Martos Virág, a Soproni Múzeum múzeumpedagógusa saját indíttatásból ismerkedett meg az Antalfai Márta által kidolgozott Katarzisz Komplex Művészetterápiával, ugyanis ebben a módszerben minden ötvöződik, ami közel áll hozzá: a természet, a művészet, az alkotás; a befelé figyelés, szemlélődés és a lélekkel való kapcsolat. Ma már a saját fejlődését a gyerekekébe tudja továbbvinni.

– Több éve vezetjük Lajtai Kriszta gyógypedagógussal közösen az úgynevezett „Örömcsoportot”, ahova 19 és 25 év közötti speciális nevelési igényű fiatalok járnak – mesélte. – Tele vannak szeretettel, pozitív energiával; rengeteget kapunk tőlük – innen is a beszélő név. Rajtuk kívül tartok foglalkozásokat gyermekotthonban élőknek is, akik az Árvácska Alapítvány jóvoltából kerülnek hozzám.

Bár Virág mindig rugalmasan alkalmazkodik ahhoz, amivel éppen a gyerekek érkeznek, a foglalkozások témaköre és felépítése viszonylag állandó. A művészetterápia témája együtt mozog az évkörrel, ugyanis az ember lelke minden évszakban máshogy érzi magát. Annak megfelelően igyekszik a verseket, zenéket is megválasztani, hogy tükrözzék a kinti körülmények hatására bennünk leképeződő változást.

– A mai, multitaskingos világban, amikor sok helyről áramlik egyidejűleg az információ, a gyerekeknek nem könnyű befelé figyelniük – folytatta Virág. – Az alkotás és a relaxáció éppen azt segíti elő, hogy lelassuljanak, megtanuljanak szemlélődni. Ahogy haladnak a szakemberrel, az idő múlását is másképp érzékelik. A művészetterápia elősegíti, hogy megtanulják élvezni a képzőművészeti alkotásokat, a természet apró részleteit, a klasszikus zenét, a meséket és a verseket. Ahogy megengedik hatni az élményeket és az azok által felbukkanó képeket, kapcsolatba kerülnek a saját lelkükkel is.

A foglalkozások ráhangolódással indulnak, ezután következik a relaxáció (a mai gyerekeknek ezt is fontos megtanulniuk), majd az adott témának megfelelő vers vagy mese és az érzelmeket felerősítő zene. Ezek után a gyerekek a bennük felbukkanó képeket különböző alkotásokban örökítik meg, majd közösen szemlélik az elkészült pillanatképeket és elmondják egymásnak a benyomásaikat.

– Az alkotó fázisban megtapasztalják, hogy milyen az, ha az ember nem az eszével dolgozik, hanem hagyja, hogy a keze vezesse – tette hozzá a művészetterapeuta. – Művészi minőségű anyagokkal dolgozunk, ami már maga élmény. Fejlődik az alkotó- és kifejezőkészségük. Nem bíráljuk, elemezzük egymás alkotásait, csak szabadon asszociálunk. Ezáltal megtanulják egymást meghallgatni, észrevenni a másikban a pozitívumokat, megdicsérni egymást. Miközben együtt alkotnak, a szociális kompetenciájuk fejlődik.

Az évszakok körforgásával általában egy évig foglalkoznak, majd szóba kerülnek a társas kapcsolatok és az életút, vagyis hogy kinek mi a célja az életben. Az agyag különösen jó technika az indulatok levezetésére, az akvarell az érzelmek felerősítésére; a megfigyelés utáni rajz, ha a kifelé figyelés a cél, a kollázs pedig az összegzéshez, mérlegkészítéshez.