Egy soproni óvóbácsi története

  2021. május 11. - www.sopronmedia.hu

Nevelni nem a szavak erejével lehet, hanem valós példamutatással. Sebestyén Péter azt tűzte ki célul, hogy férfiként egy elnőiesedett szakmában is helyt áll, és kreativitásával, tudásával, pozitív hozzáállásával, olyan energiákat mozgat meg az óvodapedagógiában, amire óriási szüksége van a gyerekeknek.

13 éve dolgozik óvóbácsiként, de itt Sopronban a negyedik évét kezdi. Milyen volt a fogadtatása?
A feleségem biztatására léptem munkába ezen a pályán, nekem ő óriási erőt ad mindig. Így a költözés adta új helyzetben is egymás támaszai voltunk.
Az oviban a felnőttek, a pedagógus kollégák és a szülők furcsállták leginkább azt, hogy egy férfi lesz az óvodapedagógus. Volt, aki zavarban volt tőle, de a többség szimpatikusnak talált. Az akkor újonnan érkező gyerekek nem estek ámulatba, hogy óvóbácsijuk lesz, inkább az idősebb ovisoknak voltam érdekesebb, mert ők addig, csak óvónénikkel találkoztak. Ez is mutatja, hogy mennyire meghatározó tud lenni mindaz, amit mi felnőttek társítunk valamihez.
A gyereknek természetes, hogy van férfi és van nő, így az oviban sem csodálkozik rá, ha a sok néni mellett bácsival is találkozik. Az számít igazán, hogy mit társít mindehhez a felnőtt, neki milyen tapasztalatai vannak, mert ez kihathat a gyermekére is.

Ranschburg Jenő pszichológus szerint a XXI. században el van apátlanodva a társadalom. Mit gondol Ön mennyit tud, visszahozni a gyerekek életébe a férfi minőségből?
Valóban nagyon megváltoztak a családszerkezetek, rengeteg az elvált szülő, a mozaik család.
Véleményem szerint, egy gyermek személyisége leginkább akkor képes optimálisan fejlődni, ha mindkét szülő részt vesz a nevelésben. Persze nem lehet általánosítani, mert vannak kivételes élethelyzetek is, amikor mindez nem, vagy más formában oldható meg, de mindenképp fontos a harmonikus együttműködés kialakítása.
Ha két szülő között nincs meg a megegyezés, a harmónia, akkor az óriási lelki károkat tud okozni a gyereknek.
Úgy gondolom, hogy a munkámmal mintaként szolgálhatok az apukáknak, hogy láthassák, egy férfi is képes megállni a helyét a gyerekek között. Ezáltal is ösztökélni szeretném őket, hogy bátrabban foglalkozzanak a gyermekükkel, bátrabban vállalják fel a nevelésben való szerepüket és igyekezzenek megfelelő kapcsolatot kiépíteni csemetéjükkel.
Ez sokat jelent az anyukáknak is, akik a mai rohanó világban egyre több feladattal vannak terhelve. Ma már a gyereknevelés mellett több munkakehellyel rendelkeznek, sok esetben annyit dolgoznak, mint az apuka. Másrészről kutatások támasztják alá a gyermek-apa kapcsolat jelentőségét. Rengeteg előnye származik a gyermeknek mindebből, többek között a fejlettebb szociális kompetencia.
Én az óvodában tudok férfi minta lenni a gyereknek, de ez nem pótolja az apa szerepét.

Elvárás, hogy óvóbácsiként Önnek kell focizni a fiúkkal?
Ezek a sztereotip gondolkodások nincsenek meg az oviban. Én nem ösztökélem a gyerekeket, olyan játékra, ami korlátolt, sztereotip látásmódot diktál, pl. hogy mi számít fiúsnak vagy lányosnak. A gyereknek a személyisége a legfontosabb és a lényeg, hogy jól érezze magát adott játékban. Számos sikeres férfi szakács, cukrász vagy fodrász létezik.
Nem mondhatom a fiúknak, hogy ne játsszanak a babakonyhában, mert az lányos.
Gyakran már ebben a korban megmutatkoznak adottságok, amiket hagyni kell kibontakozni.

Ön mivel varázsolja el a gyerekeket?
Kíváncsiságukra és érdeklődésükre építek. A megismerésükre fektetem a hangsúlyt és úgy terelem őket, hogy ne éljék meg kényszerként a feladatokat. Ezzel bővítem az ismereteiket, fenntartom az érdeklődésüket és előmozdítom képességeik fejlődését.

