Pünkösd egykor az év egyik legnagyobb ünnepe volt, mindenütt megtartották, neve a görög pentekosztész “ötvenedik” szóból származik, ugyanis ez az ünnep a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. A húsvéti ünnepkör lezárása és egyben a természet megújulásának és a tavasz köszöntésének ideje. A nagy nyári munkák előtt a régi emberek egy kicsit megpihentek, ünnepeltek. Imádkoztak a bő termésért, a gyermekáldásért, köszöntötték az új életet. Tavaszi, nyár eleji ünnepként pünkösd alkalmasnak bizonyult a tavaszi napéjegyenlőség és a nyári napforduló ősi szokásainak és hiedelmeinek továbbéltetésére, valamint a fiatalság tavaszköszöntő rítusainak és játékainak keretévé, szokásalkalmává vált. 

Az európai népek körében a legrégebbi pünkösdi népszokás a pünkösdi királyság. Magyarországon a XVI. századtól kezdve vannak írásos nyomai a hagyománynak. A XVII század végén és a XVIII. század elején a huszárezredekben „májuskirályt” választottak, akinek minden ember engedelmeskedni tartozott. A májuskirály törvényt ült, ítélkezett, és ő vigyázott arra, hogy a huszárok mulatozás és tánc közben az illem ellen ne vétsenek.

Amikor eljött pünkösd ünnepe, a legények, fiatal férfiak erőt, ügyességet, gyorsaságot követelő versengés keretében döntötték el, ki közöttük a legrátermettebb. A magyar pünkösdi királyt főleg lóverseny, de bikahajszolás, kakasütés, gúnárnyak-szakítás, tűzugrás, tuskócipelés, kaszálás, és sok minden egyéb során választották. Az a legény lett a király, aki a legügyesebbnek, legerősebbnek bizonyult. Egy XIX. századi szokásgyűjtemény részletesen közöl egy lovasversennyel történő pünkösdi királyválasztást a Dunántúlról. A győztest és lovát virágokkal és szomorúfűzágakkal borították be. „Egy évig azután őt nevezik pünkösdi királynak. Nem kell pedig hinni, hogy ez csak valami üres czím. Járnak emellé hatalmas kiváltságok. A pünkösdi király egy évig minden lakodalomba, ünnepélyre, mulatságra hivatalos, minden kocsmában ingyen rovása van, amit elfogyaszt, fizeti a község, lovát, marháját tartoznak a társai őrizni, s ha netán valami apró vétséget követne el, azért testi büntetéssel nem illetik. Ilyen nagy úr a pünkösdi király egy álló évig”. 

A hagyomány legérdekesebb leírása Jókai Mór Egy magyar nábob című regényében olvasható. A könyv VIII. fejezetében az író pünkösdi királyválasztást mutat be „Nagykunmadarasban”. Már hat éve a hetyke Márton legény és a lova, Ráró a pünkösdi király, úgy gondolja, hogy most is ő fog nyerni. A királyválasztás pünkösd harmadik ünnepén, lóverseny formájában zajlik le. A királyt nagy lombos koszorú díszíti, füzekből és virágokból, úgyhogy a füzérek hosszan omlanak a legény vállára. Amikor a lóverseny eredményét nem fogadják el a nézők, a vetélkedők vad bikát hajszolnak. Részlet a fejezetből: „És kisült a lajstromból, hogy Márton hatévi pünkösdi királysága 72 akó borba került a községnek, s több mint száz mulatság bomlott meg miatta, egy kocsmárost pedig tökéletesen gazdaggá tett azáltal, hogy minden héten összetörte az üvegeit, fizette a város.
– Hát azt számolod-e, édes öcsém, hányszor mentek kárba a lovaid?
– Sohse törődöm én vele. Nem én őrzöm, hanem az alattvalóim.
– Hány leányt bolondítottál el?
– Minek bolondultak el?
– Sok nem-igaz jószág fordult meg a kezeden.
– Engem nem kapott rajta senki.
– De ilyenformán a te pünkösdi királyságod vajmi sokba kerül ám a városnak.”

E regényes leíráson kívül Jókai másutt is foglalkozott a pünkösdi királyválasztással. A Vasárnapi Ujság 1856-os évfolyamában a dunántúli pünkösdi királyválasztást hasonló módon írja le. Megjegyzi, hogy ettől függetlenül a lányok is választottak pünkösdi királynőt. Jókai szól arról is, hogy Erdély déli részén fazékba dugnak kakast, s a bekötött szemű legényeknek azt kell furkósbottal eltalálni pünkösdkor. 

Ide kapcsolódik még a pünkösdi királyválasztásnak érdekes leírása Ugocsa megyéből (1895), ahol a pünkösdi király az „ezévben bevált katonák közül a legelőkelőbb”. A király arcát álarc fedi, fején papiros korona, ruhája szedett-vedett. Lova sem a legjobb. Mellette álarcos „palatinus, zászlós főúr”. A menet felé minden kerítés mellől hamuval telt fazékkal, törött tállal dobálnak. A lovasmenetet bál zárja be, és „itt tehát nem egy évig, de csak egy napig tart a pünkösdi királyság”.

A legrégebbi adatok a pünkösdi királynőről nem szólnak, csak királyválasztásról beszélnek. A XVIII. század végétől kezdve a királyválasztás mellett a királynőválasztás szokását is emlegetik, a XIX. században mindkettőről egyformán szólnak forrásaink.

A pünkösdi királyválasztásnak is – mint a legtöbb népszokásnak – van gyermekjáték-változata, az alábbit a Zemplén megyei Cigándon jegyezték le: A fiúgyerekek gallyakat dugdostak le a porba, két fiút befogtak lónak és hajtották a gallyak között és körül, miközben énekelték a „Mi van ma, mi van ma…” kezdetű jellegzetes pünkösdölő éneket.

A magyar pünkösdi szokások a keresztény ünnephez kapcsolódnak ugyan, de számos olyan szokás és hiedelem őrződött meg, amelyek legfeljebb csak az elnevezésükben köthetők pünkösdhöz. Például a csetneki zsinat határozata 1594-ben tiltotta a pünkösdi királyválasztást, táncot és játékokat. Hasonlóképpen az 1692-ből származó csíkkozmási rendelkezés is: „Eleitől fogva régi időben is mindenkor tilalma volt a sátoros ünnepeken való táncolásnak, királynéasszony ültetésnek, mely pogányoktól maradott szokás ezután is tilalmas.” 1770-ben Tessedik Sámuel arról számolt be, hogy megszüntették a májusi fák bevitelét a templomba pünkösdkor, mert a gazdák legszebb gyümölcsfáikat láthatták ott kivagdosva. A tiltások jellegzetes pünkösdi szokásokra vonatkoznak: pünkösdi királyválasztás, pünkösdi királynéjárás, pünkösdi zöldágazás, májusfa, valamint pünkösdi mulatságok, táncok, játékok. 

A régiek elmondása szerint pünkösd a legszebb ünnep volt – már jó idő volt, a pünkösdi rózsák nyíltak selymesen, virágzott az orgona, és pünkösd másnapján mindig gyönyörű a hajnal. Mára az ünnep vallásos arca maradt meg inkább, a régi néphagyományok, az ősi tavaszünnepi pogány rítusok, főleg eredeti jelentésükkel és jelentőségükkel már nagyon kevés helyen élnek.

Forrás: Internet

Borítókép: Pünkösdi királyválasztás és májusfa kitáncolás
Forrás: http://www.kaposbaranta.hu/