Értékes műemlék egy kis településen

  2020. szeptember 6. - www.sopronmedia.hu

Soprontól kb. 30 km-re a főútvonal mentén haladva a fák mögött egyszer csak feltűnik egy kiemelkedő jelentőségű, egyedi megjelenésű építészeti emlék sok különlegesen szép részlettel. Az ország nyugati peremvidékén elhelyezkedő kis lélekszámú Sopronhorpács község a magyar kultúra egyik nagy kincsét tudhatja magáénak, a több mint 800 éves román stílusú műemlék templomot.

A sopronhorpácsi Szent Péter és Pál római katolikus templom építése a XII. század utolsó negyedében kezdődött, a történelem során többször felújították, átépítették, így a román, a gót, a barokk és a jelenlegi kor jegyei egyaránt fellelhetők rajta. Különösen figyelemre méltó a templom alaprajzi elrendezése és főkapuzata, illetve északi falának kiképzése, amelyen középkori vezeklőfülke látható. A kapu két oldalán lévő fülkékben egy-egy oroszlánszobor, felettük a templom védőszentjeinek, Szent Péternek és Pálnak szobrai állnak. A 24 méter magas toronyban a négy harang közül a legnagyobb, az 588 kg-os Szentháromság harang minden délben megszólal.

A kép forrása: epitettemlekek.hu

13. századi állapotában az épület messze felülmúlta a falusi templomok színvonalát, művészettörténeti elemzések alapján az egyik legjelentősebb templomunk volt. A régészeti vizsgálatok szerint a mai szentély helyén a 12. században kisméretű, valószínűleg nemzetségi templom állt: egyterű nyújtott négyszög alaprajzú, félköríves szentélyzáródású épület, a korszak tipikus falusi egyháza.

Az épület sok építészettörténeti kérdést vetett fel, amelyeknek zöme ugyan tisztázódott a
20. század derekán, ám azt követően újabb, máig fennálló kérdőjelek is megjelentek. Pl. különböző dátumok vetődnek fel az alapítás időpontjára vonatkozóan − Rómer Flóris szerint 1214, Némethy 1260-ra, Stessel 1228-ra, Ipolyi 1206 és 1228 közé, Pasteiner 1230-ra teszi. Alapító személy az Osl család tagjai közül I. András vagy III. Péter volt, de biztos adat ezzel kapcsolatban sem ismert. Tulajdonjogával, eredetével kapcsolatban három feltevés alakult ki: az ágostonrendi szerzeteseké vagy a premontreieké (fehér barátok) lehetett, vagy pedig nemzetségi (kegyúri) templom volt. A Sopronhorpácson született Sedlmayr János Ybl-díjas építészmérnök a három változat ötvözete mellett foglal állást, szerinte a XII. században kis falusi templom, a XIII. század első felétől a tatárjárásig az ágostonrendiek temploma, mellette kolostorral, 1241 után pedig nemzetségi templom volt.

A kép forrása: Sárdi A. Zoltán

Dümmerling Ödön szerint a templom kilenc alakváltozáson (újjáépítés, bővítés) ment keresztül, a kilenc alaprajz a templom külső falán megtekinthető. Az első − 11 m hosszú és 7,5 m széles − kis templom kb. 1200-ig állt, amikor vagy elpusztult, vagy az alapító temetkezési helynek jelölte ki, és tőle nyugatra újat építtetett. A második templomot 1200 körül emelhették, és körülbelül 25 évig állt. A 13. század első negyedében kibővítették az épületet a mai hosszúságú szentéllyel (24,5 m), a jelenlegi főfalak is ebből az időszakból valók. Sík mennyezetű ekkor a hajó, apszisát negyedgömb-kupola fedhette, néhány évig maradt így.
A negyedik átépítés során, 1230 táján készült az impozáns díszkapu és a déli mellékhajó − ez a templom hagyta örökül a legtöbb értékes román részletet.  A tatárjárás után gótikus részletekkel építették újjá, ekkor készültek a szentély ülőfülkéi és a kis sekrestye az apszis északi, és egy kápolna a déli oldal mellett. A templom ebben a formában közel háromszáz évig állt.
1529-ben Szulejmán 250 000 fős sereggel Bécs ellen vonult, majd 1532-ben Kőszeg ellen, az ostromok nyomán a templom súlyos károkat szenvedett, a falak felső része is elpusztult. A romos épület újjáépítéséhez 1714-ben kezdtek hozzá, és ez a folyamat csak az 1740-es években fejeződött be. A gótika eltűnt, a templom sokkal alacsonyabb lett, ekkor emelték a barokk tornyot és készítették a boltozatokat. A templomot az Országos Műemléki Felügyelőség Soproni Építésfelügyelősége restaurálta 1957-1960 között. 

A kép forrása: www.sopronhorpacs.hu

A templom belseje a román kori, gótikus, barokk és modern építészet és berendezés szépen kialakított összhangjával tűnik ki. A főhajót fiókos dongaboltozat fedi, az északi falon középkori vezeklőfülke látható. A déli falon gótikus ülőfülkék vannak, és itt helyezték el a templom korábbi oltárképét, amely valószínűleg az ifjabb Dorfmeister István műve. A szentélyben 18. századi faszobrok találhatók. Az oltár, a feszület felette és a stáció-domborművek Szakál Ernő munkái. A templom körül tárták fel az egykori temetőt, itt van a kőtár is, ahol az eredeti helyükre vissza nem helyezhető faragványok tekinthetők meg.
A sokat megélt templom kapuja mindig nyitva áll, a zajos rohanásból bárki betérhet, hogy élvezze nyugalmának és misztikus csendjének pillanatait. 

A cikk forrása: https://varlexikon.hu/
https://hu.wikipedia.org/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...