154 éve gázlámpák fénye világította be szilveszterkor a soproni éjszakát

  2020. december 31. - www.sopronmedia.hu

Nem ropogott tűzijáték a téren, káprázatos fényjáték sem táncolt az égbolton, mégis mintegy varázsütésre megelevenedtek az utcák és éjfélig sétált a város lakossága 1866. december 31-én. Városunkban aznap este gyulladtak ki az első gázlámpák. Milyen bájos lehetett Sopron a romantikus hangulatot árasztó gázlámpák fényében! 1865-ben Flandorffer Ignác kezdeményezte, hogy a közvilágítást gázlámpákkal oldják meg, 1866-ban megalapította a Légszesz és Világítási Részvénytársaságot, és még azon év szilveszter éjszakáján 158 utcai gázlámpa világította meg városunk utcáit.

A Széchenyi tér, előtérben egy gázlámpával

A Széchenyi tér, előtérben egy gázlámpával

Soproni Múzeum

Sopron utcáit legelőször szurokfáklyákkal világították ki a kurucok ostroma alatt 1705 december és 1706 június között abból a célból, hogy támadás esetén mindenki eljuthasson oda, ahová védkötelezettsége szólította. A XVIII. század végétől kezdve rendelet írta elő az Elő- és Hátsókapu kivilágítását gyertyával, a XIX. század első évtizedeiben pedig Buda és Pest mintájára Sopron forgalmasabb utcáit olajlámpa világította meg, de ezek meglehetősen szegényes fényt adtak.

Az első gázlámpák London utcáin 1814-ben gyulladtak ki, hírük viszonylag hamar, három év múlva jutott el a városi tanácshoz, ám Sopronnak akkoriban nem volt gázgyártáshoz értő szakembere. Alig 1845 végén történt az első kezdeményezés, amikor Frigière János lovag ajánlatot tett a gázvilágítás bevezetésére, közlése szerint Pesten folytatott tárgyalásokat ez ügyben. A város kedvezően fogadta az ajánlatot, részletesebb tájékoztatást kért, de a sikertelen tárgyalások után a lovag nem jelentkezett többé. A második ajánlat a soproni születésű Mahr János naumburgi lakos részéről érkezett 1861 szeptemberében. Az előterjesztésben szereplő összeg magasabb volt, mint amennyibe a világítás került volna, ezért a városvezetés bizottságot bízott meg azzal, hogy a tárgyban minél előbb javaslatot készítsen. E bizottság tagja volt Flandorffer Ignác is, az energiával teli, világot járt, széles látókörű, kiváló ítélőképességű, jó nevű borkereskedő, akiről Schindler András Sopron közüzemi politikája c. munkájában ez olvasható: „1865-ben egy müncheni Rüdiger (helyesen: augsburgi Riedinger) nevő cég kért a várostól engedélyt arra, hogy a városi közvilágítást gázzal elláthassa és hogy a gázt a magánlakásokba is bevezethesse. Amikor ezt Flandorffer Ignác soproni kereskedő megtudta, egy beadványban arra kérte a várost, hogy a Rüdiger féle tervet ejtse el, adja meg neki az engedélyt egy gázgyári üzem felállítására, ő kötelezi magát arra, hogy a gázgyárat tisztán soproni polgárok pénzén megépíti és egy éven belül üzembe helyezi.” 

Flandorffer Ignác (1816-1891)

Flandorffer Ignác (1816-1891)

Soproni Múzeum

Flandorffer Ignác pincegazdasága a Flandorffer (ma Táncsics) utcában

Flandorffer Ignác pincegazdasága a Flandorffer (ma Táncsics) utcában

http://sopszem.sopron.hu/

Flandorffer Ignác felismerte, hogy a gázgyártás jövedelmező vállalkozás és hogy a város szempontjából milyen előnyös, ha a gázgyárat nem idegenek, hanem saját polgárai irányítják. Az ő fellépésének köszönhetően az országban létesült gázgyárak közül egyedül a soproni épült idegen tőke kizárásával, a város lakosai által megvásárolt részvények ellenértékéből.

