A víz kiemelkedő jelentőségét a Rábaköz életében számos vele kapcsolatos népszokás, hiedelem, mondás, mondóka tükrözi, melyek közül több még évszázadok múltán is él. Ezek egy része az életet adó, más részük a fenyegető, áradó vízhez kapcsolódik. Mivel a Rábaközben az állattartásnak, földművelésnek nagy szerepe volt a múltban, a tavasz beköszöntével a víz jelentősége is megnőtt: szükséges volt a növények fejlődéséhez, a Szent György napkor (április 24.) legelőkre kiterelt állatok itatásához; ugyanakkor a folyókkal érkező zöldár pusztítása is ekkor fenyegetett leginkább.

Az itt élőknek meg kellett tanulni együtt élni a folyókkal, a lápvidékkel - nem véletlen, hogy több falucsúfolójában is megjelenik a víz:

A szováti csipkedett, elúszott a víz hegyett, bágyogiak kiszedték, jóízűen megették.

Pordányban a kutyákat kötényben viszik ki ugatni, akkora a sár.

Dörben sütőlapáton teszik ki ugatni a kutyát.

Örököt vett, mint Pásztoriban a béka.

Régen általánosan ismert, vízhez, lápos területhez köthető hiedelemlény volt a lidérc, vagy lúdvérc. A rábaközi hiedelemvilágban több lidércképzet is élt. Egyiküknek, a kék lánggal imbolygó fénynek gyakori előfordulási helye a hany: a határ vízzel borított, lápos ingoványos részei. Ezt a nyugtalan lélek megjelenési formájának tartották. Ugyancsak gyakran kötődik a hanyhoz a fényes gömbként, vagy csóvaként megjelenő tüzes ember, tüzes kerék, ludvérc képzetével keveredő hiedelemalak. A hiedelemtörténetek alapján a Rába melletti községekben vagy nem szabadott megszólalni, vagy káromkodni kellett, hogy megszabaduljanak e lényektől.

A rábaközi gazdálkodásnak a terület természeti adottságainak megfelelően mindig az állattartás volt az egyik legerősebb oldala. A legelőkön a jószág itatásához nélkülözhetetlenek voltak az ásott kutak. Bár napjainkra szinte teljesen eltűntek, emléküket sok községben őrzik a földrajzi nevek, például Pásztoriban: Poletári-kút, Gulya-kút; Árpáson: Középső-kút, Tehén-kút, Ökör-kút, Ríti-kút. A dalból is ismert szili, szanyi, szentandrási, sobri kút és a páli rossz vödör nem csupán saját csordák itatására szolgáltak. A távoli vidékekről a nyugati vásárokra igyekvő csordák bérlegeltetése is folyt ezen a vidéken és itatásukról gondoskodni kellett. Fontos volt tehát a kutak rendben tartása úgy a határban, mint a falu közös kútjainál.

Így a tavaszi szokások közé tartozott a kutak kitisztítása, amit a férfiak és legények végeztek. A Rábaközben jellemzően Szent György napját megelőzően történt a határ kútjainak tisztítása, a jószág első legelőre hajtása előtt. A kútból felhúzott vödörből régen mindig visszaloccsantottak áldozatként a víziléleknek – ez több helyen ma is szokás, ugyan már jobbára csak az elődöktől átvett cselekvésként.

