Az ispotálytól a modern soproni kórházig

  2021. október 10. - www.sopronmedia.hu

Az élet minden területén érdemes időnként egy pillanatra megállni és visszatekinteni a múltra, végigkövetni egy-egy történetet, hogy hova nyúlik vissza, honnan indult és hova fejlődött az évtizedek, évszázadok során. Városunk kórházának története nemcsak fordulatos és egyedi, de napjainkban, amikor az egészség és az egészségügy erős fókuszban van, különösen aktuális téma.

Az ispotályt, Sopron első szociális létesítményét a Jeruzsálemi Szent János Lovagrend alapította, amikor tagjai a 13. században városunkban letelepedtek. Magyarországon már I. István magyar király uralkodása idején ispotályokat alapítottak, Pécsváradon (itt létesült az első hazai ispotály), Pannonhalmán, Bakonybélen. Ezek a létesítmények tipikusan városi intézmények voltak, ott hozták létre őket, ahol a népesség koncentrációja és az átutazóban lévők forgalma igényt teremtett rájuk. A soproni ispotály alapítási évéről nincs ismert adat, de 1286 körül említés történik működéséről. A rend tevékenysége meghatározó tényező volt Sopron várossá fejlődése tekintetében, az ispotállyal voltaképpen megalapozták a szervezett egészségügyet. Nem a határhoz közel lévő lovagházuk és templomuk mellett kapott helyet, hanem valószínűleg védelmi okok miatt az Előkapuhoz közel fekvő területen, az Ikva patak partján (ún. Spitalbrücken) építették meg. A rendi szokásnak megfelelően nemcsak kórház a betegek számára, hanem a gondozásra szoruló öregek istápolására szolgáló menhely és zarándokház is tartozott az ispotályhoz, amelyben gyógyszertár is működhetett. A betegeket a lovagházban lakó betegápoló testvérek látták el, lelki gondozásukat az ispotály területén kialakított Szent Erzsébet templomban – kezdetben keresztes papok, majd plébánosok – biztosították. A 15. században a rend védelmi kötelezettsége megszűnt, a lovagok elhagyták Sopront, az ispotály pedig a város gondozásába került, felügyeletét a tanács megbízásából egy ispotálygondnok (Spitalmeister) végezte. 

Szent Erzsébet leprással c. alkotás

Szent Erzsébet leprással c. alkotás

https://www.kozterkep.hu/

Ikvahíd 2. számú sarokház a szoborral és az emléktáblával

Ikvahíd 2. számú sarokház a szoborral és az emléktáblával

https://www.kozterkep.hu/

Az Ikvahíd és a Balfi út sarkán álló két emeletes lakóház helyén egykor álló ispotály évszázadokon át folyamatosan működött 1796-ig. Az épület emeleti félköríves szoborfülkéjében egy barokk kőszobrocska, „Szent Erzsébet leprással” van elhelyezve − alkotója ismeretlen, Csatkai Endre szerint a 18. század második feléből való. A hely történetét emléktábla őrzi, amit 2007. november 19-én Szent Erzsébet születésének 800-dik évfordulóján helyeztek el a sarokház falán. 
A 16–17. század folyamán az ispotályok mellett kezdtek megjelenni az országban új intézményként a járványkórházak (lazaretek). Sopronban a város tudós polgármestere, Lackner Kristóf kezdeményezte 1630-ban adományával egy lazaretum felállítását a városon kívül a pestisben szenvedő betegek részére. A Magyar kapu előtt megépült földszintes épületben a gondnok lakrésze, illetve további két konyha, és hét szoba kapott helyet. Az 1633-ban épült intézmény a 18. század végéig fennállt. 
Ringer József építész kezét dicséri az új városi kórház, amely 1796-ban épült az egykori evangélikus hittudományi kar épülete mögött. Bár korábban már megszűnt kórházként működni, az épületet csak 1960-ban bontották le.

Hárosy Zsigmond 1841-ben megjelent litográfiájához készült 1840-es vázlatrajz keleti harmada. (Soproni Múzeum, SOM-KP 66.29.1) 2. Az evangélikus temető 4. A Szent Domonkos rendiek temploma és kolostora 5. A Somogyi grófi család háza 6. A polgári kórház (a városfalon kívül, Betegház u. 2.?) 7. A Széchényi grófi család palotája 33. A Kurucdomb

Hárosy Zsigmond 1841-ben megjelent litográfiájához készült 1840-es vázlatrajz keleti harmada. (Soproni Múzeum, SOM-KP 66.29.1) 2. Az evangélikus temető 4. A Szent Domonkos rendiek temploma és kolostora 5. A Somogyi grófi család háza 6. A polgári kórház (a városfalon kívül, Betegház u. 2.?) 7. A Széchényi grófi család palotája 33. A Kurucdomb