A tanács Mahr 1861-es ajánlatát végül is elutasította, de 1863-ban egy harmadik pályázó, H. Born chemnitzi cég ajánlatával szemben mégis előnyben részesítette, kedvezőbbnek látta és szerződés megkötését javasolta. A lakosság félt a gázgyár szomszédságától, azt minél távolabb akarta tudni a várostól, az ajánlattevő pedig továbbra is indokolatlanul magasabb egységárat ajánlott, így 1863 derekán a gázvilágítás bevezetésének terve még mindig a levegőben lógott. Ekkor Pesten, Pozsonyban és Temesváron, év végén Debrecenben is működött már gázgyár, és városunk polgárai úgy vélték, Sopronban is megvan a lehetőség a korszerű világítás megvalósítására. 1865-ben több ajánlat is érkezett gázgyár létesítésére, de lényeges változás június 1-én történt, amikor Flandorffer Ignác pontról pontra ismertette a Légszeszvilágítása Részvénytársaság Sopronban (Oedenburger Gas Actien Gesellschaft ) alapszabály tervezetét a részvényjegyzők első gyűlésén. Flandorffer hatalmas vagyonát vállalkozásokba és alapítványokba fektetve mindenkor önzetlen módon szerette és szolgálta Sopront, akkoriban a város legnépszerűbb embere volt, született kereskedőtehetség, akinek egyik legnagyobb szabású tette a gázgyár létrehozatala volt. A városi tanács felhívására Flandorffer vállalta, hogy egy év alatt felépíti a gyárat, és projektjét sikeresen megvalósította. Az előkészületek és engedélyek után a munkálatok 1866. július hó 23-án indultak meg a Somfalvi utca 12. alatt, és öt hónap múlva, dec. 31-én már üzemben volt a gyár, ami kétségkívül főleg Flandorffer széleskörű ismereteinek, szervezőképességének, energiájának volt köszönhető, de hozzájárult a soproni iparosok megbízhatósága is, a fejlett osztrák ipar és hogy Ausztriában az anyagok és berendezések megkötöttség nélkül, rövid szállítási határidő alatt beszerezhetők voltak. 1866 szilveszterén fényárban úszott Sopron. 

Erzsébet utca 31. (1916)

Erzsébet utca 31. (1916)

Fortepan / Vargha Zsuzsa

Megindult a gázgyártás, a lakásokban 280, az utcákon 158 lámpa égett. Az utcalámpák gyújtására és oltására 1867. január 1-től négy lámpagyújtót alkalmaztak havi húszezer forintért, és már február hónapban jobb minőségű üveggel burkolták be a lámpákat, mert a közönséges ablaküveg a gázláng magas hőmérsékletétől megrepedt. Egy évvel később a helyiségeket már 1290, az utcákat pedig 245 lámpa világította meg, és a közvilágítási rendszer a következő években is egyre csak terjeszkedett, 1875-ben az Erzsébet utca, 1880-ban a Deák tér, 1885-ben a Jókai utca, 1890-ben a Flandorffer utca, 1893-ban az Alsólövér utca kivilágítására került sor. Flandorffer Ignác annyira szívén viselte a gázgyár sorsát, hogy a Somfalvi út 5-7. szám alatt lévő irodájából 64 éves koráig, 1881-ig naponta meglátogatta és ellenőrizte az üzemet. 1893-ban Sopronban is terjedni kezdett az Auer-harisnya, ami nagymértékben (kb. 25%) javította a gázlámpák fényét és hatásfokát, de a századfordulón a városunkban is megjelenő villamos áram hatalmas előnyei következtében fokozatosan kiszorította a gázt a világítás területéről. Ekkor kezdett jobban teret hódítani a gáznak más célra történő felhasználása is.
A gázzal való közvilágítás közel 100 évig működött Sopronban, 1961-ben aztán végleg megszűnt. Egy utolsó, a XXI. században is működő gázlámpát, a Széchenyi téren, a Berzsenyi Dániel Evangélikus Gimnázium falán láthattunk Sopronban. Az emlékül meghagyott korabeli lámpa mellé 2016-ban, a városi gázszolgáltatás megindításának 150. évfordulóján emléktáblát állítottak.

2017-ben az iskola falán pislákoló utolsó gázlámpa is kialudt, de békés lángja emlékeinkben megmarad. Az idei csendes szilveszteren különösen kellemes visszaemlékezni a 154 évvel ezelőtti soproni éjszakára, a lámpagyújtogatókra, ahogy minden nap útnak indultak és kezeik nyomán mindenütt új lángok gyulladtak ki, a gázlámpák vibráló fénysugaraira, amint vidám táncukat járták az ódon házfalakon, és a gázlámpák alatt sétáló soproni polgárokra, akiket a fény valamiért megnyugvással töltött el az óév végén és az újév küszöbén. Régi idők nosztalgikus hangulatát idézik e képek, és szinte látni, ahogy az emberek alakja megcsillan a lámpák aranyló fénykörében. 

https://lampagyujtogato.hu/

Forrás: Baumann József (1981): A soproni gázmű története (1865–1978). Soproni Szemle. XXXV. évfolyam 1. szám.

Molnár József (1967): A százéves Soproni Gázgyár története. Soproni Szemle. XXI. évfolyam 1. szám.

Borítókép: Bécsi út, háttérben a Keresztelő Szent János-templom (1915)

Forrás: Fortepan / Vargha Zsuzsa 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...