetközileg is jelentős múzeummá fejlődött, s a 20. század elején Európa egyik vezető szakmúzeumának számított. 
A néprajz legjelentősebb eseményei 1889-ben a Magyar Néprajzi Társaság megalapítása, majd folyóiratának – Ethnographia – megindítása 1890-ben. A fejlődést jelzi, hogy a határon túli népek tanulmányozása kiegészült a magyarországi anyag bővítésével. Hatalmas lendülettel indult meg a hazai emlékek gyűjtése, hamarosan nagy értékű gyűjtemények jöttek létre.

1894-ben – Xántus halála után – Jankó János lett a Néprajzi Osztály vezetője, akinek tevékenysége alatt nagyobb jelentőséget kapott a tudományos feldolgozó munka. Az intézmény kutatásai nem korlátozódtak a népi kultúra tárgyi emlékeire, hanem kiterjedtek a szellemiekre is. A Néprajzi Osztály munkatársa volt Vikár Béla (1859-1945), aki a világon elsőként gyűjtött népdalokat fonográf segítségével. Munkásságának folytatását jelentette Bartók Béla (1881-1945), Kodály Zoltán (1882-1967), majd Lajtha László (1892-1963) tevékenysége, mely a magyar zenefolklorisztikai kutatásokat a múzeum falai között emelte a nemzetközi élvonalba.

Az 1930-as évek elején a Néprajzi Múzeum kezdeményezésére és munkatársainak irányításával valósult meg az első nagyszabású néprajzi szintézis, a négykötetes A magyarság néprajza című mű, számos fontos kiadvány, közöttük a Magyar Népművészet 1924-1925 között egy tucatnyi kötetet kitevő sorozata, de a múzeum falai között született egy olyan nagyszabású monográfia is, mint Györffy István 1930-ban napvilágot látott Cifraszőr kötete.

Az 1929-ben nyílt állandó kiállítás (https://www.neprajz.hu/)

 

A budapesti Igazságügyi Palota 1896. (https://www.neprajz.hu/)

A Néprajzi Múzeumnak 1872-es alapítása óta nem volt eleve múzeum célra készült épülete, folyamatosan különböző, eredetileg más célt szolgáló helyszíneken helyezték el a gyűjteményt. Alapítását követően húsz évig a Magyar Nemzeti Múzeum épületében működött, ahonnan 1892-ben a Várkert Bazárba költöztették, de a nem megfelelő körülmények miatt 1893-ban már egy Csillag utcai bérház lakásaiban egyre növekvő alapterületen helyezték el. Itt készült az első állandó kiállítása is. 1906-ban az Országos Ezredéves Kiállításból megmaradt városligeti Iparcsarnok üresen álló épületébe költöztették a korábbi egyre szűkösebb helyről. Innen az épületet és a gyűjteményt ért viharkár miatt 1924-ben költözött a múzeum a tisztviselő-telepi gimnázium üres épületébe. A népligeti iskolaépületben (Könyves Kálmán körút 40.) 1929-től harminc teremben tárta a múzeum a látogatók elé rendkívül gazdag anyagát a magyar népi kultúráról és a világ népeiről. Erről az állandó kiállításról az európai szakintézmények idelátogató munkatársai nagy elismeréssel nyilatkoztak. (A kiállítást 1942-ben a légitámadások miatt le kellett bontani.)

A múzeum formális önállóságát 1947-ben nyerte el, amikor szervezetileg is kivált a Nemzeti Múzeum kötelékéből, és országos hatáskörű önálló intézmény lett. Számos költözködése után 1975-től birtokolta az Igazságügyi Palotát az Országházzal szemben, ahol az első állandó kiállítás 1980-ban nyílt meg Az őstársadalmaktól a civilizációkig címmel, a múzeum nemzetközi gyűjteményeinek anyagából. (Ezt a kiállítást 1995-ben a kiállított nagy értékű műtárgyak állagvédelme kellett lebontani.)

A Néprajzi Múzeum új épülete (https://www.neprajz.hu/)
Az új múzeumépület teteje (https://www.neprajz.hu/)

A Kossuth téren álló palota ugyan rendkívül impozáns, múzeumi célokra mégis alkalmatlannak bizonyult, mivel a műtárgyak bemutatására és raktározására csak szűkös helyiségek álltak rendelkezésére, így a múzeum számára egy újabb költözés elkerülhetetlenné és egyre égetőbbé vált. Ezúttal egy olyan korszerű, kifejezetten a Néprajzi Múzeum számára tervezett új épületbe költözik az intézmény – történetében először –, mely mind a 21. századi szakmai követelményeknek, mind a látogatói igényeknek tökéletesen megfelel. A Liget Budapest Projekt keretében a budapesti Ötvenhatosok terén építették fel az  azt a lendületes és modern vonalvezetésű építményt, mely 34 000 négyzetméteren ad új otthont a páratlan gyűjteménynek. Az egyszerű, mégis emblematikus, íves formájú épületet a nemzetközi tervpályázaton kiválasztott építésziroda közel 250 tervező bevonásával alkotta meg. Az épület egyik legimpozánsabb eleme, a homlokzatot borító „üvegfüggöny” egy egyedi és karakteres, közel félmillió pixelből álló, a múzeum magyar és nemzetközi gyűjteményeiből válogatott néprajzi motívumokon alapuló, raszter szerkezetű fémrácsháló, amely a létesítményt körbeöleli. Az épület 60 százaléka térszint alatt helyezkedik el, tetején pedig zöldfelület található, mely közösségi térként szolgálja a látogatókat. A tervek szerint 2500 négyzetméternyi időszaki és 4500 négyzetméternyi állandó kiállítási teret alakítanak ki. Az objektum értékét jelzi, hogy 2018-ban elnyerte az egyik legrangosabb nemzetközi ingatlanszakmai elismerést, a Világ legjobb közintézménye díjat az International Property Awardsonon.
A világszínvonalú épület kivitelezése 2021. decemberében célegyenesbe fordult, a múzeum várhatóan idén tavasszal nyílik meg a nagyközönség számára.

A kis kockákból 20 magyar és 20 nemzetközi néprajzi motívum állt össze (Fotó: Városliget Zrt.)

Forrás: https://www.neprajz.hu/

https://honismeret.hu/

Borítókép: https://www.neprajz.hu/

Legnépszerűbb cikkek