A soproni harangöntés története

  2021. február 11. - www.sopronmedia.hu

Az XIX. század egyik legfontosabb hazai harangöntő műhelye a több mint 100 éven keresztül működő, soproni harangöntő dinasztia volt, amelynek alapítója a német származású, Seltenhofer Frigyes Keresztély harangöntő. Frigyes Bécsben kezdte munkáját, majd Sopronban telepedett le 1816-ban. A család több generáción keresztül harangok százait öntötte egészen 1945-ig, amikor soproni gyárukat bombatámadás érte és a földdel tette egyenlővé. A legtöbb megrendelésük az evangélikus egyháztól érkezett. A Seltenhofer-család műhelye volt az egyik legjelentősebb nehézipari vállalkozás Sopron városában a XIX.-XX. században, és a vidéki elhelyezkedés ellenére piacukat a teljes országra ki tudták terjeszteni. Seltenhofer Frigyes 175 évvel ezelőtt, 1846. február 6-án hunyt el Sopronban.

A harangöntés a kezdetektől fogva „misztikus" tevékenységnek számított. A harang hangját elsősorban az alakja határozza meg, ezen kívül az ötvözet összetétele és tisztasága is befolyásolja, kisebb mértékben. A harangkészítők féltették mesterségbeli fogásaikat, amelyek többségét nemzedékek során, tapasztalati úton kísérleteztek ki, és titkolták őket az idegenek előtt. A harangtervezés, a formázás és az öntés hosszú, nagy türelmet és hozzáértést igénylő folyamat, és csak a többhónapos munka legvégén derül ki, hogy valóban eredményes volt-e: felcsendül-e a kívánt hang az új harang megkondításakor. Ha hamis hangot ad, korrekcióra alig van mód, össze kell törni a harangot, és újra be kell olvasztani. Mivel tehát a harang szerkesztése nagy szakértelmet kívánó művészet, a régi időkben nagy megbecsülésnek örvendtek a harangöntő mesterek.

Sopron első harangöntője a városi fegyvertár gondozója, a Felső-Ausztriában született Pfistermeister József ágyúöntő volt. Pfistermeister 1745-ben szerezte meg a polgárjogot, műhelye a várostorony mellett állott. Mivel a harangöntés tűzveszélyes és nagyobb terület szükséges hozzá, a Bécsi-kapun kívül alapított üzemet 1760-ban, a már meglévő műhely mellett. Harangjai Fertőszéplak, Csepreg, Kismarton, Sarród, Káld, Türje, Dömölk, Lajtapordány templomaiba kerültek. Fia, Ferenc Antal később Kőszegen lett harangöntő, feltehetően az ő munkája a sopronbánfalvai templom harangja.
Pfistermeister halála (1772) után özvegye hozzáment egy segédjükhöz, így a műhely és az összes vagyon Köchel János György nürnbergi származású harangöntőhöz került. Köchel tovább bővítette műhelyét, amit halálakor (1808) segédjére, Mahr Ferencre hagyott. A francia háborúk idején azonban tönkrement Mahr virágzó üzlete is, és a mai Magyar utca és Pócsi utca sarkán, hátulról a mai Torna utca határolta területen álló műhelyt 1817. szeptemberében Seltenhofer Frigyes Keresztély harangöntő vásárolta meg egy árverésen (1211 forintért).

Seltenhoferék termékajánlója az 1850-60 körüli évekből

Seltenhoferék termékajánlója az 1850-60 körüli évekből

Keglovich István gyűjtése

Seltenhofer Frigyes Keresztély (szül. Zwickau, 1789) 1815. november 2-án jelentkezett a városnál, Bécsből érkezett segédként, apja szintén harangöntő volt. A tanács szívesen fogadta, azonban kikötötte, hogy mesterremeket kell készítenie. A következő év szeptember 16-án Frigyes már mesterként jelentkezik a remekkel, amit elfogadtak, így ez a dátum tekinthető a Seltenhofer műhely, majd gyár üzemalapítás időpontjának. Seltenhofer a műhelyt azonban csak a polgárjog elnyerése után, 1817-ben nyithatta meg. A Pfistermeister-Köchel-Mahr-műhely nem felelt meg Seltenhofer elvárásainak, ezért kiköltözött műhelyével a Győri út elejére. Az olmützi székesegyház (1828-ban) és a Szent Mihály-templom számára (1837-ben, a templom ősi, 1489-ben öntött, de 1836-ban megrepedt harangja helyett) készített harangokkal alapozta meg jó hírét. Három évtizedes munkálkodása során a környező falvaknak huszonkét harangot készített, pl. Hidegség, Locsmánd, Fertőszentmiklós, Ágfalva, Fertőszéplak, Kapuvár, Rábatamási, Nemesládony, Lajtaszék számára, a városban a Szentlélek-templom harangjait is ők öntötték. Seltenhofer szállította a reformkorban épült vármegyeháza dísztermébe felállított ingaóra számára is a harangokat.

Felesége, Trackl Josefa bécsi harangöntő lánya volt, házasságukból több gyerekük született, de csak (II.) Frigyes volt hosszú életű. A soproni üzem alapítója, Seltenhofer Frigyes 1845-ben betegeskedni kezdett és 1846. február 6-án, 57 éves korában elhunyt. 