Manapság már rengeteg fajta fejlesztésre hordják a szülők a gyerekeket.
Fejlesztő pedagógusként Önnek van rálátása a különböző módszerekre.
Valóban indokolt ez a sok foglalkozás vagy inkább a szülők vannak rástresszelve, hogy le ne maradjon a gyerekük?

Nyilván van indokolt eset, és van a szülőknek pánikszerű fejlesztési vágya. Az utóbbit nem tartom jónak, mert minden gyereknek más a fejlődési üteme és ezt el kell fogadni.
Ha viszont a gyerek igényének és tempójának megfelelő folyamatról van szó, ami rásegít a képességei tökéletesítésére az jó dolog tud lenni.

Mit tapasztal mennyire együttműködőek a szülők, amikor kiderül a gyerekükről, hogy bizonyos területen fejlesztésre szorul?
Minden szülő a legjobbat szeretné a gyerekének, de többféle reakció létezik. Elsősorban a gyermek pedagógusának véleményét tanácsos kikérni. A feladatunk részét képzi, hogy rendszeres tájékoztatást nyújtsunk a szülőknek a gyermek fejlődéséről, így könnyen megállapítást nyer az is, hogy szükséges-e vagy hogy milyen irányú fejlődést előmozdító tevékenységben gondolkodjanak. A szülők között van, aki támogatásáról biztosít és van, aki ezt sértésnek veszi. A legrosszabb, ha a szülők elzárkóznak a kommunikációtól.
Az óvodának feladata, hogy segítse a szülőket abban, hogy az ovis számára legmegfelelőbb támogatásban részesüljön, de ehhez kell a szülők nyitottsága. Személyes tapasztalatom az, hogy az együttműködés eredményesebb, ha mindkét szülő jelen van egy ilyen megbeszélésen. Sajnos sokan azt gondolják, hogy ha felhívjuk a figyelmet a gyermek fejlesztendő területére, azzal az ő nevelési munkájukat szóljuk le. Ezt tudni kell kezelni.
Azt is tapasztaljuk, hogy az internet világában, a túlzott információdömpingben a szülők azt gondolják mindent tudnak, ezért nem tájékozódnak a pedagógusoktól. Ilyenkor kezdeményezünk egy beszélgetést és igyekszünk helyére tenni az információmorzsákat úgy, hogy azok megállják a helyüket.
Talán a legnehezebb része ez a munkánknak, hogy mi a legjobb tudásunk szerint igyekszünk segíteni az óvodások fejlődését, és ehhez nem mindig kapjuk meg a szülők támogatását.

Mi a legszebb a munkájában?
Egyértelműen a gyerekekkel való foglakozás. Az, ha látok pozitív irányú elmozdulást a gyerekek viselkedésében és fejlődésében. Ha érzem, hogy a van munkámnak eredménye, látom az évről évre való fejlődést.

Milyen jövőbe látó tervei vannak?
Szeretek naprakész és innovatív lenni. Pedagógusként fontosnak tartom, hogy milyen példát nyújtok a gyerekeknek. Az én életemet nagyban meghatározza az egészséges életvitel, a mozgás, helyes étkezés. Csak akkor tudok hiteles lenni, ha én magam is eszerint élek. Ennek megfelelően folyamatosan fejlesztem magam a hétköznapokban is és kíváncsian vágok bele minden szakmai kihívásba. Szabadidőmben sokat alkotok, rajzolok, festek. Felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt elérhetőek műveim. Sokszor kérnek fel gyerekszoba dekoráció festésére, amit szívesen csinálok, hisz nincs nagyobb öröm, mint látni a gyerekek csillogó szemét, amikor megelevenítem nekik kedvenc szuperhőseiket.

Terveim között szerepel, hogy tovább mélyítsem ismereteimet és még több képzésben vegyek részt, hogy tudásom legjavát adhassam át a legkisebb nemzedéknek és szüleiknek. Mivel közel állnak hozzám a művészetek fontosnak tartom az egyediséget, a divergens, kreatív gondolkodást támogatni. Ezért terveim között szerepel a térbeli-vizuális alkotás területén mutatkozó tehetségígéretek kibontakozását támogató programok, műhelymunka kidolgozása.

Kérem, várjon... Kérem, várjon...