Az Árpád-korban Kapi a győri vár birtoka volt. Elnevezése arra utal, hogy a mocsarak között, ahol gyakran csak csónakkal lehetett közlekedni, volt itt egy kapu, átjáró a gyepű vidékén. Később több birtokosa is volt, köztük egyházi közösségek. 1609-ben például a nagyszombati klarisszák tulajdonát képezte, bár a lakosság ekkor már evangélikus volt. A kapiak mindig sokat küszködtek egyrészt földesuraikkal, másrészt a mostoha természeti viszonyokkal. Az előbbin az 1848-as jobbágyfelszabadítás, utóbbin pedig a Rábca 1890-es években végrehajtott szabályozása könnyített. Mai nevét a 19. század végén kapta: „Tósziget csilizközi járás, az 1898. évi törvénycikk 2. §- a alapján megállapított név: Rábcakapi”. Míg a lakosság létszáma 1900-ban 422 fő volt, napjainkban Rábcakapi nagyjából 160 lelkes település.

Rábcakapi egyházi múltjáról a 17. század előtti időkből nem sok emlék maradt. Nincs nyoma annak, hogy a reformációt megelőzően állt volna templom vagy iskola a faluban. 1608-ban már biztosan volt egy külön istentiszteleti helyiség, afféle imaház, amelyben lutheri szellemben ünnepelték az istentiszteletet. Ezt egy mára már elveszett gerendába vésett felirat szerint 1625-ben felújították. 1681-ben a soproni országgyűlésen a kapiak kérelemmel fordultak az uralkodóhoz, hogy bezárt imaházukat visszakaphassák, beadványukat azonban elutasították.

Egy 1698-as katolikus egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint Kapin nem volt templom. Az istentiszteletet abban a házban tartották, amelyet az akkoriban ideérkezett evangélikus tanító számára építettek. A tanító vezette a hétköznapi istentiszteleteket, harangozott – a harangláb a mai templomtól nem messze, az útkereszteződésben állhatott –, vasárnaponként pedig posztilláskötetből (egyházi esztendő szerinti igehirdetéseket tartalmazó könyvből) olvasott fel prédikációkat.

1719-ben sárból épített templomot a község. Ám 1756-ban Győrből karhatalom érkezett, betiltották az istentiszteletet. A haranglábat csak a tisztviselők megvesztegetésével tudták megmenteni. A templom állaga leromlott, a berendezést titokban még időben kihordták, és házaknál rejtették el. Ekkoriban családonként ünnepelték meg a vasárnapot; énekeltek, felolvastak a Bibliából. Bár 1764-ben a kapiak engedélyt kaptak, hogy ismét gyakorolhassák vallásukat, az igazi áttörést II. József 1781-es türelmi rendelete hozta el, melynek értelmében Kapi is jogosult lett templomépítésre. 1788-ban meg is kezdték a felhúzását. A templomot – amely voltaképpen a maival megegyezik, bár később még jelentős változtatásokat eszközöltek rajta – 1789-ben felszentelték. Természetesen ekkor még a rendelet értelmében nem lehetett tornya, és hamarosan kicsinek is bizonyult. A szószékkel egybeépített oltárt Vadosfáról hozatták. A haranglábhoz 1812-ben öntettek új harangot. A lelkész Rétiben lakott, és minden harmadik vasárnap ment át Kapira istentiszteletet tartani. A gyülekezet hosszasan kilincselt az egyházi hatóságoknál, végül 1871 tavaszán megkapták az engedélyt önálló lelkészség kialakítására. A lelkészlakás építésénél a helyiek lelkesen segítkeztek, és 1871 őszén eljött az ünnepélyes pillanat, hogy beiktatták hivatalába az első önálló kapi lelkészt, Hofbauer Pált és az új tanítót, Bándy Jánost.

Az 1880-as évekre a templom már igencsak rossz állapotban került. A gyülekezet 1889-ben elhatározta, hogy felújítja azt. A munkálatok nagy áldozatot követeltek, mivel hosszan tartó árvizek sújtották a környéket, így a helyiek sok bevételtől elestek. Ennek ellenére még ugyanebben az évben befejeződött a templom felújítása. Toronnyal bővítették, az ablakokat kicserélték, megújult a tető, a belső berendezés - sőt orgonát is építtetettek. Így alakult ki a templom, amely ma is a rábcakapi gyülekezet lelki otthona. 1972 óta már a két korábbi anyagyülekezet társulásával létrejött Rábcakapi–Tárnokréti Evangélikus Egyházközség használja. Más felekezetnek nincs is temploma a faluban.

1901-ben, a kor és a bővülő lakosság igényeinek megfelelően, új iskola épült a régi tanítólakáshoz, közvetlenül a templom mellett. Ez az épületegyüttes – persze több átalakítással – a mai napig is megtalálható a község központjában. 1996-ban a Győr-Soproni Egyházmegye ezt választotta ki egyházmegyei ifjúsági központ céljaira, és 2003–2004 során felújíttatta. A két egykori gyülekezeti épület ma két egyházmegye fiataljait látja vendégül nyaranta.

A Fő utca 67. szám alatt található Rábcakapi és valószínűleg egyben a Kisalföld legrégibb háza, mely 1786-ból származik. Erről a mestergerendába vésett évszám tanúskodik. Ugyanitt szerepel a S. J. monogram is, mely a ház építőjének, Szabó Jánosnak a nevét fedi. 2009-ben, a község fennállásának 800. évfordulójára gazdái szépen felújították, és a lakórészben tóközi tájházat rendeztek be. A ház fala föcskerakásos, teteje náddal fedett. A helyreállítás során megtalálták a befalazott ágasfát is. A renoválás során az eredeti formák, anyagok és funkciók megőrzése elsődleges szempont volt, így a falazáshoz vályogtéglákat vetettek, a falak és padlók sározása során homokot, agyagot, pelyvát és lóhulladékot kevertek megfelelő mennyiségű vízzel.

A ház beosztása megfelel a jellegzetes kisalföldi zsöllérháznak: van az utca felől egy szoba, majd nyitott kéményes konyha következik, és hátul van a kamra. Ebből idővel szobát alakítottak ki, és itt zajlott az élet. A ház büszkesége ma a pitvarral szemben lévő nyitott kéményes konyha. Érdekessége a vesszőből font kas kémény. A kemencét és a takarék tűzhelyet használhatóan állították helyre. A berendezést nagyrészt a házban talált tárgyakkal oldották meg, és felajánlások is érkeztek a falu és a környék lakosaitól. Érdekesség a tornácon az eresz alatt a hajdani búzás verem nyoma: egy hordó formájú, zsuppal bélelt mélyedés, amit minden évben kiperzseltek. Az udvaron ma már kevésbé közismert gazdasági eszközöket állítottak ki: szecskavágó, kukoricamorzsoló, daráló, mázsák, nádazó macska, tilolók, gereben stb. A ház 1886-ból származó eredeti pajtáját a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum megvásárolta. A jelenlegit a szomszédos Markotabödöge településről hozták, és kibővítve építették fel, kedvelt és sokoldalú közösségi térként is működik.

Források:

szombathely-lutheran.hu - Tubán József lelkész írása „A reformációtól – napjainkig” c. kötetből, (Győr, 2011.)

rabcakapi.hu

hu.wikipedia.org

Borítókép forrása: rabcakapi.hu