1811. november 21-én született az akkori Sopron vármegyei Németkeresztúron (ma Deutschkreutz, Burgenland). Édesapja gazdatisztként szolgált Esterházy II. Miklós hercegnél. Később Széchényi Ferenc gróf biztatására Peresztegen, majd Horpácson vállalt megbízatást Széchényi Lajos mellett. Szülei fiuk keresztanyjának Széchenyi István nővérét, Franciska Karolina grófnőt kérték fel, aki lelkiismeretesen pártfogolta keresztfiát. Frankenburgékat közeli barátság fűzte a Liszt családhoz. Liszték közel egyidőben született Ferenc nevű fia az ifjú Frankenburg kedves gyermekkori játszótársa volt.

Frankenburg Adolf iskolás évei és ifjúkora meglehetősen mozgalmasan teltek. Sopronban végezte a gimnáziumi négy osztályt, Pécsett a Ciszterci Rend Nagy Lajos Gimnáziumában retorikát és poézist tanult. A középiskola 6. osztályát már Győrben végezte – ezalatt magyar színészekkel is megismerkedett; a 8. osztályt Szombathelyen járta ki. Majd a keszthelyi Georgicon hallgatója lett, de a gazdasági tanulmányokat elhagyva Egerbe ment jogra; mikor azt elvégezte, a megyei főjegyző mellett volt egy évig gyakornok. Ezalatt megszeretett egy kedves egri leányt, s hogy őt eljegyezhesse, állás után kellett néznie.

Először Budán keresett állami hivatalt, majd Pozsonyban Széchenyi Istvánhoz fordult alkalmazásért. A gróf Nagycenken egy szanszkrit szótárból kerestette ki vele a magyarhoz némileg hasonlító szavakat. Ez a feladat untatta Frankenburgot, s mikor pár ezer forintot örökölt, ott is hagyta a munkát; addig fél év alatt az A betű feléig jutott el. 1834 tavaszán Sopronba ment és egy ott állomásozó lovasezredbe állt kadétnak. Ám ez sem érdekelte sokáig, hamarosan a Somogy vármegyei Gombán (ma Nagygomba) földet bérelt és gazdálkodni kezdett. Ekkor végre elhozhatta Egerből feleségül szíve választottját. A kékszemű Vilt Nina egy sóházi tiszt leánya volt. Nem volt szép, ám nagyon művelt volt és gyönyörűen zongorázott. „Kedves, felejthetetlen” feleség lett belőle, akiről Frankenburg sokszor elmondta: „Csak egyszer szomorított meg életében: azzal, hogy meghalt.” A Hölgyfutár 1850. október 18-i száma közölte a hírt, hogy Frankenburg felesége október 13-án hosszas szenvedés után meghalt. Egy fia maradt.

Frankenburg nevét ekkoriban már országosan ismerték: a gazdálkodásra hamar ráunva Pestre ment. 1833-tól már felkereste közleményekkel a szépirodalmi lapokat, a Regélőt és a Honművészt, a Koszorút; majd főmunkatársa lett a Rajzolatoknak, novellákat írt. 1837-től akadémiai írnokul alkalmazták. Az 1838-as pesti árvíz után tartott jótékony célú, felolvasással egybekötött hangversenyeit szép siker jutalmazta. Írt a Pesti Német Színháznak pár bohózatot és vígjátékot, a helyi német lapokba magyar tárgyú tárcákat és a Nemzeti Színház előadásairól bírálatokat. Mikor Kossuth Lajos Pesti Hírlapja 1841 januárjában megindult, Frankenburg Adolf e lap munkatársa lett, ő írta a fővárosi újdonságokat, a hírrovatot, elmésséget, gúnyt, szatírákat, s ezzel nagy népszerűségre tett szert. Viszont 1843-ban azzal a kikötéssel nevezték ki kincstári levéltári tisztté, hogy Kossuth lapjába többé nem írhatott. Megindított hát egy havi szépirodalmi folyóiratot Magyar életképek címmel, mely komoly hangjával, nemzeties ízlésével rövidesen meghaladta a kortárs lapok színvonalát és olyan jeles írókat indított útjukra, mint Petőfi, Jókai Mór vagy Vas Gereben.

