| 2022. március. 5. | 3 perc olvasás

A gyerekek kedvenc Juli nénijének hivatása a tehetséggondozás

Halvax Julianna a Hunyadi-iskolában tanít alsósokat. Két évvel ezelőtt a Botanikus Kert szívében létrehozta a Tálentum Műhelyt, ahol a minden gyermekben benne rejlő csoda felkutatására törekszik. A tehetséggondozó és tehetségfejlesztő szakpedagógussal beszélgettünk.

Hogy lesz valaki tehetséggondozó és tehetségfejlesztő szakpedagógus?

Rendkívül élménycentrikus személyiség vagyok, akinek mindig szüksége van valami újdonságra. Mivel széles az érdeklődési köröm, és minden tantárgyat szeretek annyira, hogy a gyerekekkel is meg tudjam szerettetni, nem is volt kérdés, hogy alsós tanítónő legyek. Aztán született egy fiam, aki kezdettől fogva atipikus volt. Mindig az engem foglalkoztató dolgok kapcsán jutok jó megoldásokra. A fiamnak köszönhetően mélyedtem bele a tehetséggondozás témakörébe. A Hunyadi János Evangélikus Óvoda és Általános Iskola tehetségpont-koordinátorának az akkori igazgatóhelyettes, Tremmel Bernadett kért fel. Hogy legyen szakképesítésem is, elvégeztem az Apor Vilmos Katolikus Főiskola szakvizsgás képzését. Ezután akkreditáltattam a Hunyadi Tehetségpontot és a MATEHETSZ tehetségsegítő szakembere, majd tutora lettem. Egyre nagyobb szerepet kapok a szervezetben, óriási megtiszteltetés számomra, hogy a Nemzeti Tehetség Tanács Köznevelési Tagozatában én képviselhetem az általános iskolákat.  A tehetségpontok akkerditációjában is egyre nagyobb feladatokat kapok.

2019-ben megnyerted az Év Szupertanára pályázatot, ezután pedig létrehoztad a Tálentum Műhelyt. Hogy jött az ötlet?

A fő profilom a csoportos tehetséggondozás. Mivel az osztályomon és az iskolán kívül is vannak tehetségek, és én eléggé mohó vagyok a felkutatásukban, megalapítottam a Műhelyt a Soproni Egyetem Botanikus Kertjének szívében. A szarvasos tisztás előtt annak idején sokat sétálgattam, bár akkor még nem is álmodtam róla, hogy egyszer majd itt alapíthatom meg a kis birodalmamat.  A tehetségazonosítás, a nyolcosztályos gimnáziumba való felkészítés, a játékos logika műhely, a nagycsoportosok iskolaelőkészítő programja és a nyári táboraink mind-mind a gyermekekben rejlő tehetség kibontakozását szolgálják. Elképesztően pozitív visszajelzés volt számomra, hogy kedden hirdettem meg a nyári tábort, és csütörtökre mindhárom turnus betelt.

Kiket vársz a Tálentum Műhelybe?

Sokan azt hiszik, hogy csak nagyon okos gyerekekre számítok. Az én elvem azonban az, hogy mindenkiben van valami, amiben tehetséges lehet, ha pedig valaki segít ezt kihozni belőle, akkor az adott területen átlagon felüli eredményt érhet el. Azok a szülők, akik elhozzák hozzám a gyerekeiket, hagyják őket közösségben játszani, és ennél jobbat nem is tehetnének velük, hiszen a játék a legjobb képességfejlesztő. Az, ahogy egy gyerek közösségben játszik, rengeteget elárul róla. Az elmúlt évben két kolléga is csatlakozott a Műhelyhez, így a repertoár bővült: a kreatív műhelyben kézműves és kerámiafoglalkozásokon vehetnek részt a gyerekek. A finommotorika fejlesztése a logikával együtt egy csomó olyan készséget kibontakoztat, amelyeknek köszönhetően a gyerekeknek később majd nem kell különórákra járniuk. Bízom abban, hogy a tehetséggondozó munkám hasznos és megteremtem a lehetőséget a rám bízott gyermekeknek, hiszen a parázs is csak akkor tud lángra lobbanni, ha megfelelő helyre esik.

Egészen újszerű pedagógiai módszereket alkalmazol. Mesélj ezekről egy kicsit.

Rendszeresen olvasok külföldi szakirodalmakat. Így merült fel bennem már 2016-ban, hogy digitális osztálytermem (ClassDojo) legyen. Saját valutánk van az osztályban, amit különféle kiváltságokra költhetnek el a gyerekek.  Nemrégiben rómaiszám-vadászatra küldtem az osztályomat a városba, hogy gyakorlati szempontból közelítsük meg a tananyagot, de minden évben népszerű a téli olvasóestem, amikor pizsamában, hálózsákban, fejlámpával olvasunk este az iskolában vagy a tavaszi kertimunka programom.

A közösségépítést különösen fontosnak tartom. Akkor tudnak a gyerekek hatékonyan tanulni, ha jó a közösség. Nagy hangsúlyt fektetek arra, hogy a pozitív megerősítést tanulják meg: mindig a jót keressék a másikban. Soha nem a gyermeket, hanem a tettet minősítem. A szülőkkel pedig igyekszem partneri kapcsolatot ápolni.

Mindezek mellett még a Benedek Elek Pedagógiai Kar neveléstudomány mesterszakjára is jársz. Hogy fér bele ennyi minden az idődbe?

Imádom a munkámat. Ha nem ezt csinálnám, akkor nem lennék önmagam, így a családom segít nekem az önmegvalósításban. Fantaszikus családom van! A férjem, akivel 24 éve vagyunk együtt, könyvel, szerkeszt, támogat minden "őrült" ötletemben, délután pedig koordinálja a gyermek programjait. Édesanyám velünk él, és kézben tartja a háztartást. A fiamat arra tanítom, hogy „ha segítségre van szükséged, kérj, vagy boldogulj egyedül!”. Sok szülő kitapossa az ösvényt a gyermekének. Így könnyebb az út, viszont kevesebb a tapasztalás és az élmény. Szeretném, ha önállósodna, ha megtalálná a helyét a világban. Feltölt, ha gyerekekkel vagyok. A saját családomon kívül most van az osztályomban 29 kölcsönkapott Mazsola. Szeretem, ha van egy társaság, ami rám van bízva, ha picit nyomot hagyhatok bennük.

Legnépszerűbb cikkek