Ilyen himnuszt egyetlen európai nép sem mondhat magáénak, mint amilyet nekünk hagyott örökül szatmárcsekei magányában a 33 éves Kölcsey. Versének eredetileg hosszabb címet adott: Hymnus – A magyar nép zivataros századaiból, amely alkotás egy közösség identitását kifejező énekké vált, és amelyet minden magyar ember mélységes, szent áhítattal hallgat.
A magyar nemzet himnusza nem éltet uralkodót, királyt vagy bármilyen történelmi hőst, Európában talán egyedülálló módon ez egy közbenjáró imádság: Isten áldd meg a magyart! Az évszázadokon át szorongatott, kétségbeesett nép imádsága a magyarok Istenéhez.

Nem véletlen, hogy értékeink, kincseink közül éppen himnuszunk születése vált a magyar kultúra ünnepévé. Nemcsak a magyar sors, történelmünk viharos századai sejlenek fel a versben, hanem a nép által átörökített, megőrzött tudatunkban folytonosan jelenlévő és belőle építkező kultúra is. A megemlékezés ötlete Fasang Árpád zongoraművésztől származik, ő vetette fel 1985-ben: „Ez a nap annak tudatosítására is alkalmas, hogy az ezeréves örökségből meríthetünk, és van mire büszkének lennünk, hiszen ez a nemzet sokat adott Európa, a világ kultúrájának. Ez az örökség tartást ad, ezzel gazdálkodni lehet, valamint segíthet a mai gondok megoldásában is”.

Végül a nap tényleges megünneplésére a Hazafias Népfront Országos Tanácsa 1988. december végi ülésén tett felhívást és 1989 januárjában ők szervezték meg az első évfordulós rendezvénysorozatot. Azóta rendszeresen, évente ünneplik meg a magyar kultúra napját. Az évfordulóval kapcsolatos megemlékezések alkalmat adnak arra, hogy nagyobb figyelmet szenteljünk évezredes hagyományainknak, gyökereinknek, nemzeti tudatunk erősítésének, felmutassuk és továbbadjuk a múltunkat idéző tárgyi és szellemi értékeinket. E naphoz kapcsolódva adják át a magyar kultúrával, továbbá – 1993-tól 2012-ig – az oktatással, pedagógiai munkával kapcsolatos szakmai elismeréseket is.

Mi is a kultúra? Maga a szó a latin „agricultura”, azaz földművelés szóból származik, és később önállósodott, vált az emberi gondolkodás fogalmi rendszerének részévé. A kultúra kifejezés általános értelemben egy embercsoport szokásainak és hagyományainak összességét, vagy szűkebb meghatározás szerint az ún. „magas kultúrát”, hagyományos értelemben a társadalom szellemi életét jelöli. Körülírására igazából nincs egységes definíció, mivel a fogalom állandóan változott az emberi gondolkodás történetében, és sokféle megközelítése, értelmezése létezik − korok, társadalmak és egyes tudósok mind különböző módon határozták meg, hogy mi a kultúra. Tehát nem egy statikus jelenség; az adott társadalom fejlettsége, berendezkedése, objektív valósághoz való viszonya, és mindennek a folyamatos változása befolyásolta az emberiség mindenkori kultúráját. A gondolkodás korábbi történetében általában elválasztották, sőt, bizonyos korokban szembeállították egymással a kultúra anyagi és szellemi oldalát, de napjainkban a kultúra egységes és tág értelmezését használjuk és fogadjuk el.

Mi is a magyar kultúra? A magyar kultúra gyökereit a népművészetre vezetjük vissza, legősibbek a magyar népzene, a népmese, néptánc és népköltészet emlékeink. Különböző elemei a nagyfokú vándorlás miatt nem csak Magyarország területén, hanem az egész világon megtalálhatók. A magyar kultúra egészébe beletartoznak mindazon értékek, amit a magyarság – az államhatároktól függetlenül − teremtett szellemiekben és tárgyiasult formában fennállása óta. Büszkén mondhatjuk, hogy kultúránk egyik pillére a zene, amely önmagában is értékkel bír, gazdagítja és inspirálja azokat, akik hallgatják vagy művelik. Legrégebbi zenei emlékeink a régi típusú magyar népdalok és gyermekdalok, majd a XIX. századtól Liszt Ferenc munkássága olyan csúcsra repítette a magyar zeneművészetet, ami az egyetemes kultúrában a mai napig a leghíresebben képviseli Magyarország, a magyarok egész művészeti életét. A XX. és XXI. században Bartók Béla és Ligeti György folytatták a világhírű sort.
A népmesék világa a magyar hagyomány része, és manapság egyre nagyobb területet és hangsúlyt kap a kulturális életünkben, mind többen ismerik fel hasznosságukat, létjogosultságukat a felnőttek körében is. Népmeséink voltaképpen szellemi éléstárak: itt raktározták el őseink, ami fontos volt számukra, és innen vesszük ki, amire szükségünk van. Nemzedékek által kimunkált világnézetet fogalmaznak meg: az évszázadokon keresztül szájhagyomány útján terjedő történetek rögzítik a közösség értékrendszerét, viselkedési normáit és erkölcsi szabályait. A magyar mese hőse nekiindul, cselekszik, felelősséget vállal, jelleme által a népmesék láthatóvá teszik a magyar kultúra elveszettnek hitt pozitív szimbólumát, megmutatják, hogyan válhat valós élménnyé a „boldogan éltek, míg meg nem haltak”.

De nemcsak a zene és a szépirodalom, hanem a modern magyar irodalom, a tudomány (kimagaslóan a matematika és az orvostudomány), a képzőművészet, a táncművészet, a fotó- és filmművészet megszámlálhatatlan alkotással, tudóssal, művésszel gazdagítják a magyar kultúrát, és erősítik a kulturális intenzitást.

„Kultúra annyi, mint tanulás; megszerezni, színvonalon tartani nehéz, elveszteni könnyű.” (Kodály Zoltán)

Számodra mit jelent a magyar kultúra? 

Forrás: Internet

Borítókép forrása: http://8200.hu/index.php/