Neve 1222-ben tűnt fel először írásban egy, a szomszédos Maglócát adományozó oklevélben „villa Sarkan” alakban. Elnevezését a „sárkány” köznévből keletkezett személynévből vagy földrajzi névből származtatják. Az előbbi mellett az szól, hogy az országban több falu is visel sárkány nevet. Az utóbbira a Pesty Frigyes által lejegyzett szájhagyomány utal, miszerint a „Sárkány-dombon” megtelepedő halászok adták a nevét. A Bő-, illetve Beő- előtag csak a 18. század elején jelent meg és a bőségre, az itt élők tehetős voltára hivatott utalni.  Érdekesség az elnevezés tekintetében egy a helyi Szentháromság templomban őrzött kegytárgyon, ún. pacifikálén fellelt gravírozott felirat: Lagner Petter Pfarher in Wizscharkan 1777. Itt tehát az akkori plébános, Lagner Péter a meglepő és sehol máshol nem szereplő „Wizscharkan” helységnevet használta, amelynek előtagja feltehetően a magyar víz szó és a falu mocsár, víz melletti helyzetére utal.

Történelme kezdetén a település királyi birtok részét képezte. Környezete jellegéből fakadóan: lápos, vizes terület övezte és szegény halásznép lakta, akiknek földműveléssel nemigen volt hol foglalkozni; így a király nem is tudta eladományozni. I. Nagy Lajos király tudta 1378-ban a somogyi karthauzi szerzeteseknek adni, de azok hamarosan inkább újabb somogyi birtokra cserélték a távoli Sárkányt és más, Sopron vármegyei területeiket. Luxemburgi Zsigmond király adta a Kanizsaiaknak, az ő tulajdonlásuk idején gyakran pusztították viszálykodások a szomszédos falvakkal.

1529-ben aztán megjelent egy erős külső ellenség, a török. A Bécs ellen vonuló seregük feldúlta a Rábaköz falvait is. A Hanság menti falvak népe a mocsárvilág szigeteire menekülhetett előlük. Bősárkány lassan tért magához a török pusztításból. Az 1584-es adóösszeírás szerint csupán 5 család maradt a faluban. Elsősorban halászatból éltek, de már 8 hektár szántó is jutott nekik a gazdátlan telkek felosztásával. 1594-ben, amikor a török elfoglalta Győrt, ismét felprédálta a Rábaközt. A pusztulást mutatja az, hogy az 1608-as összeírás még mindig 5 családot csupán regisztrált.

Időközben az utolsó Kanizsait, Orsolyát 1535-ben feleségül vette Nádasdy Tamás. Ezzel a hatalmas Kanizsai-birtokok – köztük Bősárkány is – a Nádasdyakra szálltak. A Nádasdy család 1550 körül áttért a lutheránus vallásra jobbágyaival együtt. 1642-ben viszont Nádasdy Ferenc, apósa, Esterházy Miklós gróf hatására rekatolizált és széles körű térítésbe kezdett. A „akié a föld, azé a vallás” elve alapján jobbágyainak is követniük kellett. Azt, hogy földesuruk az ország egyre hatalmasabb főura, a bősárkányiak ki is használták a szomszéd falvakkal való viszálykodás során. 1645 körül Maglócáról átszöktettek egy jobbágyot, földjeit pedig Bősárkányhoz csatolták. Később a kapiakkal különböztek össze egy rét birtokjogán. Mindkét esetben a művelhető földterületek megszerzése volt a cél. Ezek az események azt mutatják, hogy a falunak nagyobb termőterületekre lett volna már szüksége. Erőszakos földszerzésekről ezután már szól a fáma, így maradt a másik módszer: a mocsaras területekből nehéz munkával kellett új földdarabokat termővé tenni a megélhetés érdekében. Megkezdődött a hanyi láp-szigetek művelésbe vonása: irtásföldekkel igyekeztek a jobbágyok szántóikat növelni.

Az 1660-as összeírásnál már 19 családot jegyeztek fel, akik még mindig elsősorban halászattal foglalkoztak. 1671-ben Nádasdy Ferencet a Wesselényi-féle összeesküvésben való részvételért kivégezték, összes birtokát elkobozták. 1681-ben Esterházy Pál nádor vásárolta meg a kapuvári uradalmat, ezen belül Bősárkányt is.

Bősárkány ezután fejlődésnek indult: 1714-ben újnak írt iskola állt a faluban, temploma viszont még nem volt: a pap, aki Barbacsról jött, egy jobbágyházban mondta a misét.

