Sopron kedvező fekvése jelentős szerepet biztosított számára a hírszolgálat ellátásában. Fejlődését elősegítette az árumegállító jog, melyet Sopron is megkapott a középkorban, illetve a császári főváros, Bécs közeli fekvése is komoly jelentőséggel bírt e tekintetben. Mátyás király – aki hosszabb ideig Sopronban is tartózkodott - hadjárataiban a sereget követő hadipostákat szervezett. Korai halálát követően 1490-ben jelentős esemény történt postatörténeti szempontból: Miksa osztrák főherceg, igényt formálva a magyar trónra, seregével előrenyomult Székesfehérvárig, és megbízta a kíséretében lévő Taxis János postamestert a hadiposta megszervezésével. Buda és Bécs között megjelenik az akkor már Európa hírű Taxis postája, amelybe nagy valószínűség szerint Sopront is bekapcsolták.

Egy évszázaddal később, 1604-ben Bocskay István felkelése során a hajdúknak az idegen postamesterek iránti ellenszenve odáig fajult, hogy feljegyzések maradt fenn arról: a Sopron és Nagykanizsa között lévő posták közül nyolcat elpusztítottak.

1749-ben Magyarországon tíz levéljárat közlekedett, összesen 454 mérföldnyi útvonalon, 165 postaállomással. A tíz kocsijárat közül a harmadik Bécs és Sopron között működött. A járatokon a levélposta általában hetenként kétszer közlekedett lovon vagy könnyű kocsin. A levélpostán rendes szállításra legfeljebb 5 font (kb. 2,4 kg) súlyig lehetett levelet vagy csomagot feladni. Az ennél súlyosabb küldeményeket a hetenként egyszer indított postakocsival továbbították. A küldeményeket felvételkor a postamester lemérte és a súly alapján kiszámított költséget, a súllyal együtt a levél hátlapjára feljegyezte.

A postaszolgálat spontán fejlődésének egyik következménye, hogy megjelenik a továbbított küldeményen a bélyegzés, amely utal a feladóhelyre. Sopron a Magyarországon bevezetett postabélyegzők használatának időrendjében az előkelő harmadik helyen áll. 1754-ben v(on) Oedenburg szövegű bélyegzést alkalmaznak.

A küldemények érkezését és ennek keletbélyegzővel való megjelölését viszont hazánkban először Sopronban alkalmazták. Az első ismert keletbélyegző 1758. március 12-ről való, a levél hátlapján alkalmazták. A bélyegzők használatának elterjedésével együtt járt egyre többféle kezelési jelzésre való kiterjesztésük (franco, portó, kocsiposta, érkezési helykeletbélyegző stb).

A felragasztható bélyeg alkalmazását az osztrák posta 1850-ben vezette be és Magyarországon is ezeket a bélyegeket voltak kénytelenek használni az első önálló magyar bélyeg megjelenéséig, 1871-ig. Sopron a magyar filatéliában is meghatározó szerepet töltött be. Az osztrák fővároshoz való közelsége, valamint az a tény, hogy az országban létrehozott kilenc postaigazgatóság egyike Sopronban tevékenykedett, nagyban hozzájárult, hogy a bélyeggyűjtés viszonylag korán kialakuljon városunkban. 1874 tavaszán alakult meg az első magyar bélyeggyűjtő egyesület Budapesten. Röviddel ezután már lehetett a szervezett bélyeggyűjtésnek valamilyen szervezete Sopronban. Elsőként név szerint a vidéki tagegyesületek között a soproni Sempronia Amatőrbélyeggyűjtők Asztaltársasága 1925-ben szerepel.

Az addigi magánposta helyett Sopronban 1695-ben szerveztek királyi postahivatalt. Ennek első postamesterévé a király Greiner János Pált nevezte ki. Greiner ekkor megvásárolta a Fegyvertár utca 3. számú épületet, itt rendezte be 1697-ben a város első postahivatalát és postakocsiállomását. Hogy mindemellett lakásaként is szolgált a ház, mutatja a Sopron belvárosának korabeli (1676-os nagy tűzvész utáni) építészétének jellegzetessége: a minél jobb helykihasználás érdekében termény, gabona tárolására szolgáló padlásszerű félemelet kialakítása; fekvő téglalap alakú, hosszúkás szellőzőnyílásokkal.

1699-ben Greiner városi polgárjogot szerzett, majd városi tanácsos lett. 1708-tól húsz éven át Trimmel Mátyással felváltva városbírói és polgármesteri tisztségeket is betöltött. 1728-ban bekövetkezett haláláig igen sokat tett városáért. Postamesterségben utóda fia, Ferenc Ignác követte - a Greiner család három nemzedéken át intézte a város postaügyeit.

1791. november 7-én lett soproni polgár és egyben postamester Poncz (Pancz) Nepomuki János, aki a Széchenyi tér 13. sz. (ma: Erzsébet u. 1.) házban lakott. A következő postamester Érti (Örtl) Jakab, aki 1803. június hó 15-én szerezte meg a soproni polgárságot. Érti Jakab szintén a Fegyvertár utca 3. szám alatt lakott, így feltételezhető, hogy hivatala is itt működött, hasonlóan a korábban itt tevékenykedő Greinerékhez.

A Széchenyi tér nyugati oldalán 1850-ig három kisebb ház állt, a „Háromház”. Ezek közül a 14. számú volt az a postaépület, amely előtt Petőfi Sándor költőnk katonakorában (1839—40) őrt állt. A ház tulajdonosa, Schätzei Mihály ügyvéd felfigyelt a silbakoló közlegényre, mivel nem minden nap esett meg, hogy egy őrtálló katona éjjel, pislákoló fény mellett könyveket lapozgat és Horatiust olvas eredetiben. Ezek után pártfogolta, segítette Petőfit. Házát anyagi nehézségei miatt kénytelen volt eladni, ám a posta még 1843-ig ott maradhatott. A „Háromház” 1849-ben került lebontásra, helyükön épült a hatalmas területet elfoglaló Újlaki-ház. Ennek Petőfi téri oldalfalán emlékeztet egy tábla Petőfi itt tartózkodására.

A Greiner családtól a postaügyek intézését a 18-19. század fordulóján gróf Széchényi Ferenc vásárolta meg, így valószínűleg a korábban említett Poncz (Pancz) Nepomuki János és Érti (Örtl) Jakab az ő postamesterei lehettek. Széchényi Ferenc a tér keleti részén lévő három barokk épületet foglaltatta egységbe és az így kialakított palotában lakott (Széchenyi tér 1—2.). A Széchényi családnak fia, István révén még mást is köszönhet a postaügy. Széchenyi István 1845. szept. 25-i, a megyei rendek üdvözlésére írt válaszlevelében felhívta a rendek figyelmét a rossz állapotban lévő Sopron — Győr postaútra: „. . . Sopronbul pedig most valóban kényelmesben mehetni vagy küldhetni levelet Prágába sőt Drezdába, mint Pestre.” A postavonal kiépítésére ugyan 17 évvel korábban már született határozat, de csak Széchenyi István hathatós közbenjárására valósult meg. A soproni postatörténet hőskora lényegében itt zárható, mivel az 1911—13 között felépült nagyszerű szecessziós Postapalota végleges otthont adott a soproni postaügyek intézésének (Széchenyi tér 7—10.).

Források:

Király Tibor: Sopron a filatéliában (Első közlemény). In: Soproni Szemle 38. évf. 2. szám. 1984.

Király Tibor: Sopron a filatéliában (Ötödik közlemény). In: Soproni Szemle 39. évf. 4. szám 1985.

Borítókép: Sopron Média