A szelídgesztenye vagy szelídgesztenyefa (Castanea sativa) a bükkfafélék családjába tartozó, gyors növekedésű fafaj. Hívják még édes gesztenyének, európai vagy jóféle gesztenyének is. Tudományos nevét 1768-ban adta Philip Miller londoni botanikus. Érdekesség, hogy Linné 1753-ban még a bükk nemzetségbe sorolta Fagus castanea néven. Nyugat-Európában, Dél-Európa, hegyvidékein és párás völgyeiben, valamint a Kaukázusban őshonos. Európa más részein csak a történelmi időkben honosodott meg. Jelentősebb szelídgesztenyések Magyarországon az Alpokalján vannak.

Jellemzői

Ez az egyik leghosszabb életű fa a Földön, viszonylag idősen, kb. 15-20 évesen terem először, és akár 1000 évig is elél. Nagy termetű fa, akár 30 méter magasra is megnő. Terebélyes, magasra boltozott koronája van, ami fiatal korában kúpos is lehet. Kérge kezdetben sima, szürkésbarna, idősebb korában mélyen repedezett. Keskeny fűrészes 10-25 cm-es levelei fényesek, bőrszerűek, fiatalon szőrösek, később kopaszak. A szelídgesztenye közepesen melegigényes. A mi klímánk alatt mindenhol megél, a zordabb téli időjárást, valamint a nyári hőséget egyaránt elviseli.

Története

A szelídgesztenye Délkelet-Európa hegyvidékeinek párás völgyeiből már a történelmi időkben terjedt el szerte a kontinensen. Ehető terméséért a rómaiak sokfelé telepítették, fontos táplálékuk volt; a magjából lisztet őröltek. Castania néven illették, utalva a görög thesszáliai Kasztanaia városára. Innen ered tudományos neve is. Valószínű, hogy a Brit-szigetekre és a Kárpát-medencébe is ők telepítették be. Érdekesség, hogy a római katonák gesztenyekását kaptak, mielőtt csatába indultak.

A szelídgesztenyét már az ősember is ismerte hazánkban, ezt támasztja alá az, hogy elszenesedett fáját megtalálták a bükki Hámori-, a mai Anna-barlangban. A magyar gesztenye szó valószínűleg szláv közvetítéssel kerülhetett nyelvünkbe, 1200 körül. A 13. században a szelídgesztenye hazánkban már honos lehetett. A 17. századig a gesztenye szó önmagában, minden jelző nélkül csak a szelídgesztenyét jelenthette, hiszen a vadgesztenye csak a 16. századvégétől terjedt el Európa-szerte.

A 14. századi Franciaországban a cevennei gesztenyések jelentős szerepet játszottak a lakosság élelmezésében. Itt a 17. századig a kenyeret egyáltalán nem ismerték, viszont a hasznosítható földterület 90%-át gesztenyeültetvények tették ki. Hasonlóan jelentős lehetett a gesztenye mint táplálék az olasz és a svájci Alpok melegebb völgyeiben. A szárított gesztenyét lisztté őrölték, és kenyeret sütöttek belőle, ezért is nevezték a szegények kenyerének. Azt tartották, hogy egy fa termésével egy ember át tud telelni.

Jótékony hatásai

• A szelídgesztenye energiatartalma alacsony, ellentétben más diófélékkel. Kevesebb benne a zsír, viszont szénhidráttartalma jelentős. Szénhidráttartalmát főként keményítő (összetett szénhidrát) alkotja, amit a szervezet elsősorban energiaforrásként hasznosít.

• Jó forrása az élelmi rostnak; 100 grammban kb. 8,1 gramm rost található (az ajánlott napi bevitel 21%-a). A rost többek között segít a koleszterinszint csökkentésében és az egészséges emésztés fenntartásában.

• Gazdag C-vitaminban: 100 gramm gesztenye 43 mg C-vitamint biztosít. A C-vitamin gyorsítja a fogíny, a csontok, a fogazat és a vérerek fejlődését, megújulását és gyógyulását. Erős antioxidáns, ami megvéd a szabadgyökök káros hatásaitól.

