Dahner Samu legfontosabb munkája az Erzsébet-kert − valamikori Neuhof – megszépítése volt, amely már több mint kétszáz évvel ezelőtt is a soproniak sétáló és pihenő helye volt. „A Neuhof rendes sétahelye Sopron közönségének. A hely közelsége, a szép, bár még francia stílusú kert felkeltenék a közönség legteljesebb érdeklődését, ha valamivel jobban gondoskodnának a csinosításáról és a kényelemről. A kert legszebb részei a kedves, csendes lugasok. A kert fő díszei még egy pár év előtt a vadgesztenye fasorok voltak, amelyeket azonban a mostani bérlő gazdasági okokból alaposan megkopasztott”. (Bredeczky Sámuel: Beyträge zur Topographie des Königreichs Ungarn, 1803.) Növényritkaságokkal, pálmákkal, óriásfenyővel, mesteri módon megtervezett, művészi érzékkel, szinte költői szépséggel összeállított virágcsoportokkal és festőien megkomponált gyepgirlandokkal országos viszonylatban is híressé tette a kora tavasztól késő őszig virágzó és illatozó Erzsébet-kertünket.

Sopronban született 1874. február 11-én. Apja postai kézbesítő volt, anyja soproni földművescsaládból származott, lelkes városszeretetét tőlük örökölte. Samu már gyermekkorában is a virágok rajongója volt, ezért iskoláinak elvégzése után a városi kertészetben tanoncként, majd segédként dolgozott 1894-ig. További tapasztalatokat Grazban, egy kereskedelmi kertészetben gyűjtött. Katona éveit a soproni 76. gyalogezrednél töltötte, utána kertészeti szakiskolát végzett. Világhírű kertészetekben szerzett gyakorlatot, Bécsben a Rothschild-kertészetnél, majd a schönbrunni park kertészeténél sajátította el a kertészművészet magasiskoláját. Gazdag ismeretekkel tért haza, és 1912-ben ő lett a soproni városi kertészet főkertésze, negyven éven keresztül látta el ezt a feladatot.

Sopron tervszerű szépítésének és parkosításának kezdeteit a 17. század első évtizedeiben észlelhetjük, amikor Lackner Kristóf polgármester a mai Lackner utca helyén elterülő majorjában kerti házat épített és füzest telepített. Példáját mások is követték, így keletkeztek a kertek a külső városfal mentén. Lackner majorját a városra hagyta, s ez lett a város első közkertje. A század közepén letelepedő jezsuiták továbbfejlesztették a kertek kultúráját. Az ő alkotásuk volt a Káposztás kertekben a Jezsuita-kert, s az első kerti halastavat is ők valósították meg. Ennek nyomán egymás után jöttek létre az Újteleki utcai kertek halastavai és teknősbéka telepei. A krónikák szerint a 18. században fejlett kertkultúra volt Sopronban, és a város belterületén számos kertet tartottak nyilván. A parkosítás történetében mérföldkőnek számít az 1869-es év, amikor Flandorffer Ignác a Magán Szépítő Asztaltársaságból létrehozta a Soproni Városszépítő Egyesületet. Az új egyesület már az első 10 év alatt 3760 fát ültetett el az utakon, többek között a Balfi úton, a Híd utcában, a Táncsics utcában, az Ikva soron, az Uszoda utcában, a Múzeum utcában, a Lehár Ferenc utcában, a Deákkúti úton és a Hársfa soron.

Az 1912-ben hazatért Dahner Samu a Soproni Városszépítő Egyesület egyik leglelkesebb és legtevékenyebb tagjaként munkálkodott. Kezdeményezésére indult meg a „Virágos Sopron” mozgalom, amely tevékenysége során muskátli virágokat helyezett minden soproni ablakba. Fáradhatatlanul járta annak idején Dahner Samu és csapata a várost, hogy szervezzen, irányítson és tanácsadásával megteremtse a soproni házak buján virágzó, színpompás virágdíszeit.

Sopron legszebb parkjának önzetlen szerelmese és a városkép szürkeségébe hangulatos zöld színfoltokat varázsló művész volt Dahner. Örömet talált munkájában és közismert alakja hozzátartozott az Erzsébet-kert sétányaihoz, amelyeken kora reggeltől szüntelenül sürgött-forgott, tervezett és alkotott. Az ő nevéhez fűződik a Széchenyi tér és a Deák tér virágosítása, valamint az Alsó-lőverek utcafásításai is. A Várkerület 1941. évi átépítése kapcsán a mérnöki hivatal építette parksávoknak, valamint az élővényeknek és új fasoroknak mesteri kézre valló kialakítása szintén Dahner munkáját dicsérik. Sopron lakói különösen nagy örömmel fogadták a piactérnek illatosan virágzó fákkal, továbbá szomorúfűzfákkal és olajfűzzel történt csinosítását.

Főkertészünk zöldebbé és hangulatosabbá varázsolta városunkat, imádott Erzsébet-kertjével pedig határon innen és túl sok örömöt szerzett, sok embert gyönyörködtetett. A park szebbnél szebb virágszőnyegei ma is Dahner nevét idézik, azt sugallják, hogy itt olyan ember dolgozott, aki nem foglalkozást űzött, hanem hivatást teljesített.

Dahner Samu Sopronban hunyt el 1957. június 27-én.

Forrás: Boronkai Pál (1969): Sopron parkosításának története. Soproni Szemle 23. évf. 2. szám.

Friedrich Károly (1958): Dahner Samu 1874–1957. Soproni Szemle 12. évf. 3. szám.

Borítókép: Sopron, Széchenyi tér - virágözön. (http://sopron.network.hu/)