1971-ben közigazgatásilag hozzácsatolták a szomszédos Lánzsérújfalu és Lánzsér településeket. A tőle északnyugatra elhelyezkedő Pál-hegy volt 761 méteres magasságával a történelmi Sopron vármegye legmagasabb pontja. A 745 méteres Klosterberg (Kolostorhegy) az Esterházy alapítású kamalduli remeteség révén vált ismertté, melynek romjai ma védett műemlékek, akárcsak a Várhegyen álló lánzséri várrom.

A települést, 1359-ben "Poss. Zenthmarton" néven szerepel oklevélben. 1498-ban már Tricesima filialis Szent Márton néven említik, azaz Lánzsér várához tartozó fiók-harmincadhelyet említik.

1529-ben a Bécs elleni hadjárat során elpusztította a török, ezután 1530 körül a török elől menekülő horvátok telepedtek le a vidéken. 1532-ben Kőszeg ostromával egy időben újabb török pusztítás érte. 1580 körül lakói evangélikusok lettek. Ekkoriban mezővárosként évi két alkalommal tartottak itt országos vásárt: június 15-én és november 12-én. Az 1630-as évektől az Esterházy családé lett. Katolikus plébániáját 1636-ban alapították újra, anyakönyveit 1669-től vezetik, 1701-ben pedig Esterházy Pál herceg kolostort alapított a közeli – akkor Szent Mihály, ma Kolostorhegyen és behívta a kamalduli barátokat.

A 800. évforduló ünnepe alkalmából 2022-ben mutatták be a közép-burgenlandi falu újonnan feldolgozott és kiadott krónikáját. A mű létrejöttében Deák Ernő, a bécsi magyarság egyik kiemelkedő alakja is szerepet kapott: mint történész fontos írásokat fordított és egy hosszabb fejezetet írt a község történetéről. A munka során új és érdekes adatok, részletek kerültek napvilágra a település magyar vonatkozásaival kapcsolatban is.

Kiderült például, hogy Somogyi Leopold, akit 1806-ban Szombathely püspökévé neveztek ki, 1748-ban született Sopronszentmártonban. Először a mihály-hegyi kamalduli kolostorba akart belépni, de édesanyja kérésére aztán Bécsben és Győrben teológiát tanult. Szombathelyi püspöki kinevezését megelőzően Kismartonban/Eisenstadt volt plébános.

A bizottság a 18. századig létező Dreißigstamt, vagyis szent mártoni Harmincak Hivatala működésével kapcsolatban is tárt fel érdekességeket. Ezek a Magyar Királyság vámállomásai voltak és a helyi kirendeltség vagy 300 évig működött. Az megnevezés az áruk értékének harmincad részét vámként beszedendő összegből származik.

A helység Szent Márton tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 13. századi eredetű 1500 körül is említi írás. A 17. századi rekatolizáció után kegyura Esterházy Miklós gróf lett. Mai formáját az 1879-es átépítés után nyerte el. Ezóta díszíti főbejáratát dombormű, mely azt a jelenetet ábrázolja, amikor a katona Márton télvíz idején megosztja köpenyét a didergő koldussal. A templom a Szent Márton-út egyik állomása.

Szentmárton Lánzsér településrésze felett északra, a Klosterbergen az Esterházyak által 1701-ben alapított kamalduli kolostor maradványai állnak. E magaslat neve korábban Szent Mihály-hegy volt - Szent Mihály az Esterházy család védőszentje is. E helyütt Esterházy Pál herceg, Magyarország nádora és második felesége, Thököly Éva kamalduli kolostort alapított. A nagyszabású és költséges építkezés során a hegy tetejét kiegyenlítették, templomot emeltek, mely  20 méter hosszú és 8 méter széles volt, falai méteres vastagságúak. A hegy alsóbb szintjein támfalakkal megerősített teraszokat képeztek ki. Ezekre a kamalduli szerzetesek különleges életmódja miatt volt szükség: az 1010 körül alakult szemlélődő monasztikus közösség a bencések szigorított rendje volt, tagjai egymástól magas kerítéssel elválasztott, saját kerttel is rendelkező házakban éltek. A lelki tökéletességre törekedtek, e célból magányosan, Isten felé fordulva éltek, ötvözve a közösségi, szerzetesi és remeteéletet. A csuhájuk színe miatt fehér barátoknak is nevezték őket. Sem egymással, sem a külvilággal nem érintkeztek. Az imádkozás mellett a kertjeikben megtermelt gyógynövényekből azokat megszárítva teákat, kenőcsöket, más gyógyító készítményeket állítottak elő.

A némasági fogadalom alól csak a december 28. és január 2. közötti napok voltak kivételek – ekkor közös imán vettek részt a kolostortemplomban és közösen étkeztek a refektóriumban. Máskor azonban a kolostort is csak engedéllyel hagyhatták el. Az ételt, tiszta ruhát, betegség esetén a gyógyszert laikus testvérek adták be a kertkapuknál kiképzett kis nyíláson.

Magyarországon a 17. században telepedtek le. Az első kamalduli remeteséget a Nyitra melletti Zobor-hegyen alapították 1691-ben. Esterházy Pál Sopron vármegyei kolostora volt a második, majd 1710-ben a Szepes vármegyei Lehnicen alakult remeteség. A Tata melletti Majkon az Esterházyak grófi ágából származó József 1733-ban alapított kamalduli kolostort, amely nagyszerűen helyreállítva napjainkban is kiváló betekintést nyújt a különleges szerzetesrend életébe. A kamalduliak magyarországi működésének – több más vallási közöséggel együtt – II. József 1782-es rendelete vetett végett.

A klosterbergi építkezés gyors üteméről sokat elárul, hogy 1702-ben már szerzetesek éltek a kolostorban. 1782-ben nekik is el kellett hagyniuk remeteségüket, a templom mozgatható használati tárgyait a ma Markt St. Martin településrészeként működő Landsee (Lánzsér) Szent Mihály-templomába szállították annak 1800-as építésekor. E templom érdekessége, hogy 1786-ban készült szószéke eredetileg a sopronbánfalvi pálos templomban állt.

A remeteség kőépületei pedig használat hiányában fokozatosan az enyészet martalékává lettek. 1990-től kezdték a terepet megtisztítani és a jókora, időközben fákkal benőtt teraszokon szétterülő, még álló épületfalakat konzerválni – a templom északi fala például még jó 7 méter magasra nyújtózkodik. A területet egyben műemlékvédelem alá helyezték. 2003-ban az egykori Öregtorony teraszához csigalépcsőt építettek, ahonnan kelet és délkelet felé nyílik pompás kilátás a Fertő tóra és a Balaton körüli hegyekre.

Források:

hu.wikipedia.org

volksgruppen.orf.at

varak.hu

kozterkep.hu

burgenland.orf.at

marktstmartin.at

Borítókép forrása: www.gallery.hungaricana.hu