1945. március 31. - fekete nagyszombat Balfon

  2021. március 31. - www.sopronmedia.hu

Az NSDAP és az SS felügyeletével a soproni vidék egyik legnagyobb erődítő munkatáborát létesítették a második világháború utolsó hónapjaiban Balfon. 1945. március 31-én a visszavonuló SS katonák egyetlen nap alatt mintegy 180 férfi és női fogollyal végeztek brutális módon: a község Fertőrákos felőli peremére hajtották és agyonlőtték őket. A balfi táborba hurcolták mártírtársainak ezreivel együtt Szerb Antalt, Halász Gábort, Sárközi Györgyöt, a magyar irodalom és szellemi élet kiemelkedő személyiségeit. Balf volt mindegyikük életében az utolsó stáció.

A Niederdonau erődvonal három szakaszán 1945 március végéig legalább tizenkét nemzetből származó deportáltak, hadifoglyok − a németek kényszermunkásainak valamely kategóriájába eső, embernek is alig számító elnyomottak − ásták a hadicélú árkokat, fedezékeket, építették a védelmi állások megannyi válfaját. A Dél erődszakaszon egy-egy tábor volt Fertőrákoson, Somfalván (Schattendorf), Ágfalván, Sopronban, Sopronbánfalván, Balfon, Harkán, Kópházán. Nagycenken, Hidegségen, Ilonamajorban, Sopronkeresztúron (Deutschkreutz). Négy helyen tartották az állásépítés nyolcezernyi foglyát Kőszegen. 

Balf, 1940-es évek

Balf, 1940-es évek

http://gyorikonyvtar.blogspot.com/

Az 1944 decemberében Balfon felállított tábor a soproni járás egyik nagyobb munkatáborának számított. A gyűjtőtábort azzal a céllal hozták létre, hogy az ide hurcolt zsidó és keresztény kényszermunkásokkal, munkaszolgálatosokkal és más foglyokkal felépítsék az akkori német–magyar határvidéken a Südostwall (Délkeleti Fal) erődrendszert. 1944 november-decemberében mintegy 1800-2000 magyar zsidó került a táborba. Elsőként a november 27. és 29. között a Józsefvárosi pályaudvarról deportált ún. védett századok érkeztek, majd a fővárosból gyalogmenetben a határszélre hajtott nők jöttek. „…egy-egy vagonba 90–95 embert préseltek be. Ezek között voltam én is. Lezárt vagonokban, víz és élelem nélkül szállítottak bennünket nyugatra, még a legelemibb szükségletek elvégzésére sem nyitották ki az ajtókat. … Kb. egy heti utazás után a soproni teherpályaudvaron kiszállítottak bennünket, s a környékbeli volksbundisták ütlegelése és a nyilasok gúnykísérete mellett részben Fertőrákos, részben Balf községbe terelték a szállítmányt…” (Fenyő, 1968) December végén a keleti frontról és a Felvidékről hoztak több száz munkaszolgálatost.

A Südostwall táboraira jellemző módon, Balfon is a falusi lakosság portáihoz kapcsolódó pajtákban, istállókban helyezték el a rabszolgamunkásokat. A félig nyitott helységek borzasztóan hidegek és huzatosak voltak, előfordult, hogy reggel vékony hóréteg fedte be a földön heverő zsidókat. A helyiek gyakran kegyetlenül bántak a falujukba telepített munkaszolgálatosokkal, megalázták, bottal verték, kővel dobálták őket. Ebben valószínűleg az is szerepet játszhatott, hogy a nyilasok figyelmeztették a lakosságot: aki bármilyen segítséget nyújt a zsidóknak, azt sárga csillag viselésére kötelezik és internálják. A balfi fürdő igazgatója Wosinski Ernő ugyanakkor saját költségén, titokban élelmezte a munkaszolgálatosokat és 1945 tavaszán közülük többet el is rejtett.

Nagycenk, Munkaszolgálatos század

Nagycenk, Munkaszolgálatos század

Magyar Nemzeti Múzeum

Munkaszolgálatos

Munkaszolgálatos

Magyar Nemzeti Múzeum

A foglyok felügyeletét az SA és a helybeli és környékbeli lakosokból összegyűjtött "zsidóőrség" látta el. Gyakran feltűntek nyilas csoportok is, amelyeknek "legfőbb elfoglaltságuk az volt, hogy bennünket vertek" − emlékezett egy fél év múlva Hirschel István.

Az erődítési munkálatok a községet övező magaslatokon, a terep adta mélyedések felhasználásával folytak. A kényszermunkások rettenetes körülmények között, éhezve-fázva, állati életre kényszerülve dolgoztak − a megfagyott földet kellett feltörni, óriási farönköket mozgattak, tankcsapdákat, lövészárkokat ástak. A nélkülözések, a higiénia hiánya és az embertelen bánásmód miatt százak pusztultak el. Körülbelül 2000 zsidót tartottak fogva, és rajtuk kívül legalább ennyi német és magyar egyenruhás és/vagy fegyveres is Balfon volt elszállásolva, így a jelentősen megduzzadt lélekszámú községben kitört a tífusz. A megbetegedett zsidókat vagy helyben megölték vagy a Hidegséggel szomszédos Ilonamajorba vitték, ahol az SS likvidálta őket, azonban ez sem szüntette meg a járványt, ezért 1945 márciusában karanténnal kellett lezárni Balfot.

