„Sö­tét idők kö­szönt­het­nek ránk új­ból. A kő­kor­szak tér­het vissza a tu­do­mány fény­lő szár­nyain, és az, ami mér­he­tet­len anya­gi ál­dást hoz­hat az em­be­ri­ség­nek, tel­jes pusz­tu­lást is okoz­hat. Ár­nyék bo­rult a szö­vet­sé­ges győ­ze­lem ko­ráb­ban oly fé­nyes szín­te­rei­re. Az I. vi­lág­há­bo­rút be­fe­je­ző bé­ké­vel ha­tár­ta­lan bi­za­lom ural­ko­dott, és azt hit­ték, hogy nem lesz töb­bé há­bo­rú. Én most nem ér­zem ezt a bi­zal­mat […] A Bal­ti-ten­ger mel­let­ti Stet­tin­től az Ad­riai-ten­ger mel­let­ti Triesz­tig egy vas­füg­göny hú­zó­dik vé­gig a kon­ti­nen­sen. E vo­nal mö­gött van Kö­zép- és Ke­let-Eu­ró­pa ál­la­mai­nak va­la­mennyi fő­vá­ro­sa. E ha­tal­mas kom­mu­nis­ta bi­ro­da­lom és oli­gar­chia am­bí­ciói messze túl­szár­nyal­ják a cá­ri idők ál­mait.” (Win­ston Chur­chill, 1946. már­cius 5.)

Churchill miután miniszterelnökként győzelemre vezette Nagy-Britanniát, elvesztette a háború utáni első választást. 1946 márciusában magánemberként érkezett az Egyesült Államokba, ahol híres fultoni beszédében felvázolta az új, világméretű konfliktus, a hidegháború képét. A beszédében használt vasfüggöny kifejezés Európa és az egész világ ideológiai megosztottságának szimbólumaként került be a közbeszédbe.

Churchill jelképes vasfüggönyről beszélt, de pár éven belül a jelkép megtestesült, valósággá vált, s évtizedekig betöltötte azt a szerepet, amit Sztálin és kommunista vezetőtársai szántak neki: a szocialista tábor országainak hermetikus elzárását Európában szárazföldön, levegőben, vízen és az éterben. A Balti-tengertől az Adriáig a szovjet érdekszféra országainak nyugati határán különböző műszaki megoldásokkal akadályozták meg a lakosság nyugat felé történő mozgását, a zár a gyakorlatban is kettészakította a kontinenst.

A korszak- és rendszerváltás egyik főszereplője Magyarország, s éppen a Sopron mellett megrendezett Páneurópai Piknik volt, az ott zajlott eseményekkel hazánk beírta magát Európa történelmének arany oldalaira.

Miután a nagyrészt a szovjetunióbeli, Gorbacsov által irányított reformok és a magyar gazdaság és társadalom mélyülő válsága következtében felgyorsult a kommunista pártállami rendszer eróziója, 1989 tavaszán-nyarán megkezdődött a békés, tárgyalásos rendszerváltoztatás folyamata. Ekkor került napirendre a hidegháború anakronisztikus, barbár rekvizitumának számító vasfüggöny végleges eltávolításának kérdése is.

Harminchárom éve, 1989. május 2-án jelentették be, hogy felszámolják a 350 kilométer hosszú elektromos és műszaki határzárat Magyarország nyugati határán. Június 27-én Horn Gyula magyar és Alois Mock osztrák külügyminiszter Sopronnál személyesen is átvágta az vasfüggönyt. Történelmi pillanat volt, s bár a világsajtó még nem szentelt sok figyelmet a megkezdett határbontásnak, Európa jövője mégis itt, a magyar-osztrák határon dőlt el harminchárom évvel ezelőtt. Ez volt az első mérföldkő azon az úton, amely a berlini fal leomlásához, a romániai forradalom kirobbanásához és a Szovjetunió felbomlásához vezetett.

Ritka az olyan esemény, ahol az ötlet egy bizonyos személyhez köthető, a Páneurópai Piknik ilyen. Az ötletgazda Mészáros Ferenc, az ő fejében fogant meg a gondolat Debrecenben, 1989. június 20-án, a Habsburg Ottó előadását követő vacsorán. Az asztalnál Habsburg Károllyal arról beszélgettek, hogy minden kedvező kilátás ellenére még háborítatlanul áll a berlini fal, valamint a vasfüggöny a „belnémet" határon és Csehszlovákia nyugati határán is. Mészáros Ferenc úgy vélte, hogy beszélgetésüket Magyarország ausztriai határán kellene folytatni, ahol a tényleges határvonalon tüzet rakva, szalonnát sütnének egy piknik keretében úgy, hogy a vendégek egy része Ausztriában, a másik része Magyarországon ül - demonstrálva az egyes kelet-európai országok nyugati határain uralkodó állapotok különbözőségét.

