A 19. század végén egy kis létszámú református közösség élt Sopronban, amely a pápai református egyházközség fiókegyházközsége volt. Az 1910-es népszámlálás 400 reformátust említ. A lelkipásztori feladatokat Kis József pápai esperes látta el, a közösség főpresbitere pedig egy bizonyos dr. Baditz Lajos volt.

A római katolikus vallású laki Végh Kálmánné (született Tschurl-Takáts Rozália) 1913-ban tekintélyes ingatlanokat ajándékozott az egyházközségnek: a Deák tér sarkán lévő üres telket templomépítés céljára és a Deák tér 4. sz. alatti épületet lelkészlakás létrehozására.

Négy évvel később, az I. világháború ideje alatt 1917-ben a Kis József gondozó lelkész (pápai esperes) és dr. Baditz Lajos főgondnok elnöklete alatt tartott közgyűlésen született meg az elhatározás, hogy a soproni reformátusok anyaegyházközséggé fognak átalakulni és saját templomot építenek.

A főgondnok, dr. Baditz Lajos a határozat alapján elindította a gyűjtést és ő maga 1000 korona összeget ajánlott fel adományként a templom építésére. Az 1920-as trianoni békeszerződés következtében a gyülekezet lélekszáma jelentősen megnövekedett, ezért a presbitérium 1925-ben végleges döntést hozott a templom felépítéséről. 1926-ban dr. Baditz Lajost örökös tiszteletbeli főgondnoknak választották meg. Ebből az alkalomból Baditz az épülő templom költségeinek fedezésére 27 millió korona értékű államkötvényt adományozott. 

Szentkirályszabadjai dr. Baditz Lajosról (1849-1932) érdemes néhány szót ejteni, hiszen egyrészt a tágabb értelemben vett környék református hitéletében jelentős szerepet vállalt; másrészt jótékonykodásával, adományaival nemcsak az egyház működését támogatta. A Baditz család Veszprém vármegyéből származik, ahol már az 1600-as évektől kimutatható a család jelenléte. Lajos apja, Baditz Endre (1799–1861) Sopron szabad királyi város főbírója volt. 1847-ben kötött házasságot galántai Chemez Karolinával. Házasságukból a mai Magyarkeresztúron 1849. március 19-én született egy ikerpár: Lajos és Ottó, majd 1855-ben Zoltán, Sopron vármegye későbbi főispánja. 1859-ben Baditz Endre a családjával Sopronba költözött. Az ikertestvérek, Lajos és Ottó, előbb a Soproni Evangélikus Líceumban (1861–1864), majd a Pápai Református Gimnáziumban folytatták középiskolai tanulmányaikat. Az egyházi iskolákban a tanulók figyelmét már korán felhívták a jótékonykodás és a karitatív tevékenység végzésének fontosságára, ez később Lajos életében fontos szerepet kapott. 1867-ben tették le az érettségi vizsgát. Ezt követően mind a ketten a Pozsonyi Jogakadémián folytatták tanulmányaikat.

Ottóból később neves festő lett. Már Sopronban rajzórákat vett Steinacker Károly rajztanártól. Pápán iskolatársa, Eötvös Lajos – a későbbi író – biztatta a művészeti tanulmányokra. A Bécsi Művészeti Akadémia kétéves képzése után Münchenbe költözött, ahol csatlakozott a neves magyar festők – Munkácsy Mihály, Paál László, Benczúr Gyula – által létrehozott Magyar Egyesülethez, melynek később a vezetője is lett. Képeit rendszeresen kiállította a budapesti Műcsarnok kiállításain is, ahol Ferenc József császár, Andrássy Manó és Gyula grófok is vásárlói közé tartoztak.

Lajos 1876-ban átépítette, megnagyobbította a család szilsárkányi kúriáját, ekkoriban királyi közjegyzőként működött Csornán, majd Kapuváron, később pedig a Szombathelyi Királyi Közjegyzői Kamra elnöke lett. Soproni vonatkozása, hogy szervezőmunkája és jelentős adománya az 1920-as évek végén nagyban hozzájárult a Deák téri református templom megépüléséhez. Ám nem ez volt egyetlen soproni vonatkozású jótéteménye: a háború terheinek enyhítésére 1917 júniusában megalakult Sopron Vármegyei Gazdák Hadsegélyező Bizottságában igazgatósági tagságot vállalt és jó példával járt elől adományok tekintetében.

A Soproni Református Egyházközség mellett a Pápai Református Egyházmegyében is szerepet vállalt, mint világi egyházmegyei tanácsbíró. Először 1913-ban választották meg tíz évre, majd 1923-ban újabb tíz évre meghosszabbították a megbízását. Ennek 1932-ben bekövetkezett halála vetett véget.

A gazdasági világválság közepette – Hárs György hercegi építőmérnök tervei alapján – épült fel a mai soproni református templom, melyet dr. Antal Géza püspök szentelt fel 1929. december 2-án. E napon iktatták be lelkipásztori tisztébe Maller Kálmán (1904-1965) volt győri segédlelkészt, az anyaegyházközség első lelkipásztorát. Az avatási ünnepségen az egyházközség javára dr. Lénárt Dezső volt soproni egyházgondnok – korábban soproni, akkor már budapesti királyi közjegyző – 2000 pengő adományt tett.

A soproni református templom harangja 1938-ban készült el Seltenhofer Frigyes és Fiai Harangöntő Gyárában Sopronban, 408 kg súlyú és „A” hangú.

Rieger orgonáját a Kodály tanítvány Gárdonyi Zoltán zeneszerző avatta fel 1940. december 2-én hálaadó istentisztelet keretében művészi orgonajátékkal. Erre az alkalomra írta „Kész az én szívem…” című szerzeményét a 108. zsoltár szövegére („Magas énekhangra orgonakísérettel”).  1944. december 6-án nagy bombatámadást szenvedett el a város, a templom is megsérült.

Maller Kálmán 1954-ben Pápára ment lelkipásztornak, utóda Balogh Gábor mosonszentjánosi lelkész lett. 1968-ban az ő vezetésével tatarozták az erősen romos állapotban lévő templomot. Balogh Gábor a nehéz pártállami időkben állt helyt 1982-es nyugalomba vonulásáig. 1983-ban a gyülekezet új lelkipásztort választott dr. Vladár Gábor lelkipásztor személyében, aki 40 év szolgálat után 2022-ben vonult nyugalomba. Utóda dr. Barta Zsolt lelkipásztor.  

A templom bejárata mellett Kálvin János emlékszobrát avatták 2001. március 4-én. A reformátor mellszobra Kutas László szobrászművész alkotása.

Az anyaegyházközséggé alakulás 75. évfordulóján közel 900 egyháztag adott hálát Istennek megtartó kegyelméért és emlékezett meg első lelkipásztoráról, a száz évvel azelőtt született Maller Kálmánról. A 2004. október 23-i ünnepi istentiszteleten dr. Márkus Mihály, a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, és ő avatta fel Maller Kálmán – ugyancsak Kutas László szobrászművész által készített – emléktábláját a gyülekezeti teremben.

Források:

visitsopron.com

sopron.hu

i-digi.hu/szemelyek

Borítókép: Sopron Média