Az ötvenes évek hidegháborús időszakában eszeveszett űrverseny alakult ki a világ két nagyhatalma, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió között. A kutyákkal és majmokkal végzett kísérletek után 1957. október 4-én a Szovjetunió pályára állította a világ első műholdját, a Szputnyik–1-et, majd november 3-án fellőtték a Szputnyik–2-t, fedélzetén az első élőlénnyel, Lajka kutyával. Kezdetét vette a két nagyhatalom közötti katonai versenyfutás a világűr meghódításáért.

A világ első űrhajósa nagyon szerény családból származott, és az első űrrepülés során mindössze 27 éves volt. Jurij Alekszejevics Gagarin 1934. március 9-én a Moszkva környéki Klusinóban született, egy parasztcsalád négy gyermeke közül harmadikként. Édesapja ácsként kereste kenyerét, édesanyja tejüzemben dolgozott. Az ifjú Gagarin egészen fiatalon szembesült a második világháború borzalmaival: a német hadsereg megszállta szülőföldjét, a család otthonát lefoglalták és műhelyt alakítottak ki benne, édesapja a kertjükben egy földbe vájt kunyhót épített, ahol nagyjából 3 x 3 méteren volt kénytelen élni a hattagú család még másfél évig, amikor 1943. április 9-én a Vörös Hadsereg fel nem szabadította a települést. Két idősebb testvérét kényszermunkára küldték, ahonnan csak 1945-ben, a háború után térhettek haza. A felszabadulást követően újraindult az oktatás, Gagarint tanárai intelligens és szorgalmas tanulóként jellemezték, aki különösen matematikából és fizikából tűnt ki. A diák Gagarinra nagy hatással volt matematikatanára, aki a szovjet légierőben szolgált a háború alatt. A ljuberciji szakközépiskolában az érettségi mellett kohászati szakképesítést is kapott. A szaratovi műszaki főiskolán gépész üzemmérnöki diplomát szerzett. Ott töltött évei alatt tagja lett a helyi repülőklubnak. 1955-ben felvették a légierő orenburgi főiskolájára, ahol sikeres pilótavizsgát tett, és alhadnaggyá avatták. Első állomáshelye a Murmanszk megyében található Lusztari légibázis volt, ahol MiG–15-ös és MiG–17-es gépeken repült. Már itt bizonyította rátermettségét.

1959 végén a szovjet légierő vezetői több mint 3000 elit vadászpilótából kiválasztották, és Gagarin bekerült az űrkutatási programba, ahol tizenkilenc társával együtt kemény, extrém terheléseket is magába foglaló kiképzésen vett részt. A próbák során fokozatosan szűkült a jelöltek köre, a végső hat fő kiválasztása 1960. május 30-án történt meg. Végül 1961. április 8-án Kamanyin altábornagy, a Vosztok-program katonai irányítója Gagarint nevezte meg első számú űrhajósnak, és két társát tartaléknak jelölték ki. A diadalt Gagarin nemcsak fizikai, szakmai, intellektuális készségeinek és képességeinek köszönhette, hanem kis termetének (157 cm, 52 kg) is.  Sőt, a legenda szerint kiválasztásához az is hozzájárult, hogy a start napjának reggelén a kommunista párt főtitkára Gagarin tablóképét fotogénebbnek találta, mint Tyitov társáét.

A világ első emberes űrrepülését öt év fejlesztés és hét legénység nélküli próbaindítás előzte meg. 1961 áprilisára a Németországban fejlesztett V-2 alapjaira épülő R-7 hordozórakéta 46-szor indult útnak. A kerozinnal és folyékony oxigénnel működő, R-7 interkontinentális ballisztikus rakétát folyamatosan fejlesztették, ahogy az űrbe juttatandó tömeg egyre nőtt: a Szputnyik–1 még csak 84 kilós volt, a Lajkát szállító Szputnyik–2 már féltonnás, a Vosztok-széria első, ember nélkül repült darabjai pedig 4,5 és 4,7 tonna közöttiek.

A nagy nap 1961. április 12-én jött el, amikor Gagarin a Vosztok-1 típusú egyszemélyes űrhajóval helyi idő szerint 9 óra 7 perckor elstartolt Bajkonurból, hogy megtegye világtörténelmi jelentőségű útját. 327 kilométeres magasságban repült, utazása 108 percig tartott, ez idő alatt egyszer kerülte meg a Földet. Gagarin nyugodtan, félelem nélkül utazott a kapszulában, jól viselte a felszállást, és csak annyi teendője volt, hogy rádión végig jelentette a saját állapotát, valamint az űrhajója működésének paramétereit, amelyek rendben voltak a negatív várakozások ellenére. Az űrhajó irányítása automatikusan zajlott, emberi beavatkozásra nem volt szükség. A szovjet tudósok nem tudhatták előre, mi fog történni az űrhajóssal, ezért az űrhajónak automatikusan kellett működnie és végrehajtania a küldetést. A TASZSZ szovjet hírügynökség csak a sikeres startot követően hozta nyilvánosságra a világ előtt a szenzációs hírt, és bejelentette, hogy a világ első embert szállító űrhajója, Jurij Gagarinnal a fedélzetén Föld körüli pályára állt a világűrben. Jurij Gagarin a Kedr (Cédrus) rádió hívójelet használta a repülése alatt. „Elképesztően kockázatos vállalkozás volt, és akkoriban pont ezt imádtuk benne. Fiatal voltam, mindössze huszonnégy éves, és akkor ez elképesztőnek tűnt. Az is volt.” – emlékezett vissza az ESA volt tudományos főigazgatója, Roger-Maurice Bonnet. Az akkori űrtechnológia mai szemmel fapadosnak tűnik, mindenki csak találgatott, hogy vajon milyen hatással van a világűr az emberi szervezetre, és voltak olyan félelmek, hogy adott esetben Gagarin nem éli túl az utazást. „Egyáltalán nem voltunk benne biztosak, hogy egy emberi lény nem lesz-e ettől rosszul. Jó okunk volt feltételezni, hogy túl fogja élni, mert Lajka is élt egy ideig a Föld körüli pályán, és Ham, a csimpánz, akit az amerikaiak küldtek fel, szintén. Tehát jó okunk volt feltételezni, hogy egy ember is túl fogja élni a kilövést, de sok volt a kérdőjel.” – emlékezett Claude Nicollier űrhajós (ESA). 