Az ötletet a helyi MDF elnöksége is támogatta, egyben javasolták, hogy abba vonják be a Martonvásáron szervezett "Sorsközösség Tábor" résztvevőit is. A páneurópai piknik a tábor augusztus 20-i programzáró rendezvénye lett volna Fertőrákoson, védnöknek Pozsgay Imrét és Habsburg Ottót kérték fel, s felvették a kapcsolatot a Soproni Ellenzéki Kerekasztallal.

A határok nélküli Európa mielőbbi létrejöttét, a közös európaiság kialakulását szorgalmazó augusztus 19-i találkozó alkalmából Ausztria és Magyarország is beleegyezett, hogy három órányi időtartamra szimbolikusan megnyissanak egy határátkelőt Szentmargitbánya (Sankt Margarethen im Burgenland) és Sopronkőhida között. A szögesdrót szimbolikus átvágását a Páneurópai Unió főtitkára, Walburga Habsburg Douglas végezte, majd egy magyar küldöttség átment a határ osztrák oldalára. Itt jelképesen kaput nyitottak, majd a delegáció a szabad határon át osztrák polgárokkal együtt érkezett vissza a népünnepség színhelyére. Ezután hangzott el Habsburg Ottó, az Európai Parlament képviselője, a Páneurópai Unió elnöke és Pozsgay Imre államminiszter üzenete és a találkozót rendező Magyar Demokrata Fórum és Páneurópai Unió felhívása.

A rendezvény azért került be a világsajtóba, mert az ideiglenes határnyitást kihasználva több száz keletnémet állampolgár rohant át Ausztriába, hogy onnan a "másik" Németországba távozzon. A határőrök tanácstalanok voltak, mivel a határnyitás nem az NDK-sok kiengedésére szolgált, így sem azok megállítására, sem átengedésére nem kaptak utasítást. Végül a helyi parancsnok – a váratlan helyzetben nem kevés bátorsággal – megtiltotta az akkor még érvényben lévő fegyverhasználatot, s így az ünneplés nem fordult tragédiába. A páneurópai pikniken több mint hatszáz NDK-állampolgár használta fel a vasfüggöny megnyitásának rövid pillanatát arra, hogy Nyugatra szökjön. A rendezvényt követő napokban folytatódott az átszivárgás a határon, magyar hatóságok azt is engedélyezték, hogy a budapesti nyugatnémet követségen tartózkodók közül több mint százan kiutazhassanak, de az alapkérdés nem oldódott meg, továbbra is több ezer NDK-s állampolgár sorsa maradt még megoldatlan. A helyzet  egy hónappal később rendeződött, amikor a Magyarországon tartózkodó és az NDK-ba hazatérni nem kívánó keletnémet állampolgároknak a magyar kormány engedélyezte a kiutazást olyan más országokba, amelyek hajlandóak voltak őket befogadni, vagy számukra átutazást biztosítani. Az intézkedés 1989. szeptember 11-én nulla órakor lépett hatályba, ezt követően mintegy tizenkétezer NDK állampolgár ment Ausztrián keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba.

Ahogy a Vasfüggöny, úgy a Páneurópai Piknik is korszakhatárt jelöl. Helmut Kohl német kancellár 1989 decemberében Budapesten kijelentette: „Magyarország verte ki az első követ a berlini falból.” Arra utalt, hogy a magyar kormány a nyugati határ keletnémet menekültek előtti megnyitásával (1989. szeptember 11-én) indította el a lánc­reakciót, aminek következtében néhány hónap leforgása alatt kártyavárként omlottak össze a közép- és kelet-európai kommunista diktatúrák, s 1990-ben újraegyesülhetett a háború után kettészakított Németország. Megszűnt a kétpólusú Európa, az öreg kontinens ismét egyetlen tüdővel lélegezhetett.

 

Forrás: Tarján M. Tamás: A Páneurópai Piknik (rubicon.hu)

A magyarországi vasfüggöny története (https://atlo.team/ )

https://mult-kor.hu/

Borítókép: Sopronpuszta, 1989. augusztus 19. Több mint kétszáz NDK-beli állampolgár rohant át magyar területről Ausztriába a Sopron és St Margarethen közti földúton, ahol a rendezvény idejére megnyitották a határt.  (MTI Fotó)