A II. világháború után Magyarország repülőterei romokban hevertek, így szinte a semmiből kellett újjászervezni az ország légi közlekedését. Az 1946-os év azonban fontos változásokat hozott, a magyar-szovjet vegyes vállalatok kiterjesztették Moszkva befolyását a magyar gazdaság fontos területeire. Már 1945 augusztusában megkezdődtek a tárgyalások a szovjet fővárosban, melynek eredményeként 1946. március 29-én aláírták az egyezményt, mellyel létrejött a Maszovlet, a Magyar–Szovjet Polgári Légiforgalmi Részvénytársaság. Az első két járat 1946. október 15-én indulhatott el a háborút viszonylag épségben átvészelt Budaörsi repülőtérről Szombathelyre és Debrecenbe. A vidéki repülőterek helyreállításai még abban az évben lehetővé tették a szegedi és győri járatnyitást. 1947-ben bekapcsolták a vonalhálózatba Miskolcot és Pécset, a következő években pedig Nyíregyháza, Békéscsaba, Kaposvár, Zalaegerszeg és Nagykanizsa városokkal bővült a menetrend szerinti belföldi vonalhálózat, míg Siófokra a nyári hónapokban indítottak járatokat.
1954 nyarán a járatok (amelyek 1950-től Ferihegyről indultak), már 11 belföldi várost kötöttek össze Budapesttel. A vidéki repülőterek öt-tíz kilométerre voltak a városközponttól, ahonnan az utasok a Maszovlet autóbuszával juthattak be a városba, a rövid 40–50 perces repülési idő után. A jegyek ára nem haladta meg a gyorsvonat első osztályára váltott menetjegyek ellenértékét. A Maszovlet 1954. november 26-án megszűnt, miután a magyar állam megvásárolta a szovjet fél részesedését, helyére a Malév, a Magyar Légiközlekedési Vállalat lépett.

A belföldi légi forgalom a politikai rendőrség, az ÁVH ellenőrzése alatt állt, hiszen a repülés nagy csábítást és lehetőséget jelentett a nyugatra távozáshoz. Az ÁVH azután helyezte el civil ruhás biztonsági embereit – az úgynevezett légimarsallokat − a gépeken, hogy 1949. január 4-én a Pécs-Budapest járatot felszállás után a repülőmérnök és a pilóta hatalmába kerítette, és a géppel az NSZK-ba távoztak. 1956 nyarán viszont először fordult elő, hogy egy erőszakkal megszerzett Malév-géppel civil géprablóknak sikerült külföldre jutniuk. Nyugatnémet földre érve a hét gépeltérítő − és hozzájuk csatlakozva két utas − azon nyomban politikai menedékjogot kért és kapott.

A történet a lábatlani cementgyár bokszklubjában kezdődött, ahol két huszonéves segédmunkás elhatározta, hogy bármi áron is, de elhagyja Magyarországot. Az egyikük Iszák Ferenc, aki korábban újságíró volt és szavai szerint „végképp csalódott a szocializmusban”, a másik Polyák György, aki korábban a Magyar Néphadsereg berepülőpilótája volt, de kulák származása miatt megbízhatatlannak minősítették és leszerelték. A diktatúrából kiábrándulva mindketten elkívánkoztak az országból. Iszák ismerte a vasfüggöny áttörhetetlenségét, ezért jutott eszébe a repülőgép. Az akcióhoz társakat kerestek: Iszák két nehézsúlyú ökölvívó tanítványát (Balla Józsefet és Kis Gábort) hívta meg, Polyák pedig két amatőr vitorlázórepülő pilótát (Pintér Károlyt és Jakabfy Józsefet) szervezett be, és velük tartott Iszák felesége is. Tisztában voltak a disszidálási terv rizikóival, Iszák csupán húsz százalék esélyt adott a sikernek. A mindenre elszánt csapatot azonban még ez a súlyos kockázat sem riasztotta vissza a terv végrehajtásától, készen álltak a bevetésre.

