A pinkafői középosztályi családból származó Zimmer Ferenc 1885. május 26-án született Sopronban. A főgimnáziumban letett sikeres érettségi vizsgái után a Budapesti Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karára iratkozott be, ahol 1909-ben szerzett abszolutóriumot. Mindeközben – elsőéves korában – elsajátította az újságírás akkor nélkülözhetetlen feltételét: megtanult gyorsírni és gyorsírótanári oklevelet is szerzett. Rövid ideig tagja is volt a Gyorsírástanítókat Vizsgáló Bizottságnak és tiszteletbeli tagja a Gyakorló Gyorsírók Társaságának.

Újságírói pályáját 1905-ben a Budapesti Tudósító (BudTud) című hírlap tudósító munkatársaként kezdte, ahol együtt dolgozott későbbi főnökével, Fabro Henrikkel is. 1906-tól német nyelvű lapok munkatársa: 1906 és 1908 között a Die Zeit és a Neue Freie Presse című bécsi lapok tudósítója, majd ezt követően két esztendeig a Pester Journal szerkesztőségének tagja volt. 1907-tôl 1922-ig – pár évig MTI-sként is – a Kölnische Zeitung magyarországi levelezőjeként tevékenykedett.

1918 nyarán már sejteni lehetett, hogy előbb-utóbb változások következnek be a Magyar Távirati Iroda élén. A kiszemelt jelölt, Fabro Henrik is hozzákezdett a munkatársak toborzásához és a BudTud-nál megismert történelem-földrajz szakos bölcsészhallgató kollégáját felkérte munkatársának. Először az MTI Közgazdasági rovatának vezetésével kívánta megbízni, ezt azonban Zimmer elutasította, mondván, nem ért hozzá. Fabro ekkor úgy gondolta, hogy majd a berlini tudósítói poszttal, illetve a kétszeres fizetéssel sikert arat, ám tévedett. Sőt, jelöltje a bécsi posztot is visszautasította. Végül politikai riporteri státuszban egyeztek meg, és az előnyös helyzetben lévő Zimmer saját maga diktálta szerződésének szövegét: e szerint a legfontosabb feladata a parlamenti ülések látogatása, az ülésekről tudósítások készítése, a folyosói hírek gyűjtése volt, és a képviselőházi, illetve főrendiházi ülések szünetében a szerkesztőségi ügyeletet kellett biztosítania. Zimmer és az MTI számára ebben az időben a parlamenti tudósítói munka új és izgalmas feladatot jelentett, mivel 1918 előtt a hírügynökség nem tartott külön tudósítót a parlamentben (érdekes módon a k. und k. Telegraphen-Korrespondenz Bureau – tehát az osztrák fél – budapesti levelezője járt a magyar parlament üléseire).
Zimmer alig 24 órával azután, hogy az időközben államosított Magyar Távirati Iroda hírtudósító munkatársa lett, megkapta első fontosabb feladatát. A képviselőház és a főrendiház megtartotta utolsó ülését, kimondta önmaga föloszlatását, majd az Országház Kupolacsarnokában november 16-án kikiáltották a népköztársaságot.

Az MTI struktúrájában a Fabro–Német vezetés egyik legnagyobb és legjelentősebb változtatása a szerkesztőségek átszervezése és az úgynevezett turnusrendszer bevezetése volt. A németül kiválóan beszélő Zimmert megbízták a délelőtti turnus vezetésével, napi feladatai közé tartozott a szolgálat ideje alatt beérkezett híranyag feldolgozásra való kiosztása, a feldolgozott anyagok ellenőrzése, a lapok kiszolgálásának felügyelete, valamint a külföldre adandó sürgönyök anyagának kijelölése és fordítása.
A Tanácsköztársaság Zimmer emlékei szerint annyiban jelentett változást, hogy a hírügynökség élére egy „szakértő” érkezett, aki meglehetősen tájékozatlan volt az újságírás és a sajtó ügyeiben. Tétovaságában bement Német Alfrédhez, akinek azt mondta: „Engem kirendeltek ide ellenőrnek. Mit csináljak, kérem?” Német így felelt: „Üljön be kérem a szobába és üljön nyugodtan ott!”