Munkaszolgálatosok követ törnek (Ágfalva)

Munkaszolgálatosok követ törnek (Ágfalva)

Magyar Nemzeti Múzeum

Március végén a felszabadító szovjet csapatok fenyegetően közeledtek, és ennek hírére a német katonai egységek 1945 március utolsó napjaiban szinte pánikszerűen menekültek a soproni térségből, így Balfról is. Egykettőre kiürítették a falut. A zsidók nagy részét nyugat felé indították, a betegeket ún. betegpajtákban magukra hagyták. 1945. március 31-én, közvetlenül a húsvéti ünnepek küszöbén a faluban maradt járóképes zsidók nagy részét − körülbelül 180 férfit és nőt − egy SS tábori csendőr alakulat a falu szélén egy páncélosárokban halomra lőtte. A balfi tömegkivégzés a fasiszta német hadseregnek az utolsó „hőstette” volt Magyarországon. Miközben az elvégzett munka eredményét ellenőrizte, az egyik SS pribék észrevette, hogy a sorban az utolsó, „az a kéksapkás” még mozog a futóárokban. „Behunyt szemmel még hallom, hogy az ajándékba kapott töltényt behelyezi a géppisztoly závárzatába, s meghúzza szinte zajtalanul… Irtózatos érzés … Ez a lövés átszakítja a szájpadlásomat, kitöri a fogaimat, az arcom több helyen átlyukad, elvesztem az eszméletemet… Utána csend, bénító néma csend következett. Úgy mondják, 90 perc telt el. Amikor vértócsában fekve magamhoz tértem, a lövészárok szélén ismeretlen egyenruhájú katonák álltak, sapkájukon az ötágú csillag ragyogott… Megérkezett az első szovjet előörs … Ezek a sok vihart látott harcosok is megborzadtak a kegyetlenségnek eme szörnyű látványán: 179 halott között egyetlen élő ember … Csak napok múlva, a kórházi ágyon tudtam meg, hogy felszabadultam …” – emlékezik vissza a borzalmakra Fenyő József, a kivégzés egyetlen túlélője. 

Szerb Antal

Szerb Antal

http://musessquare.blogspot.com/

A fasizmus áldozataiként számon tartott magyar írók, költők és újságírók közül is többen Balfon pusztultak el. Az éhezéstől itt vesztette végleg erejét Sárközi György, a Válasz szerkesztője, a népi írók mozgalmának egyik vezetője, itt lehelte ki lelkét a Felvidékről Balfra hurcolt Gosztonyi Lajos, a Népszava neves újságírója, valamint Komlós Jenő újságíró és Szikla Bertalan tanár. Balfon érte a halál a magyar irodalom egyik legértékesebb egyéniségét, Szerb Antalt is. Az irodalomtörténész 1944. június elején került munkatáborba. November végéig Budapesten tartották őrizetben, majd Fertőrákoson át Balfra szállították. December 16-án ezt írta: „Általában az a hely, ahol most vagyunk, Balf, átkozott egy hely, és minden tekintetben nagyon rosszul megy nekünk. És most már nincs más reménységem, mint az, hogy a háborúnak nemsokára vége lesz: ezt tartja bennem a lelket..." A háború végét azonban Szerb Antal nem érhette meg. Nyilas őrei Balfon ütötték agyon 1945. január 27-én, Auschwitz felszabadulásának napján.

A „Führer” soha egyetlen beszédében sem szűnt meg hangoztatni: „A világtörténelem során, soha egyetlen nép sem küzdött olyan igaz ügyért, mint a németek …” Térségünkben megmutatták. Balfon és a környező településeken közel nyolcezer női és férfi kényszermunkás esett áldozatul az SS kivégzőosztagainak, vagy halt bele a betegségekbe, a hidegben átélt kíméletlen hajszába.

Szerb Antal-emlékhely Balf

Szerb Antal-emlékhely Balf

https://www.elmenynektek.hu/

https://holmi.nagykar.hu/

Források:

Fenyő József: Mi történt Balfon 1945. március 31-én? Soproni Szemle. 1968. XXII. évfolyam 4. szám.

Szita Szabolcs: A magyar tudomány és a szellemi élet mártírjai a Sopron vidéki állásépítésen 1944-1945-ben. In: Környei Attila – G. Szende Katalin (szerk.): Tanulmányok Csatkai Endre emlékére 1996. 

http://konfliktuskutato.hu/

Borítókép: Hidegség-Ilonamajor – halálmenetben meggyilkoltak holttestei

Forrás: http://konfliktuskutato.hu/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...