1733-ban aztán már állt egy kis vályogtemplom a földesúr és a hívek adományaiból. A 18. század közepe tájáig a rábai kerületnek 4 római katolikus plébániáján épült új templom, köztük volt Bősárkány is. Az egyházi dokumentumok szerint 1754-ben építették Esterházy herceg adományából és a hívek kétkezi munkájával, adakozásával. A Szentháromság tiszteletére avatott templom ekkor már téglából épült; eredetileg egyhajós, egyszerű barokk stílusú épület, egy toronnyal. A főbejárat ekkor a hajó tengelyében álló torony elülső, északi oldalán volt, ám ezt később a torony tövében haladó közút miatt áthelyezték a keleti oldalára.

A község 1940-ben érte el lakosságcsúcsát: 2400 lélek lakott a faluban. Az egyházközség el is határozta a következő évben a templom bővítését, amihez még az akkori kegyúr, Esterházy Pál herceg is hozzájárult. Egy kereszthajót és új szentélyt építettek a régi barokk templomhoz. Az építkezéssel 1944-ben végeztek.

Eredeti berendezési tárgyai közül a régi főoltár 1760 körül készült. Az oltárépítmény már elkorhadt, részeiből a szentségház és két szép arkangyalszobor maradt meg. A szentségház ajtaján feszület, két oldalról fából faragott imádkozó angyal látható.

Az eredeti szószék keletkezéséről nem maradt feljegyzés. A jelenlegi szépen kimunkált barokk szószék a 19. század vége felé kerülhetett a templomba. A keresztelőkút még az eredeti lehet: nyolcoldalú gerezdes medence, amely magas lábon áll; 18. századi munka. Van még a hajóban 11 pár eredeti, pompásan faragott pad is. A sekrestye melletti falra szerelt csengőgyámon az 1759-es évszám olvasható. Rézből készült, spirális idomokkal díszítették.

Harangjai közül a régebbin a ’Bécsújhely 1763’ felirat szerepel. A fiatalabb 1804-ből származik.

A templom magyar szenteket ábrázoló üvegablakai Maráz Sándor címzetes prépost plébánossága idejében Dr. Szabó Zoltán pap, művészettörténész, festőművész tervei alapján a Mohay üvegműhelyben készültek. Azonos színvilág és stílus jellemzi őket. Maráz Sándor, a település szeretett és nagyra becsült lelkiatyja közel 40 éven át szolgálta a bősárkányi híveket: 2017-ben vonult nyugalomba, ekkor adományából a Szentháromságot ábrázoló domborművel díszített márvány emléktáblát avattak a templom oldalán.  A bronz dombormű Lebó Ferenc művész alkotása. Maráz atya idén, 2025 februárjában hunyt el 92 esztendős korában.

Bősárkány számos szép, egyházi vonatkozású szobrot is őriz utcáin: 1797-ben faragták a temetővel szemközt álló Szent Flóriánt, az árvizek és tűzvészek elleni védőszent szobrát, van 1750 körül készült pestisoszlopa és Szent Család szoborcsoportja is.

A bősárkányiak életében és háztartásában, a település környezeti adottságaihoz alkalmazkodva évszázadok óta jelentős szerepet töltött be a gyékényezés. Kezdeteiről keveset tudunk, de az bizonyos, hogy az itt termő gyékény feldolgozásával már évszázadok óta készítettek a helybéliek saját szükségletükre használati tárgyakat. A gyékényfeldolgozáson belül kétféle technikát alkalmaztak: a gyékényszövést, illetve a gyékényfonást. A szövést szövőszéken végezték. Szövéssel készült termékeket tették az ablakba sötétítő gyanánt, vagy a szoba földjére „padlószőnyegnek”, esetleg falvédőnek is használták. Az I. világháború alatt a gyékényszőnyegek szövése teljesen megszűnt. A gyékényfonás során a fonó széken ülve, a munkadarabot a lába közé fogva dolgozott. A fonott termékek általában kereten készültek.

Ez a tevékenység már évszázadok óta kiegészítő tevékenysége volt több, Hanság menti falu lakóinak, de a 19-20. századfordulón történt valami, ami Bősárkány gyékényiparát kiemelte és híressé tette. Perepatits Ferenc kántortanító ugyanis Szegeden járt egy kiállításon és onnan tápéi szatyrokat hozott mintának a gyékényeseknek. Sikerült is elterjesztenie az új formákat, és ezzel megújítania a bősárkányi gyékényező háziipart, mely a 20. század folyamán jelentős bevételi forrást jelentett számos helyi család számára és melynek hagyományait, emlékeit máig büszkeséggel őrzik.

Források:

bosarkany.hu

hu.wikipedia.org

megyerikum.hu

kirandulastervezo.hu

kozterkep.hu

digitalisrabakoz.hu

Borítókép forrása: megyerikum.hu