Az első világháborút lezáró párizsi békekonferenciára utazó Apponyi Albert vezette magyar delegáció 1920 elején öt újságíróval indult el a béketárgyalásokra, egyikük a távirati irodát is tudósította volna. Zimmer hevesen tiltakozott az ellen, hogy az MTI-nek közös tudósítója legyen akármilyen lappal is, és sikerült elérnie, hogy az MTI-t külön tudósító, Fabro Henrik képviselhette.
Zimmer ezután komoly állásajánlatot kapott, a Simonyi-Semadam kormány sajtófőnöke, Bonitz Ferenc felajánlotta neki, hogy legyen Német Alfréd utóda. Az ajánlatot Zimmer nem fogadta el. Ezután „bízta” a Magyar Távirati Irodát Teleki Pál leveldi Kozma Miklósra. 1920 őszén a felelős főszerkesztő megvált a vállalattól, és helyére „Zimmer Ferenc, a hírlapírói gárda egyik szeretetreméltó egyéniségű kitűnő tagja került, aki fiatalon lép a felelősséges, fontos tisztségbe, amelynek betöltéséhez azonban megvan megkülönböztető, értékes tehetsége és teljes újságírói hivatottsága”. Zimmer idővel Kozma egyik leghűségesebb és legbiztosabb munkatársa lett. Felelős szerkesztői tevékenységét is különböző elismerések kísérték. 1928 októberében „közhasznú, érdemes tevékenysége elismeréséül” Horthy kormányzó a magyar királyi kormányfőtanácsos címmel tüntette ki, 1935-ben a Magyar Érdemrend Középkeresztjét kapta meg, és az MTI kibővített hatáskörű főszerkesztője lett.

Zimmer semmilyen pártnak sem volt tagja, és csupán egyetlen társadalmi egyesületben, lokálpatriotizmusához illően a Sopron-megyei Körben vállalt tagságot. Szakmai tevékenysége eredményeként viszont elnöke lett többek között a Magyar Hírlapírók Országos Nyugdíjintézetének, később alelnöke az Országos Sajtókamarának, illetve elnöke a kamara újságírói főosztályának, továbbá a kamara képviseletében igazgatósági tagja az Újságírók Szanatóriumi Egyesületének. Az e tisztségeiből adódó nyilvános előadásai azonban híján voltak a politikai felhangoknak, minden egyes felszólalását szigorú hivatástudat jellemezte. Zimmer egyetlen mércéje a szakmaiság volt: objektivitásra és a gyors, tömör hírek kiadására törekedett. Nagy jelentőséget tulajdonított a pontos, hiteles és megbízható újságírásnak. Az MTI szerkesztőségében szállóigévé váltak a következő mondásai: „A turnusvezető első kötelessége: Kételkedni!”, illetve „In dubiis: papírkosár”. Rajongott a latin idézetekért. A kényes, problémás dolgokat, ha tehette, élőszóban intézte el, mert „verba volant, scripta manent”. A vezetése alatt álló MTI-munkatársak között hosszú ideig meg lehetett őrizni a nyugodt, családias légkört. A munkatársak nem vitték a falakon belülre a politikát.

Kozma Miklós halála (1941) után Zimmert az MTI Rt. igazgatósági tagjai közé választották. 1944. március 19-én német csapatok szállták meg Magyarországot. A nyilas hatalomátvételkor Zimmer nem volt hajlandó engedelmeskedni a megjelenő német követségi sajtómunkatársnak, és nem adta ki utasításait a munka felvételére, mondván: őt csak a kormányzó vagy felsőbb magyar hatóságok utasíthatják.

A nyilas hatalomátvétel után –, bár maradásra kérték – a főszerkesztő távozott hivatalából, 1944. október 16-án nyugalomba vonult. 1944. november 12-ére virradó éjjel letartóztatták, és a Csillaghegyen keresztül Sopronkőhidára szállították, ahonnan másokkal együtt 1945 húsvétján gyalogmenetben indult Bajorországba. Innen az első kínálkozó alkalmat kihasználva, 1945. október 2-án hazatért Budapestre. Az MTI újraindításában, illetve a koalíciós idők hírügynökségi munkájában azonban ezután sem vett részt. Nyugdíjából élt, amit 1951 áprilisában megvontak tőle, majd június 28-án kitelepítési határozatot hoztak ellene, és két nappal később a Szabolcs-Szatmár megyei, Kisvárdától 12 kilométerre található Dombrád községbe telepítették, valamint 1953-ig kitiltották Budapestről. Előrehaladott kora miatt egyre többet betegeskedett, ezért több alkalommal is beadvánnyal fordult a Belügyminisztérium Közigazgatási Osztályához, amelyekben próbálta tisztázni helyzetét, részletezte, hogy az MTI főszerkesztőjeként mindenkor objektív hírszolgálatot igyekezett kifejteni, de egyszer sem járt sikerrel.

Zimmer Ferenc további sorsáról nincsenek pontos adataink. 1955-ben már szinte bizonyosan visszatért az internálásból, majd 1956-ban elhagyta az országot, és hazatért szülőhelyére, a burgenlandi Pinkaföldre, ahol 1961. május 30-án, 76 éves korában elhunyt.

Forrás: Andreides Gábor: Mindenkor objektív hírszolgálatot igyekeztem kifejteni” Zimmer Ferenc főszerkesztő élete (Múltunk 2006. 3. – PDF)

Borítókép: Külföldi adásokat hallgatnak a Magyar Távirati Iroda rádiófigyelői az 1930-as években (MTI-fotó: reprodukció)