A Magyar Tudományos Akadémia 1845-ben levelező tagsággal tüntette ki a jeles hírlapírót és szatirikust, de a kormány célszerűnek látta elvonni őt a magyar irodalmi élet központjából, és a bécsi kancelláriához nevezték ki udvari tolmáccsá. Az Életképeket ekkor Jókai Mór vette át. Az 1848. évi bécsi események őt is gyanúba keverték, zaklatták őt, s végül elfogták, azonban később mégis kinevezték fogalmazónak a bécsi legfőbb törvényszékhez. Ez évben, 1851-ben feleségül vette báró Urraka alezredes leányát. Ez a házassága nem volt boldog. Hamar elszakadtak egymástól, törvényesen elválni azonban nem tudtak.

Frankenburg első házasságából származó egyetlen fia, Emil, aki katonatiszt volt, 1858-ban öngyilkos lett. Mikor 1866-ban nyugalomba vonult, először Pesten telepedett le, de 1868-ban Sopronba tette át lakását, a Szent György utca 26. alatt álló romantikus épületbe.

1877-ben létrehozta azt az Irodalmi és Művészeti Kört, melyet az utókor kegyelete 1912-ben Frankenburg Irodalmi Körre változtatott. A Kör egyrészt az egyetemes magyar irodalom keresztmetszetét igyekezett bemutatni, másrészt a soproni költőknek, íróknak adott megszólalási lehetőséget.

A második asszony 1881-ben hunyt el, s Frankenburg végre feleségül vehette Carina Annát, eredeti nevén Katharina Gschmeidlert (Bécs, 1839. november 15. – Budapest, 1885. május 7.), korának híres szoprán operaénekesnőjét, akihez már évek óta meghitt barátság fűzte. Ő 69, a menyasszony 42 éves volt ekkor, s a vőlegény kívánságára Nagycenken eskette őket Tolnay Antal plébános – Frankenburg édesanyja származott Nagycenkről, és szülei is itt kötöttek házasságot. Első felesége kitűnően zongorázott, a harmadik ragyogóan énekelt: Frankenburg érzelmi világában nagy szerep jutott a zenének.

Carina Anna a soproni Irodalmi és Művészeti Kör estéin gyakran énekelt, s a közönség igen szerette, melegen ünnepelte. Frankenburgék október 20-án Pestre költöztek. A soproni barátok szeretettel búcsúztak tőlük, a pestiek pedig tárt karokkal fogadták őket.

1884-ben Frankenburg gyógyulni ment a Graz melletti szanatóriumba, Eggenbergbe. Itt hunyt el július 3-án. Lázálmaiban is hazavágyott és övéivel megfogadtatta, hogy holttestét Budapestre szállítják. A Kerepesi úti temetőben helyezték örök nyugalomba, koporsójánál Jókai Mór a következő szavakkal búcsúztatta: „Te voltál az, aki engem az életbe bevezettél, bocsásd meg, ha én vagyok az, aki az életből kikísérlek.” Pontosan tíz hónappal később követte őt a halálba Carina Anna. 1885 nagypéntekjén férje sírjánál járt, meghűlt, s torokgyulladást kapott. Mikor már javulni látszott az állapota, szívszélhűdésben hirtelen elhunyt.

Frankenburg Adolf emlékét utcanévként városunkban először a mai Lánzséri út alsó szakasza őrizte, majd a Soproni Irodalmi és Művészeti Kör - 1911-től Frankenburg Irodalmi Kör - kérésére 1912-ben a korábbi Árokszer kapta a Frankenburg utca elnevezést.

1934-ben emléktáblát lepleztek le egykori lakóhelyén, a Szent György utca 24. ház homlokzatán. A tábla alkotója Haich Erzsébet.

Források:

hu.wikipedia.org

mek.niif.hu

kozterkep.hu

harsjozsef.hu

Berecz Dezső: Frankenburg Adolf harmadik felesége. In: Soproni Szemle 5. évf. 4. szám. 1941.

Borítókép: SopronMédia