Szany településen pünkösdhétfőn volt a falu közkútjainak ünnepélyes kimerése. Itt a pünkösd nagy ünnepnek számított. Több tisztító, termékenységvarázsló szokás csoportosult erre a két napra. Pünkösdvasárnap korán reggel a legények összegyűltek és közösen ittak a Telekesi-kútból azért, hogy megtisztuljanak, s erőt merítsenek az előttük álló mezőgazdasági munkákhoz. Ezután csoportokra váltak, s indultak perecet szedni, ki-ki a maga utcájába. Délután a lányok „királnézásával” egyidejűleg a fiúk „királoztak”. Lombsátrat készítettek bodzából, s négyen ezt tartották az ötödik fiú fölé eső- és termékenységvarázsló rítusként. Pünkösdhétfőn korán reggel történt a kutak tisztítása. A népi emlékezet a Telekesi-kút kimerését őrizte meg. A legények mindenféle maskarába öltözve álltak neki a kútmerésnek. Amikor már látták, hogy kevés víz van benne, nagy éljenzéssel leengedték kötélre kötött szapusajtárban a Csutka Palit, egy bekormozott arcú, rongyokba öltöztetett legényt. Erre a szerepre minden évben mást választottak maguk közül. Az ő dolga volt, hogy kiszedje a kútba esett korsókat, cserepeket; megtisztítsa a kút alját. Ezután hazamentek, kimosakodtak, és harmonikaszó mellett megkezdték az utcákban munkájukért a tojásszedést. A zeneszóra minden ház elé kiült a menyecske, az ölébe terített kötényében 3–4 eldugott tojással. Amikor jöttek a legények, meg kellett keresniük a tojásokat, miközben jól megfogdosták az asszonyt. Ezt csak a „vínlegínyek” tehették, a fel nem avatott legények a virágokkal díszített kosarat vitték, amelybe a tojásokat tették. Amikor végigértek az utcákon, elmentek a Krautz-féle kocsmába, ahol megvették tőlük a tojást. Az árából lett az esti bálra a legényeknek a bor. A szokás tehát a megtisztuláson kívül erős termékenységvarázsló jelleggel is rendelkezett.

A víz egészség- és szépségvarázsló céllal is megjelent, s ilyen minőségben is elsősorban a tavaszhoz, a természet újraéledésének idejéhez kötődött. Amikor a lányok az első fecskét meglátták, odaszaladtak a kúthoz, belenéztek és ezt mondták: Fecskét látok, szeplőt hányok, kútba kukucskálok!

Nagypénteken, ha esett az eső, az anyák a gyerekeket kitartották a ház eresze alá és megmosdatták őket. Ha nem volt eső, akkor az erre a napra összegyűjtött „bűvízzel”, esővízzel öntötték le a kicsiket. Az általános hiedelem szerint ez egészségessé tette és megszépítette őket. A húsvét hétfői locsolás, amellyel a lányok egészségét, frissességét akarták biztosítani, a Rábaközben is általánosan ismert és kedvelt szokás volt. Hajnaltól délig a legénycsoportok lejárták a lányos házakat. Kihúzkodták a lányokat a kúthoz, és húzták rájuk vödörrel a jó hideg vizet. Ezt a lányok megtiszteltetésnek vették, szomorú volt az a hajadon, akit a fiúk kihagytak a locsolásból.

Egy másik szokás szerint húsvéthétfő reggelén a lányok az aranyos vízben – azaz a kútból felhúzott első vödör vízben - mosdottak meg. A néphit szerint ettől szebbek lettek. E szokás ugyancsak a megtisztulás jelképrendszerébe tartozott.

A kútvíz a környék gyógyítóinak praktikáiban is szerepelt.

Találhatók továbbá a Rábaközben is gyógyító erejű szent kutak és természetes vizek, amelyek mellett búcsújáró helyek alakultak ki. Az erőteljes Mária-tiszteletnek köszönhetően e vidéken nagy hagyománya volt a búcsújárásnak. Szany, Tétszentkút, Csatka, eredetmondájában egyaránt szerepet kap a felfakadó víz, vagy forrás. A gyógyító erővel rendelkező szent kutak vizéből vittek haza az otthon maradóknak, hogy a víztől egészségesebbek legyenek. A kegyhelyek mellett akkor is található kút, ha eredete nem függ össze a gyógyító vízzel. A népi felfogás szerint itt megmosakodva méltóvá tette magát a hívő lélek a lelki megtisztulásra.

Források:

Balázs Lívia: A víz szerepe a Rábaköz szokás- és hiedelemvilágában. In: Honismeret, 46. évf. 3. szám. 2018.

hu.wikipedia.org

24.hu

Borítókép forrása: Sopron Média