Az első űrhajós Földre való visszatérése nagyban a szerencsének tudható be, mivel a fékezőrakéta nem működött megfelelően, a leszálló- és műszaki egység nem vált szét időben, még összekapcsolva érték el a légkört, ami kifejezetten veszélyes volt, hiszen a kúpot nem úgy tervezték, hogy ekkora hőhatást kibírjon. Az eredeti programhoz képest 10 perccel később, 130 km magasságban történt meg a szétválás. Az űrhajós a műszereket figyelte, de az ablakon is ki-kinézett, ahol a pokol kezdett körvonalazódni. A súrlódástól felizzó levegő tűzgolyóként fonta körül a Vosztokot. Közben a levegő ionizációja miatt a rádió elnémult pár percre. A lassulás fokozatosan az elviselhetetlenségig fokozódott, a fájdalomküszöböt is átlépve préselte Gagarint az ülésébe, de ő mindezt csodával határos módon mégis túlélte. Sikerült időben katapultálnia, 7 km magasságban repült ki a kabinból és ejtőernyővel ért földet. Eredetileg Sztálingrádtól (ma Volgográd) 110 km-re kellett volna leszállnia, ehelyett Szaratov körzetében, Engels városa mellett, egy szántásban ért földet. Elsőként egy, a földeken dolgozó parasztasszonnyal és unokájával találkozott a világűrből visszatérő űrpilóta, akik kissé megrettentek tőle. Majd egy traktoros rohant el Szmelovkába értesíteni a hatóságokat a földet érés tényéről.

A szovjet propagandagépezet azonnal világgá kürtölte a sikeres űrutazás tényét, Gagarint pedig állami hősként ünnepelték. Az űrhajóst még az űrben előléptették: főhadnagyként indult, és őrnagyként ért földet. Megkapta a Szovjetunió Hőse kitüntető címet és a Lenin Rendet, a sajtóban pedig csak úgy emlegették, mint „a kozmosz Kolumbusza”. Állam- és kormányfők fogadták, elhalmozták kitüntetésekkel, holdkrátert, ásványt, utcákat és tereket neveztek el róla. Hazánkban is óriási érdeklődés és kíváncsiság övezte az űrrepülést, és az akkori vezetőség még 1961-ben meghívta a világhíressé lett hőst az augusztus 20-i ünnepségekre egy hivatalos háromnapos látogatásra. Gagarin elfogadta a meghívást, feleségével és öt hónapos lányával 1961. augusztus 19-én reggel érkezett Ferihegyre, ahonnan egy nyitott kocsiban, hatalmas tömeg kíséretében, lépésben haladt a Parlament felé. A fővárosi programokat követően vidékre is ellátogatott, Dunaújvárosba, Pécsre, Komlóra, majd Sárbogárdon és Dombóváron is megállt.

A korabeli szovjet titkolózás miatt még ma is akadnak, akik kétségbe vonják, repült-e Gagarin, vagy ha igen, ő volt-e az első. Megindultak a találgatások, legendák születtek már akkor is. Több technikai részlet még ma sem ismert Gagarin repüléséről, tévinformációk és összeesküvés-elméletek övezik a történelmi űrutazást. A titoktartás mellett a későbbi kutatásokat megnehezítette az is, hogy a Szovjetunió politikai propagandára használta fel a Vosztok–1 misszióját. 

Gagarin űrrepülésével a két nagyhatalom, a Szovjetunió és az Egyesült Államok számára is nyilvánvalóvá vált, hogy az űrhajózás új katonai, technikai és gazdasági lehetőségeket kínál, ugyanakkor az űrutazás mérföldkövet jelentett az emberiség történetében is. Gagarin kockázatos repülése arra ösztönözte az amerikaiakat, hogy rákapcsoljanak az űrversenyre. A szovjetek elsőségének is szerepe volt abban, hogy Kennedy elnök bejelentette, az USA embert küld a Holdra. Az Apollo-program sikerét azonban Gagarin már nem érhette meg: a Holdra szállás előtt bő egy évvel 1968. március 27-én rutinrepülés során balesetben elhunyt. Mindössze 34 évet élt.
Tragikus halálának körülményeivel rengetegen foglalkoztak az elmúlt évtizedekben, sokan összeesküvést vagy más titkokat gyanítottak a háttérben. A legtöbb elmélet megmaradt a találgatás szintjén, 2013-ban azonban Gagarin kollégája, az Alekszej Leonov űrhajós által feltárt (hivatalosan meg nem erősített) információk szerint a balesetet egy másik repülő hibája okozta.

Az első űrhajós emlékére 1962 óta április 12. az űrhajózás napja. 2013-ban mutatták be az életéről készült filmet, amely pontosan ugyanannyi ideig tart, amennyi idő alatt Gagarin körberepülte a Földet. 

Forrás: https://hu.euronews.com/

https://index.hu/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: Jurij Gagarin 1961-ben

Forrás: https://to-name.ru/