A társaság együtt váltott jegyet a szombathelyi járatra, és 1956. július 13-án reggel a Vörösmarty (ma Gerbeaud) cukrászdában találkoztak, onnan indultak Ferihegyre. Ismert volt előttük, hogy a járaton az utasok között elvegyülve ül majd a felfegyverkezett ávós légimarsall, akinek felismerése és ártalmatlanná tétele elsőrangúan fontos a hadművelet sikeréhez. A feladatokat megosztották maguk között, és megbeszélték, hogy az akciót akkor kezdik el, ha Polyák feláll, és elkiáltja magát: „Jé, ott van Győr!” 

Akkor a repülőgép személyzetéhez a pilótán, másodpilótán, szerelőn, távírászon és a civilben utazó államvédelmi kísérőn kívül más nem tartozott, tehát az utasok egyharmada gépeltérítő volt. A repülőgép felszállása után az izgatottság nőttön-nőtt, mindannyiukban egyszerre ott munkált a siker vágya és a lebukás miatti szorongás, olyannyira, hogy Polyák György majdnem elszúrta az akciót. Éppen Komárom felett repültek, amikor felpattant, és elkiáltotta a jelszót: „Jé, ott van Győr!” Nagy szerencséjükre, az egyik utas száraz hangon azonnal kiigazította, hogy még csak Komárom felett járnak. A következő percek kínzó lassúsággal teltek, majd amikor a Li-2 valóban megérkezett Győr légterébe, Polyák György ismét felállt, és elkiáltotta a jelszót. Ennek elhangzása után a csapat tagjai elkezdték ütlegelni az utasokat, azt remélve, hogy köztük van a repülőgépeken − tudtukkal álruhában − utazó ávós kísérő. Hamarosan kiderült azonban, hogy Doktor Elek alhadnagy a pilótafülkében tartózkodott, és nem használta a fegyverét; később azt vallotta, hogy a várható tűzharcra tartogatta a töltényeket (a fegyverszakértői vizsgálat szerint azonban pisztolya feltehetően csütörtököt mondott). Tűzharc végül nem alakult ki, Polyákék leszerelték a pilótát és a biztonsági tisztet, és tíz perc alatt hatalmukba kerítették a gépet. Az irányítást megszerezve Polyák 300-400 méteres magasságban, a radarrendszert kikerülve navigált át a magyar-osztrák határon.

Az Li-2 az üzemanyag fogytával a Münchenhez közeli ingolstadti NATO-támaszpont épülő, véletlenül meglátott leszállópályáján landolt. Földet érve a hét gépeltérítő − és hozzájuk csatlakozva két utas − politikai menedékjogot kért, a többieket a hazai hatóságok visszahozatták. A fiatal magyar csoport a világsajtó érdeklődésének középpontjába került, a hazai sajtó ugyanakkor légi kalózoknak titulálta a szabadságra vágyó, a disszidálás különös módját választó géprablókat. „Az történt, hogy a társadalom söpredékéből kikerült néhány bandita előre eltervezetten, szervezetten azzal a céllal ült a gépre, hogy azt erőszakkal megkaparintja, és olyan tájakra vezeti, amelyről úgy véli, hogy a kalózok paradicsoma. Így jutott el a repülőgép Nyugat-Németországa, ahol épségben földet ért.” Polyákot évtizedekkel később is halálos ítélet várta hazájában.

A gépeltérítés két huszonéves vezéralakja az Egyesült Államokból kapott visszautasíthatatlan ajánlatot: egyikük rövidesen az amerikai katonai hírszerzés, a CIC ügynöke lett, míg a másik a légierő pilótájaként végzett titkos küldetéseket.

Iszák Ferenc Free for All to Freedom (Szabadrepülés) címmel regényt írt az akcióról, 2013-ban ennek alapján készült a Szabadság-Különjárat című magyar tévéfilm.

Forrás: https://mult-kor.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: Az 1954-ben a Maszovlet jogutódjaként létrejött Malév kötelékében repülő Liszunov Li-2 gépek közül többet is eltérítettek. (Forrás: FORTEPAN/MAGYAR RENDŐR)