Palántáknak azokat a növényeket nevezzük, amelyek a tenyészidejük első részét nem a végleges helyükön, hanem nevelőágyásokban, illetve más védett helyen töltik.

Miért van szükség palántázásra?

A palántázás nem minden esetben szükséges. A magokat elvethetjük a végleges helyükre is az ágyásokba, amint elég meleg az adott fajtának a föld. A hidegtűrő és a rövidebb tenyészidejű - hamarabb termőre forduló – zöldségeket vethetjük szabadföldbe, ilyenek a répa, a retek és a borsó.

Vannak azonban olyan zöldségeink, amelyek melegebb, mediterránabb tájakon bírják csak a kinti ‘kezdést’, de hűvösebb vidékeken ezzel nem is érdemes kísérletezni. Ide tartozik többek között az édeskömény, az uborka és az articsóka.

Palántázás magról

A palántázás célja, hogy a megfelelő palántázó eszközök segítségével „előnevelt” növényeket tudjunk kiültetni, amelyek így biztosabban megmaradnak, és hamarabb teremnek.

A sikeres palántanevelés lépései

Az első lépés, hogy a magokat egy ültető közegbe szórjuk el –, aminek a megfelelő minősége nagyon fontos. Ebből nőnek majd ki az apró, egy-két leveles kis növények. A palánták kezdetben kisebb helyen is elférnek, de ahogy nőnek, egyre több helyre van szükségük. Épp ezért ha sűrűn vannak, tűzdelni, ritkítani kell majd őket.

Elsőként a szaporítóládába helyezzük a földet, és – például egy pálcával – nyomogatunk bele sorokat, majd egyesével, pár centinként elvetjük a magokat. Érdemes odafigyelnünk a távolságukra, ha ugyanis túl sűrűn kerülnek a helyükre, összeakaszkodhat a gyökerük, és tűzdelésnél több növény is kijöhet.

Kezdésként alaposan locsoljuk meg a magok földjét. Erre remek megoldás lehet a kihűlt kamillateával kevert víz, mivel a kamilla fertőtlenítő hatású. Minden ládát vagy más edényt, amibe vetjük a magokat, érdemes felcimkézni, hogy tudjuk, mi kel ki belőle.

A jó minőségű föld biztosítja a sikeres csírázást

Nem mindegy, mibe kerülnek a magok: sterilizált palántaföld-keveréket érdemes használnunk. Az általános virágföld erre a célra kevésbé alkalmas. A földet dúsíthatjuk egy kis kókuszrosttal is, hogy a víz biztosan ne pangjon a növényeken.

Ha nem tudjuk ezt a keveréket előállítani, törekedjünk arra, hogy a palántázáskor használt földünk minél több komposztot tartalmazzon.

A sterilizálás biztosítja, hogy védve legyenek a betegségektől a palánták. A földet mi is mentesíthetjük otthon a kórokozóktól. Sütőbe téve egy tepsiben, mellé téve egy edény vizet, mintegy 50 perc alatt 90 fokon sterilizáljuk.

Jó minőségű mag

A bio magok általában jó választásnak bizonyulnak.

Megfelelő mélység

Minden esetben a gyártó által megadott vetési mélységbe ajánlott elültetnünk a magokat. Ha megfelelően mély árokba vetünk ugyanis, akkor jó időben fog kikelni a növényke, és egyáltalán ki fog kelni. Minél nagyobb átmérőjű egy mag, általában annál mélyebbre kell ültetni.

Megfelelő hőmérséklet

A sikeres palántaneveléshez fontos, hogy a magok és a kis magoncok kellően melegben legyenek. Épp ezért feltétel, hogy fedett helyen, például üvegházban tartsuk őket.

A palánták megfelelően növekednek és ellenállóbbak, ha megkapják a kellő hőmérsékletet, ami nem lehet sem túl hideg, sem túl meleg.  Az egyes fajták csíráziásához más-más hőmérséklet ajánlott, ennek nézzünk utána! Ez a hőmérséklet a káposztaféléknél 16-20 ℃ fok körül van, míg a paradicsom, padlizsán esetében 26 ℃ fok körüli.

A palántanevelő szaporítóláda alját a termfőföld-réteg alatt egy réteg szigetelő kartonpapírral, fátyolfóliávai ki is kibélelhetjük. Az is lényeges, hogy kellően párás környezetben legyenek a palánták.

A helyes öntözés

Amikor már 4-6 leveles állapotúak a kis palántáink, akkor lehet őket komolyabban öntözni. Addig nem érdemes, csak kisebb adagokkal, mert levegőtlenné válik a föld. 

Biztosítsunk elegendő fényt

Fontos, hogy kellő mennyiségű napfény érje a palántákat, erre a déli tájolású ablak a legjobb. Ha kevés a fény, elindulnak a fény felé a növénykék, és megdőlnek. A palánták mögé tehetünk fehér lapot is derítőnek a fénnyel ellentétes oldalra, hogy ezt elkerüljük.

Ha nincs elég természetes fény, az a legoptimálisabb, ha hatezer kelvines megvilágítást tudunk biztosítani vagy speciális palántaneveléshez ajánlott lámpákat szerzünk be.

Válasszunk megfelelő cserépméretet

Nem érdemes túl nagy cserépbe ültetnünk a magokat, mert akkor nem tudja benőni a földet a palánta gyökérzete. A pici cserépben viszont nem tud elég fejlett gyökeret növeszteni. A legjobbak a palántázáshoz az ültetődények, ültetőtálcák. A spenót, saláta számára 5 x 5-ös ültetőedény ideális. A paradicsom, paprika 8 x 8-as vagy 10 x 10-es méretű edényben kezdi el sikeresen a növekedést.

Ritkítás

A későbbiekben a sűrűn elvetett magokból kinövő kis növényeket ritkítani kell majd. Mikor elérik a magonc állapotot, minden harmadikat, ha még sűrűbben vannak, minden másodikat el kell távolítani, hogy legyen elég helyük a megmaradó növényeknek. Amint szükséges, ültessük át nagyobb edénybe a palántákat. Közismert megoldás, hogy egy-egy növény kap egy saját kis edénykét, például tejfölöspoharat, aminek az alján lefolyónyílást vágtunk, és ott fejlődik tovább. 

Kiültetés

Egy idő után eljön a nagy pillanat, kellően megnőnek a palánták ahhoz, hogy szabadföldbe kerüljenek. A kiültetés előtt rakjuk ki növényeinket a kertbe hosszabb időszakokra kellően jó időben, így edzve őket. Éjszakára még vegyük be őket ebben a szoktatási időszakban. Kicsit kevésbé napos időben végezzük magát a kiültetést, hogy ne lepje meg a palántákat új helyükön az UV-sugárzás. Gondoskodjunk az átköltöztetett növényeinkről: az új föld, ahová kerülnek, legyen kellően tápanyagdús, tehetünk bele szerves trágyát is.

Forrás: grandex.hu, praktiker.hu

Képek forrása: pixabay