Gárdonyi Géza egy kiváló szókinccsel rendelkező író volt, aki műveivel inkább a fiatalabb korosztályt célozta meg. Élete során három történelmi regényt írt, melyek közül az egyik az Egri csillagok. A könyv a török háborúk idején játszódik, és a török-magyar ellentétet mutatja be a kisgyermekkortól a felnőtté válásig. Főhősei és rengeteg sok mellékszereplője van, melyeket egy szálon mozgat egyszerre. A hazaszeretet és a honvédelem regénye - ez az érzelem hatja át az egész könyvet, ez vezérli Eger védőit a küzdelemben. Egy kiváló epikai mű, amelyet mindenkinek érdemes elolvasnia legalább egyszer. A regényben Gárdonyi gondot fordított a történelmi hűségre is. Ellátogatott a fontosabb helyszínekre, mint Eger, Erdély, Sopron, Konstantinápoly.

„Már kéklett a soproni szilva, és nyílt a napraforgó, mikor egy napos, szeles délután ott állt Éva asszony a város egyik házának a tornácán. Valami külföldre utazó ifjúnak válogatott az ura ruháiból.” – fogalmaz Gárdonyi az Egri csillagok negyedik részében, az Eger veszedelme című fejezetben. Cecey Éva soproni házukban látja vendégül Miklós diákot, aki külföldi útra készül. Éva férje, Bornemissza Gergely ruhái közül válogat a diáknak. Kezébe akad az a mellény, amit Gergely akkor viselt, amikor török fogságba esett és Hajván segítségével szabadult ki. Éva a mellény zsebében talál egyet azok közül a papírok közül, amiket Hajván adott elolvasásra Gergelynek. Miklós diákkal együtt rájönnek, hogy a lapon lévő rajz Eger várának tervrajza. Éva sajnálja, hogy nem hamarabb találta meg a rajzot, mert Gergely két héttel korábban ment el Egerbe, Éva apjával együtt.
Cecey Éva dunántúli nemes úr lánya Gárdonyi regényében. Apja a Dózsa-háború rokkantja volt. Kisgyermek korától játszótársa volt a két évvel idősebb szegény árva fiúnak, Bornemissza Gergelynek, aki később férje lett. Mikor Gergely a török ostromtól fenyegetett Egerbe ment, Éva otthon maradt hatéves fiukkal, Jancsikával, de Jumurdzsák, a gyűrűjét hajszoló török dervis elrabolta a gyereket.

 „– Bornemissza Gergely! Te király hadnagya! Hallod-e? […]- Nálad van egy török gyűrű. Énnálam van egy magyar gyermek. Az a gyűrű az enyém. Ez a gyermek a tiéd. […]- Ha akarod a gyermekedet, jer a piaci kapuhoz. Add ide a gyűrűmet. Odaadom a gyermekedet. Felelj nekem, Bornemissza Gergely!”
Gergely természetesen nem válaszol, nem is válaszolhat, esküje tiltja, hogy kikiabáljon a várból. Egy lángoló nyílvesszőt lő ki a kiabáló felé, ami két alakot világít meg egy dombtetőn, de gyermek nincs velük. Gergely kétségkívül megrémül annak lehetőségétől, hogy Jumurdzsák elrabolta a fiát, ebben a fejezetben azonban még nem tudhatja az igazságot és nem is akarja elhinni. Azt gondolja, hogy Jumurdzsák csak blöfföl.
„- Az én feleségem, gyermekem Sopronban van. Onnan ők el nem mozdulnak se télen, se nyáron.”

Az Egri csillagok egy olyan regény, amit mindenki ismer, de kevesen olvastak el. A rendkívül izgalmas történet azonban bizonyára azoknak is ismerős, akik csupán az iskolai irodalom órákon találkoztak Bornemissza Gergely nevével.

A 19-20. századforduló magyar irodalmának népszerűségében máig kiemelkedő alakja, Gárdonyi Géza 1863. augusztus 3-án született egy Gárdony-Agárdpuszta nevű településen. Eredeti neve Ziegler Géza volt, és az 1880-as években, írói-újságírói pályájának kibontakozásakor vette fel, majd használta kizárólagosan szülőfalujának nevét. Atyja szegény sorsú iparos volt, különféle uradalmakban vállalt gépészmunkát, gyermekeit nem neveltethette kedve szerint. A vallásos katolikus ifjú fiatalkorát nehéz anyagi küzdelmek tették borússá. Gimnáziumba Sárospatakon és Budapesten járt, tanítói oklevelét Egerben szerezte meg. 1881-től kezdve kisebb dunántúli falvak katolikus elemi iskoláiban tanított, 1885-ben győri hírlapíró lett, 1888-ban az egyik szegedi újság hívta meg szerkesztőségébe. Három évet töltött Szegeden, innen Aradra ment át újságírónak, 1891-ben Budapestre került a Magyar Hírlap szerkesztőségébe.  