A soproni harangöntőde formázóműhelye 1929-ben

A soproni harangöntőde formázóműhelye 1929-ben

Lengyelné Kiss Katalin (2001)

Az ifjabb Seltenhofer Frigyes 1817-ben született, apja korán bevonta a munkába. Sokat utazott, széles látókörű ember volt. Az üzem átvétele után a gyártási profilt hamarosan kibővítette a tűzoltó berendezések gyártásával, a Kis utca (ma Pócsi utca) 1. sz. alatti gyártelepen. Ma a Magyar utca 9. sz. ház falán, a Pócsi utca Magyar utca sarkánál emléktábla hirdeti a harangöntőműhely helyét. Egy szivattyúját 1868-ban óriási tömeg jelenlétében nyilvánosan mutatta be a jelenlegi Fő téren. 1870 körül az ország egyik legtekintélyesebb gyártelepévé alakul a műhely, és hamarosan jó hírnevet szerez magának egész Közép-Európában, még Amerikába is szállít tűzoltófecskendőket.

A harang egyébként úgy kapcsolódik a tűzoltó-berendezésekhez, hogy a korábbi évszázadokban a jelentős famennyiségeket felhasználó épületek tömege könnyen és gyakran tűzveszélyt jelentett. A templom- és várostornyok nemcsak tűzőrséggel, de a riasztást szolgáló harangokkal is el voltak látva. Az utóbbiak félreverésével riasztották a lakosságot és a tűzoltóságot. A tűzoltófecskendők hengerét is bronzból öntötték, így szakmailag a harangöntőnek nem okozott gondot a rézötvözetekből, rézlemezekből készült szerkezetek gyártása. 

Seltenhofer-féle targonca fecskendő

Seltenhofer-féle targonca fecskendő

Katasztrófavédelem Központi Múzeuma

Közben a harangöntés is tovább folyt és II. Seltenhofer Frigyes harangjai már az egész országot meghódították. 1864-ben a soproni evangélikus templom új tornyába négy hatalmas harangot öntött, nagy ünnepség keretében szólaltatták meg őket először. Ezen kívül az Orsolyiták neogótikus templomtornyában függ négy harangjuk, a Bencés (Kecske-) templom egyetlen harangja is az ő műve, és a bánfalvi evangélikusok, a peresztegi katolikusok is az általa öntött harang hangját hallhatják. Seltenhofer Frigyes számos kitüntetést nyert hazai és külföldi kiállításokon: különösen az 1878-ban kapott párizsi nagy ezüstéremre volt büszke a mester, ami a legmagasabb kitüntetés volt ezen a kiállításon. 1856-ban – több mint 40 éves munkálkodás után – nyugalomba vonult és átadta az öntőműhelyt fiainak. Fontos szerepe volt a Torna- és Tűzoltóegylet szervezésében.

A cég „Seltenhofer Frigyes fiai” néven szerepelt tovább: Frigyes a harangöntő műhely irányítását vállalta, Lajos a kereskedelmi részben segédkezett. A két fivér működése 1914-ig tartott. Az évi haranggyártás ritkán esett 100 db. alá és az egész országba elvitték Sopron jó hírét. A harmadik generáció képviselőjének – III. Seltenhofer Frigyesnek — érdemeit a kiállításokon kapott aranyérmek mellett több kitüntetés is méltatta: I. Ferenc József császártól 1885-ben megkapta a koronás arany érdemkeresztet, és 1901-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. 1914-ben, 60 éves korában hunyt el.

Az evangélikus templom közel három és fél tonna súlyú Hősök harangja, amelyen az első világháború 216 áldozatának neve szerepel

Az evangélikus templom közel három és fél tonna súlyú Hősök harangja, amelyen az első világháború 216 áldozatának neve szerepel

http://www.szombathely-lutheran.hu/

Az üzemet hat fia közül a legidősebb, Frigyes vette át. A negyedik nemzedéket képviselő IV. Seltenhofer Frigyes harangöntőre várt az I. világháborúban elvitt harangok pótlása. A gyár fejlődését az is bizonyítja, hogy az 1920-as évektől a Seltenhofer öntöde már 120 főt foglalkoztatott, a gyár cégvezetője Diebold Károly mérnök volt. A soproni evangélikus templom tornyából három harangot szállítottak el ágyúöntés céljára. Helyükre 1926-ban újra öntötték a 35 mázsás nagyharangot, amely a harangöntő cég 5000. harangja volt -, és a másik két elvitt harang helyére is új harangok kerültek. A Seltenhofer-féle harangöntő üzem 1941-ig működött, az 1945. március 4-i bombázás döntötte romba a gyárat.

A Seltenhofer-dinasztia négy generációja öntötte 125 évig csaknem az egész történelmi Magyarország számára a harangokat, mintegy 6000 darabot.

A Seltenhofer-család sírkövére 1999-ben emléktáblát helyeztek, amelyet Sz. Egyed Emma szobrász- és éremművész alkotott, megformálva az evangélikus templom harangjait; a négy harang akár a Seltenhofer-család négy harangöntő generációját is jelképezheti. A négy harang közül a negyedik a „Hűség-harang” nevet kapta. Az 1921. évi népszavazás után Sopronban elsőnek szólalt meg, hirdetve, hogy a város és a környező nyolc falu magyar maradhatott. 

A Hűség-harang

A Hűség-harang

http://www.magyarharangok.hu/

https://www.kozterkep.hu/

Forrás: Csatkai Endre (1942): A soproni harangöntés és tűzoltószerek gyártásának története. Röttig-Romwalter Nyomda.

Lengyelné Kiss Katalin (2001): Adalékok a soproni harangöntés történetéhez. Öntödei múzeumi füzetek 7.

Szála Erszébet (2000): A Seltenhofer-család szerepe a soproni városfejlődésben. In: CREDO Evangélikus Műhely, V I. évfolyam. 1-2. szám.

https://www.szivk.hu/

Borítókép: A harkai evangélikus templom harangjai.

Forrás: http://www.magyarharangok.hu/

 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...