http://www.varosatlasz.hu/


1827-ben egy magánkórházat alapítottak városunkban, ez volt a Zita kórház, ami a Deák téren túl, a későbbi Betegház, majd Kazinczy utcában állt. A kórház megszűnését követően ezt az épületet is a városvezetés vette át, és idősek ellátását biztosító otthonként működtette a továbbiakban. 1945. március 4-én, amikor Sopront újabb bombatámadás érte, a Zita otthon is áldozatul esett. A sziréna megszólalását követően az otthon lakói mind az óvóhelyre menekültek, de a tragédiát egyikőjük sem élte túl, mert az otthonnak éppen az a része kapott telitalálatot. Csak az menekült meg, aki a bombázások idején nem tartózkodott az épületben. A létesítmény többi része viszonylag jó állapotban maradt, és bár a háború után tervezték az újjáépítését, az elképzelés megvalósítására nem került sor. Az épületet lebontották, a Zita otthon helyén ma a Kőfaragó téri lakótelep házai állnak.
1892-ben a város megvette a szórólöveg laktanyát járványkórház céljából a Balfi utca 46. szám alatt, és az átalakításokat követően harminc beteg számára nyújtott teljes ellátást. A kórházat a legmodernebb eszközökkel látták el, bakteriológiai laboratóriumában szövettani és diagnosztikai vizsgálatokat is folytattak. Az intézmény 1952-ig működött, megszűnése után az épületben lakásokat alakítottak ki.

A Balfi utcai Járványkórház alaprajza

A Balfi utcai Járványkórház alaprajza

Soproni Szemle 2019. 73. évf. 3. szám

A mai kórházról az első levéltári adat 1890-ből ismeretes − az akkori polgármesteri jelentésben szerepel egy új kórház megépítésének terve. A tehetősebb betegek Bécsbe vagy Bécsújhelyre mentek, ha komolyabb kezelésre szorultak, így mindenképpen egy kicsit korszerűbb, a kor igényeinek jobban megfelelő kórházra volt szükség. A terv viszonylag sokáig fiókban maradt. Bár az új kórház építéséről 1895. február 21-én született egy határozat, végleg csak 1909-ben döntöttek róla, a munkálatok pedig 1910-ben kezdődtek meg. A közbenső években hosszan folyt a vita arról, hogy hová építsék az új közkórházat. A kórházi bizottság javaslata szerint az új intézménynek a Győri úton, a Nádor vendéglővel szemben fekvő szántókon kellene megépülni, hiszen a közel lévő honvédségi laktanyát és marhavásárteret valószínűleg nemsokára meg fogják szüntetni. Voltak, akik a város legegészségesebb nyugati határában, a tüzérségi laktanya és a katonai kórház között fekvő ún. Hanfäcker-dűlőt ajánlották, távol a vásártértől és poros közlekedési utaktól. Olyan vélemény is volt, hogy egyik terület sem alkalmas, mert mindkét terület vasútvonalak közelében fekszik és nem eléggé csendes.
1897 januárjában a bizottság öt területet jelölt meg (Hanfäcker-dűlő, Vallásalap szántói, Hofäcker-dűlő, Maurer-rét, Bergäcker dűlő), ezután a polgármester meghívására Schmal Jenő bécsi műépítész első helyen a Bergäcker-dűlőre, második helyen a Maurer-rétre tett javaslatot. Az ügy a későbbi években sem alakult döccenés mentesen, végleges döntés csak 1909 májusában született, ekkor a közgyűlés úgy határozott, hogy a közkórházat a város délkeleti részén, a Kurucdomb oldalán elterülő Bergäcker-dűlőn építi fel. Végül is oda épült a kórház, ahová a tanács már 1896-ban javasolta, azonban a vita miatt a projekt megvalósítása tizennégy évet késett.

Erzsébet közkórház

Erzsébet közkórház

https://gallery.hungaricana.hu/

A lassan haladó munkát a közben kitört első világháború még jobban lelassította. Amikor 1918 májusában dr. Király Jenőt kinevezik igazgatónak, a kórház még mindig nincs készen, viszont épületét a katonaság átvette, és azt később, a háború befejezése után is nehezen akarta visszaadni. A sok huzavonának a Tanácsköztársaság megalakulása vetett véget – elrendelik az új kórház megnyitását és a polgári lakosságnak való átadását. Dr. Szilvási Gyula kórházi főorvos, Sopron város egészségügyi népbiztosa 1919. június 23-án nyitotta meg hivatalosan a kórházat. Induláskor csak négy osztállyal működött, hosszú évek szervezése és elszánt munkája után fokozatosan alakítják ki a többi osztályt, és a 30-as években a kórház már minden téren kiállja az összehasonlítást az ország bármelyik megyei kórházával. Király Jenőnek, mint igazgatónak (1949-ig) és négy évtizeden keresztül mint a kórház sebész-főorvosának elévülhetetlen érdemei vannak ebben. Munkáját a mindenkori vezetés elismerte: 1928-ban magyar királyi egészségügyi főtanácsossá nevezték ki, 1953-ben Kiváló Orvosi címet nyert el, és 1961-ben a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa Szocialista Munkáért érdemrendet kapott. 1961-ben vonult nyugdíjba, de az urológiai szakrendelést a városban továbbra is ő végezte. Nevét Sopronban utca, az Erzsébet kórház sebészeti osztályán pedig emléktábla őrzi.

Dr. Király Jenő (1885 – 1969)

Dr. Király Jenő (1885 – 1969)

https://www.szivk.hu/

Forrás: https://adoc.pub/
https://epa.oszk.hu/
https://tti.btk.mta.hu/
 
Borítókép: Sopron: Erzsébet-kórház. Elisabeth Spital.
Forrás: https://gallery.hungaricana.hu/

 

Kérem, várjon... Kérem, várjon...