Házassága sose volt boldog, 1892-ben különvált feleségétől, Csányi Máriától. Termékenyen dolgozott, de elégedetlen volt helyzetével, úgy érezte, hogy a fővárosi élet zajában nem tudja valóra váltani irodalmi terveit. Elidegenedett a pesti élettől, nem tetszettek neki a millenniumi építkezések, leginkább Rákospalotára költözött volna, de gondolkozott azon is, hogy Amerikába vándorol. Az Államok helyett 1897-ben Egert választotta, ahol vett egy várra néző birtokot, amelyhez később megvásárolta a szomszédos szőlőst. A telekre még egy házat építettett, ahol édesanyja és két idősebbik fia lakott. Ettől kezdve egészen az irodalomnak szentelte életét. A városban élte legtermékenyebb időszakát, legismertebb regényei is Egerben születtek.

Az egriek megbecsülték, de Gárdonyi kezdetben nem vesztette el kapcsolatait a fővárosi írókkal sem. Időnkint fölrándult a fővárosba, találkozott barátaival, fölkereste kiadóit, tárgyalt a színigazgatókkal. Évről-évre azonban mind kevesebb kapcsolat fűzte Budapesthez, Egerben is teljesen visszavonulva élt, csak írásaiból tudták, hogy állandó munkában telnek napjai. Legenda épült köré, „egri remetének” vagy a „láthatatlan embernek hívták”, hiszen nem nagyon szeretett kijönni sötét, ablaktalan dolgozószobájából. 

Gárdonyi átélte a világháborút, a forradalmakat. Pályája szomorúan indult meg, fiatal korában sok csapás érte, írói ismeretlenségéből nehezen tudta magát kiverekedni, nem meghökkentő, hogy megpróbáltatásai elriasztották az emberektől, szótlan természete nem kedvezett a társasági életnek, különc szokásait ironikus mosollyal szemlélték. „Már húsz éves koromban észrevettem, hogy engem ott szeretnek legjobban, ahol nem vagyok; ahol jelen vagyok, ott rendesen én vagyok a tizennegyedik.” Lelki alkata és testi szervezete egyformán érzékeny volt, az emberektől egyre jobban eltávolodott, csak írószobájában és kertjében érezte jól magát. Nem kellett neki sem a derűs baráti kör, sem a szerkesztőség, sem a színház. Ha időnként rászánta magát, hogy körülnézzen a pesti életben, vagy kiutazzék a külföldre, csakhamar hazamenekült egri otthonába. Csöndes házából az élettől már semmit sem kívánó meghiggadt ember nyugalmával szemlélte a világ folyását. Ötvenkilenc éves korában, 1922. október 30-án hunyt el Egerben.

Visszavonultsága és az irodalmi köröktől való elzárkózása ellenére Gárdonyi több művelődési, irodalmi és tudományos társaság munkájában részt vett „egri remetesége” időszakában is. 1898-tól tagja volt a Petőfi Társaságnak és a Királyi Magyar Természettudományi Társulatnak. 1902-ben másodmagával jelölték a Kisfaludy Társaság tagjává, de végül alulmaradt a filológus, műfordító Fiók Károllyal szemben. A következő évben, 1903-ban újra jelölték és ezúttal megválasztották – ekkor azonban már Gárdonyi utasította vissza a tagságot, s távollétében avatták taggá. 1910. április 28-án a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1920. május 5-én tiszteleti tagjává választották, akadémiai székfoglalójául Shakespeare költözése című jelenetét olvasta fel 1912. május 5-én. 1918-ban tudtán kívül megválasztották a Vörösmarty Akadémia tagjának, Gárdonyi előbb tiltakozólevélben utasította vissza a nem kért megtiszteltetést, de Móricz Zsigmond kérésének engedve végül elfogadta a tagságot. 1919. október 6-án az ellenforradalmi szellemiségű Magyar Írók Nemzeti Szövetségének díszelnökévé választották. 
Dante-fordítását már életében elismerték külföldön is, amikor a Milánói Tudományos és Irodalmi Akadémia 1896-ban meghívta tiszteleti tagjai sorába.

Műveit folyamatosan adják ki újra és újra. Az Egri csillagok 2005-ben A Nagy Könyv szavazásán a legnépszerűbb magyar regény címet nyerte el, továbbá a magyar filmgyártás harmadik legnézettebb alkotása: a bemutatását követően 9,36 millióan látták. Gárdonyi szülőházában és egri birtokán emlékmúzeum működik. Legkedvesebb regényének egyik kiemelt helyszínén, Sopronban, iskola viseli a nevét.

Bár Gárdonyi végakaratában arról rendelkezett, hogy szűk családi körben helyezzék örök nyugalomra egri háza kertjében, Eger városa ezt méltatlannak érezte volna láthatatlan emberével szemben. November 1-jén bronzkoporsóban fekvő testét alma matere, az egri líceum aulájában ravatalozták fel, s tiszteletére a város mind a huszonhárom templomtornyában megkondították a lélekharangot. Az egyházi szertartást követően az egri vár Bebek-bástyáján kialakított díszsírhelyen hantolták el, gerendakereszt fejfájára végakarata szerint az azóta legendássá vált szavakat vésték: „Csak a teste”.

Forrás: mek.oszk.hu

arcanum.com

kultura.hu

Borítókép: Gárdonyi Géza (fotó: gyoriszalon.hu)