Korának egyik leggazdagabb és legbefolyásosabb főura, gróf Széchényi Ferenc 1754. április 29-én a főnemesi gróf sárvár-felsővidéki Széchényi család sarjaként látta meg a napvilágot Fertőszéplakon. Már fiatal korában, a bécsi Theresianumban 1772-től folytatott tanulmányai idején a könyvkultúra elkötelezett hívévé vált. A neves jezsuita könyvtártudós, Michael Denis volt a mestere. Jogi és gazdasági tanulmányait követően közhivatalnoki pályára lépett, 21 éves korában a kőszegi kerületi tábla ülnökének nevezték ki. Egy évvel később megházasodott, bár a frigy létrejöttéig vezető út nem volt zökkenőmentes. Sógornőjét, Festetich Julianna grófnőt, bátyja özvegyét kívánta feleségül venni, de szándékát mindkét család ellenezte, sőt a házassághoz pápai engedélyre is szükség volt. A bonyodalmak ellenére 1777-ben mégiscsak megköttetett a házasság – az eseményt a sopronhorpácsi plébános celebrálta a kópházi templomban. Hat évvel később Széchényi a báni tábla elnöke és egyben a horvát bán helyettese lett, II. József uralkodása alatt több vármegyében főispáni helytartó és királyi biztos tisztségeket birtokolt. 1785-ben a pécsi kerület élére került, valamint a Somogy, Baranya, Verőce és Szerém vármegyék adminisztrátora pozíciókat töltötte be.

II. József uralkodásának első éveiben Széchényi rokonszenvvel fordult a jozefinista reformok felé, ám később ez a szimpátia elmúlt, mivel a király szemlátomást a magyar rendi különállás felszámolására, beolvasztásra és az ország germanizálására törekedett. A gróf nem kívánt a király céljainak eszköze lenni, hamarosan minden tisztségéről lemondott, és az uralkodó haláláig birtokain élt, illetve nyugat-európai utazásokkal töltötte idejét. A családi birtokok ügyeinek intézése mellett kezdettől fogva nagy gondot fordított a felmenőktől átvett sopronhorpácsi kastélyban található könyvtárra, amelynek rendezésével és további gondozásával először Hajnóczy Józsefet, az 1779 elején szolgálatába lépő fiatal ügyvédet bízta meg.

1787 májusában közel egy évig tartó európai utazásra indult felesége, Julianna és titkára, Ribinyi János társaságában - Csehországon, Németországon és Németalföldön át - Angliába. Útja során elsődlegesen a politikai rendszert és struktúrát, illetve a gazdaságot vette górcső alá, de tudósokkal is ismerkedett. Könyvtárakat, akadémiákat, múzeumokat látogatott meg, ezek adták az első ösztönzéseket a könyvgyűjtésre és a majdani könyvtáralapításra.

Széchényi Ferenc mindvégig a magyar irodalom és tudomány elkötelezett híve és mecénása volt: magyar írók, költők, tudósok egész sorát támogatta anyagilag, műveik kiadását segítette, irodalmi és tudós társulásokat karolt fel. Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc, Pálóczi Horváth Ádám, Révai Miklós, Tessedik Sámuel csak néhány név közülük, de a korabeli magyarországi kultúra minden területén rábukkanunk a gróf bőkezű támogatására.

Az 1790-es évek elején elhivatott könyvgyűjtővé vált, és az évtized közepén meg is formálódott benne a könyvgyűjtés nemzeti eszméje. Az addig összegyűjtött könyvtárát hungarikagyűjteménnyé kezdte továbbfejleszteni, és ennek érdekében kialakította az ún. legteljesebb hungarikagyűjtés koncepcióját: a Magyar Királyság területén (Erdélyt és Horvátországot is beleértve) élő és alkotó bármely szerzőtől származó, bármely nyomdatermék, valamint a külföldön megjelenő bármely nyelvű, Magyarországot és a magyarságot érintő kiadvány megszerzését. Széchényi hatalmas összegeket áldozott a hungarikakönyvtár létrehozására. Mindeközben számos magas közhivatalt is betöltött – 1799-ben királyi főkamarás mester, a hétszemélyes tábla bírája és alelnöke, később pedig országbíró-helyettes, majd 1808-ban az Aranygyapjas rend lovagja lett.

Az 1790-es évek végén felismerte, hogy az általa összegyűjtött könyvanyag úgy őrizhető meg leginkább a magyar tudományosság számára, ha rendszerezi és kiadja nyomtatott katalógusát: a Catalogus Bibliothecae Hungaricae első három kötete 1799–1800-ban jelent meg nyomtatásban.

Széchényit az 1790-es évek második felében már foglalkoztatta a könyvtáralapítás terve, és 1802-ben látta elérkezettnek az időt arra, hogy megtegye a szükséges lépéseket egy Országos vagy Nemzeti Könyvtár megalapítására. I. Ferencnek felségfolyamodvány formájában nyújtotta be szándékát, miszerint saját könyvgyűjteményét, amelyet „több év során fáradtsággal, gonddal és jelentős kiadásokba merülve szereztem meg, a drága hazának, melynek ölében mindezek összeszedésére alkalmat és módot találtam, amelyre mindig törekedtem és törekszem szentelhessem.” A király 1802. június 23-án kibocsátott határozata jóváhagyta a felajánlást. A gróf 1802 november 25-én adta be az alapítólevelet az udvari kancelláriához, amit másnap a királyi oklevél minden pontjában jóváhagyott. Gyűjteményét „A gróf Széchényi család Magyar Könyvtára” (Bibliotheca Hungarica Familiae Comitum Széchényi) néven ajánlotta fel a magyar nemzet javára. Ezt a dátumot tekintjük az Országos Széchényi Könyvtár és Magyar Nemzeti Múzeum megalapítási évének is. 

Széchényi Ferenc gyűjteménye az alapításkor mintegy 13000 nyomtatott könyvet, 1200-nál több kéziratot, sok száz térképet, címerképet, metszetet és pénzérméket tartalmazott. Adományai közül az egyik legjelentősebb a felesége értékes ásványgyűjteménye volt, amely megvetette a későbbi Természettudományi Múzeum alapját 1808-ban. 

Bőkezű adományaiért és szolgálatainak elismeréséért érdemeit 1807-ben az országgyűlés törvénybe iktatta (XXIV. törvénycikk). A külföldi egyetemek, akadémiák is egymás után fejezték ki elismerésüket azáltal, hogy tagjukká választották – Jéna és Göttingen mellett 1812-ben a bécsi tudományos társaság is tagjai közé fogadta.

Amikor I. Ferenc király uralkodása alatt a magyar alkotmányt újabb veszély fenyegette, és ez a király is országgyűlés nélkül akart uralkodni, 1811-ben Széchényi ismételten letette összes hivatalát, ezúttal végleg visszavonult, és attól fogva családjának élt. Élete végén mindinkább búskomorság vett rajta erőt, egyre levertebb lett, és ahogy fia írta: „a nemzet jövője felett kétségbeesve, reménytelenül szállt sírjába” 1820. december 13-án.

Forrás: https://www.arcanum.hu/

https://nemzetikonyvtar.blog.hu/

Borítókép: A nemzeti könyvtár a Budavári Palota F épületében

Forrás: https://nemzetikonyvtar.blog.hu/