Gensel János Ádám a kor nyelvén főfizikus volt, vagyis a bölcseleti és orvostudományok doktora, aki Sopronban született 1677. október 26-án. A Fő tér 2. alatti házban (ma Patikamúzeum) élt a család, abban az épületben, amelyben a nagyapja gyógyszertárat működtetett, a Sárkány házból (ma Storno ház) 1642-ben Stephan János által oda költöztetett „Fekete Elefánt” patikát. Édesapja, Gensel Kornél városunkban botanikus kertet rendezett be, édesanyja Zuanna Judit volt. Apja halála (1703) után egy darabig János Ádám kezelte a vállalkozást, ám hamarosan ez a patika megszűnt, helyére a „Fehér Angyal” gyógyszertár költözött.

János Ádám az Evangélikus Líceumban tanult, majd a jénai egyetemre ment 17 éves korában, filozófiát és teológiát hallgatott. Érdeklődése csakhamar az orvosi pálya felé fordult, így hát déli irányba vezetett az útja, 1695-ben beiratkozott a páduai egyetem orvosi karára. Nagy ambícióval tanult. Már 1699-ben tanulmányt írt „Aegrum ischuriam laborantem exhibens” címmel. Későbbi keltezésű önéletrajzában közli, hogy e cikk alapját édesapja betegsége szolgáltatta. Tanulmányai során további olasz egyetemeket is meglátogatott (Bologna, Róma, Firenze, Velence). 1703-ban avatták az orvostudományok és a filozófia doktorává. Hazatérése után előbb Kismartonban, majd Sopronban gyakorolta hivatását. 1709-ben nevezték ki Sopron város tiszti orvosává, 1710–ben elnyerte Vas és Sopron megye főorvosi tisztét. 1712-től az Esterházyak udvari orvosaként tevékenykedett.

Gensel János Ádám kétségtelenül kora neves polihisztorának tekinthető, sokrétű tudományos munkásságot folytatott. Kora jelentős és keresett gyógyásza volt, járványtani kutatásokat is folytatott, első kezdeményezője volt Sopronban a himlőoltásnak, továbbá tanulmányozta a pestis elterjedését is. Tudományos tevékenységét külföldön is elismerték. Felvették az erfurti Academia Naturae Curiosorum tagjai közé, amely a neves Leopoldina elődje volt, 1714-ben a berlini tudós társaság tagja lett. Édesapjától örökölte a botanika iránti érdeklődését, rendkívül vonzotta a gyógynövényekkel való gyógyítás (fitoterápia) lehetőségeinek kutatása. Az orvostudomány és a botanika területéről már hazatérte után kezdett publikálni. Közleményeinek zöme az 1710 utáni időkből származik. Változatos tárgykörökben publikált, olyan témákban, amelyek ma is meglehetősen aktuális egészségügyi kérdések: rosszindulatú láz, az álom és álmatlanság, víziszony, hajhullás, teák. Közleményeinek zöme az „Ephemerides”-ben jelent meg 1717-ig.

Gensel úttörő munkát végzett a meteorológia területén is. Az első orvos, akinek időjárási megfigyeléseket köszönhetünk, szintén soproni volt, az az Andreas Loew (1666‒1710), akinek ugyan fennmaradtak a latin nyelven írt feljegyzései, neve azonban nem került bele a meteorológiai emlékezetbe, Genselé viszont igen. Gensel lett Sopron város főfizikusa, és Loew halála után folytatta elődje méréseit, megfigyelései az 1717-ben indult szászországi Sammlung folyóiratban latin nyelven megtalálhatók. Mivel írásos feljegyzés a soproni mérésekről először 1717-ből áll rendelkezésre, így ezt az évszámot tekinthetjük a magyar műszeres mérések kezdetének.

Városunk főfizikusa 1711–1713 között Sopron környékén a csapadék, szél, hőmérséklet adatainak és a betegségek előfordulásának kapcsolatait kereste. Ugyanakkor az éghajlat és a szőlőtermés összefüggéseivel is foglalkozott. Gensel ez irányú munkássága higiéniai-meteorológiai vizsgálódás volt. Ezt az ágazatot bioklimatológiának, biometeorológiának nevezik. E téren korát megelőzte. Munkássága később külföldön is követőkre talált. Hazánkban a XX. század közepén fejlődött erőteljesen ez az irányzat.

Természettudományi és orvosi cikkei főleg az Observationes Naturae Curiosorumban jelentek meg. Botanikai érdekességű Neue Hungarische und Schlesische Plantation des vermeinten Indianischen Thees (Breslau, 1737) című dolgozata. A török háborúk után meginduló keleti kereskedelemnek Sopron volt az egyik csomópontja, s így a különböző, nagyrészt behurcolt járványoknak is útjába esett. A sors fanyar fintora, hogy pestisjárvány áldozata lett a járványügyi kérdésekben jártas Gensel Ádám is, 1720. augusztus 31-én hunyt el Sopronban.

Gensel János Ádám a közéletben is fontos szerepet töltött be, városunk ismert polgára volt. Ugyanakkor kapcsolatot tartott fenn a német akadémiával és Halle–Wittenberg egyetemével. Szociális érzékét tanúsítja, hogy élete vége felé végrendeletében 6000 forint alapítványt tett az Academia Naturae Curiosorum részére. Az összeggel az akadémia elnökének kellett az alapítvány érdekében 1721-től rendelkeznie. A kamatokból a német egyetemen tanuló soproni diákok részesülhettek volna. Az alapítvány hasznosítása adósságok, manipuláció miatt egy darabig szünetelt. Később az ugyancsak soproni Loew Károly Frigyes (1699–1741) szerencsére bekapcsolódott az alapítvány kezelésébe és sikerült a hagyományozó szándékát érvényesítenie.

Gensel János Ádám mellképét (olajfestmény), továbbá sajátkezű önéletrajzának másolatát, orvosi pecsétjét, valamint a róla szóló közlemények különlenyomatait a soproni Patikamúzeumban őrzik. A latin nyelvű önéletrajz eredetije a német Leopoldina Természettudományi Akadémia hallei levéltárában található. Ebben elsősorban egyetemi tanulmányaira vonatkozó adatokat közöl.

 

Forrás: Nikolics Károly (1989): Adatok Gensel János Ádám életművéhez In: Soproni Szemle. 43. évf. 3. sz.

hu.wikipedia.org

szivk.hu

Borítókép: Griechisch Tamás