• A szelídgesztenye különlegessége a foláttartalom, ami a zöld leveles zöldségekre jellemző, de a diófélékre egyáltalán nem. 100 gramm gesztenyében 62 mikrogramm folát található. Folátra szükségünk van a vörösvérsejtek előállításához és a DNS-szintézishez. Terhesség alatt és előtt különösen fontos, hogy elegendő folátot vigyünk be szervezetünkbe.

• Nagyrészt telítetlen zsírsavakat tartalmaz: oleinsavat (18:1) és palmitoleinsavat (16:1). Kutatások alapján az egyszeresen telítetlen zsírsavak emelik a HDL („jó”)-koleszterinszintet, és csökkentik az LDL („rossz”)-koleszterinszintet, ezzel hozzájárulnak a szívbetegségek megelőzéséhez.

• A gesztenye magas kálium- és magnézium-tartalmú táplálék. Ezen ásványi anyagok megfelelő bevitele alapvető fontosságú a szív- és érrendszeri betegségek megelőzése és kezelése szempontjából. A magnézium az egészséges csontokhoz is nélkülözhetetlen.

• Kiváló forrása a vasnak, kalciumnak, mangánnak, foszfornak és cinknek. A vas segít megelőzni a vérszegénység kialakulását.

• A gesztenye gazdag B-komplex vitaminokban is: 100 gramm biztosítja a szükséges napi niacin 11%-át, a B6-vitamin 29%-át, a tiamin (B1-vitamin) 100%-át és a riboflavin (B2-vitamin) 12%-át.

• A gesztenye nem tartalmaz glutént. Emiatt a gluténmentes étkezés egyik népszerű összetevője, például a hagyományos liszt akár 100%-ban helyettesíthető gesztenyeliszttel.

Vásárlása és tárolása

A gesztenye októbertől márciusig kapható a piacokon. Vásárláskor a nagyméretű, friss gesztenyéket érdemes keresni. A jó gesztenye fényes, kívülről kissé olajos tapintású, nincsenek rajta sérülések, felülete sima és feszes. A frissességről úgy is megbizonyosodhatunk, hogy felvágunk egy-két szemet: a gesztenyebél ideális esetben sűrű, húsos, krémes fehér. Ha ráncos, kis szemű, fénytelen vagy sérült, ne vegyük meg. Érdemes megszagolgatni, az enyhén rothadt vagy penészes szag is rossz jel.

Mivel gazdag keményítőben, viszont kevesebb zsírt tartalmaz, mint más diófélék, ezért ha hosszabb ideig levegőn és magas páratartalmú környezetben hagyjuk, akkor gyorsan megromlik. A gesztenyét inkább a gyümölcsökhöz és zöldségekhez hasonlóan kell kezelni, nem pedig dióféleként.

Felhasználása

A szelídgesztenye nyersen is ehető, de jellemzően gesztenyepüré vagy sült gesztenye formájában fogyasztjuk a hidegebb hónapokban. Mindkettőt elkészíthetjük házilag.

A gesztenye lisztes, édeskés, burgonyára emlékeztető ízének köszönhetően sós és édes ételek készítéséhez is nagyon jól felhasználható. Előételek, húsételek, levesek, mártások, köretek és desszertek kedvelt összetevőjeként szolgál. Alapanyaga lehet süteményeknek, édességeknek; szárnyasok (pulyka, fácán) tipikus tölteléke; felhasználhatjuk sütve vagy főzve salátákban, tésztaételekhez; készítünk belőle lisztet, mézet és sört. Maghéját és leveleit sampon készítéséhez is lehet használni, melytől a hajszálak fényesen csillogók lesznek.

A gesztenyét hideg vízben tegyük fel főni, és főzés előtt hasítsuk be a héját x alakban. A sült vagy főtt gesztenyét csak melegen lehet pucolni, kihűlve már lehetetlen a héjától megszabadítani! Főzés vagy sütés után tegyük néhány percre vizes, majd száraz konyharuhába, míg picit lehűl, és már lehet is pucolni.

Források: netamin.hu, hazipatika.com

Képek forrása: istockphoto