Hosszú ideig tartotta magát az a felfogás, hogy a vár romjai azonosak a Kis- és a Nagy-Tómalomtól keletre húzódó Szárhalmi erdőben látható romokkal, ásatások és levéltári kutatások azonban bebizonyították, hogy ezek egy régi mészégető kemence romjai. Macskakő várának maradványai, illetve helye Fertőrákos határában, a Katzendorfer-dűlő területén vagy ennek közvetlen közelében keresendő. Ez a terület Sopron 1385-ben megszerzett jobbágyközségének, Meggyesnek (Mörbisch) határával volt szomszédos.

A vár első írásos említése Ernst Konrád városi jegyző 1442. évi számadásában történik. A benne szereplő adatoknak és az egykori viszonyoknak ismerete alapján bizonyos, hogy Macskakő várának felépítése szoros kapcsolatban állt Sopron elzálogosításával. 1441. február 25-én Luxemburgi Erzsébet özvegy királyné Sopront és környékét 8000 aranyért elzálogosította IV. Frigyes német királynak, aki március 6-án kelt oklevelében a városnak minden addig élvezett kiváltságát megerősítette. Tanácsosát, Ebersdorfer Zsigmondot nevezte ki városkapitánynak, akinek kapóra jött Benedek győri püspök halála, így Sopron városával szomszédos birtokát, Fertőrákost a maga számára lefoglalta minden jövedelmével és hasznával. Ennek biztosítására kezdte el építeni még 1441-ben Macskakő várát, amelyről hamarosan tudomást szerzett a közeli és távolabbi vidék is. 

A győri püspöki szék üresedése idején a nyugati határszélen igen zavaros állapotok uralkodtak, és ezt a helyzetet kihasználva, Ebersdorfer Zsigmondnak sikerült elérnie, hogy Sopron legalább részben neki fizessen dézsmát. Ebből a jogtalan eljárásból jogos szokást szeretett volna az osztrák főúr teremteni, amely terve az időközben győri püspökké kinevezett Ágoston püspök erélyes fellépésének köszönhetően hiúsult meg. A dézsmafizetés miatt kitört viszályba 1450-ben maga IV. Frigyes német király is beleavatkozott, parancsot adott Ebersdorfer Zsigmondnak, hogy a soproniak szüretjét ne merje megakadályozni és nekik kárt okozni, de a király közbelépése ellenére a dézsma-ügy rendezetlen maradt Ebersdorfer Zsigmondnak 1452-ben bekövetkezett halálakor is. Mivel Zsigmondnak fiúörököse nem maradt, Macskakő várát minden tartozékával és jövedelmével egyedül Albert fivérének hagyományozta, aki a várral együtt a soproniakkal fennálló dézsmapert is megörökölte. A Macskakő és Sopron között már két éve tartó ellenségeskedésnek az időközben római császárrá koronázott III. Frigyes vetett véget, a dézsmát végérvényesen a győri püspök birtokába helyezte vissza. Ebersdorfer Albert elesett a Rákos falva összes jövedelmét legalább tízszeresen felülmúló soproni dézsmától, így 1452 őszén Macskakő várát Bécsben eladta Ladendorfer Jánosnak.

Macskakő várának urai 1450-től kezdve sok kellemetlenséget okoztak Sopronnak, sőt, miután Ladendorfer birtokába került, rablóvárrá züllött. Ezt igazolja Laki Dávid és Rajky Péter kapuvári várnagyok 1453. február végén Sopron városához írt levele, amelyben nyíltan sorozatos rablásokkal vádolják a macskakőieket, akiket tetten is értek Csapod határában. Sopron ettől kezdve nagyobb figyelemmel kísérte a várban folyó eseményeket, és a veszélyesnek ítélt történésekről jelentést tett III. Frigyes német császárnak, aki megnyugtatta őket, hogy a magyar király figyelmét felhívta ezekre a körülményekre. Akkoriban Sopron városa zálogjogon III. Frigyes német császár alá tartozott, Macskakő pedig a magyar király fennhatósága alatt állott.

Ladendorfer János 1455. június végén Macskakő várát eladta Weitraher Konrádnak (Sopronkertesről) és Gileis Farkasnak (Hof községből). Ezzel az adásvételi művelettel e várnak legutolsó, egyben legdicstelenebb korszaka kezdődött, mivel ekkortól fogva az valóban nem volt más, mint igazi rablóvár; rablásból és fosztogatásból tartotta fenn magát, és réme lett a közeli és távoli falvak békés népének, állandó félelemben tartotta azokat. A két címeres gazember már korábban nagy hírnévre tett szert, 1454-ben végigpusztították a Kanizsai család számos birtokát: Ivánt, Szentmiklóst, Süttört, Hegykőt, Homokot, Hidegséget, Széplakot, Pereszteget, Lövőt, Ujkért, Fülest, Keresztúrt, Cenket, Pulyát, Rőtöt és Kőhalmot, ahonnét elhajtották a szegény jobbágyok marháit, házaikat felgyújtották, többeket közülük megöltek és fogságra vetettek. Gileis Farkas rövidesen meghalt, így Weitraher Konrád egyedüli birtokosa lett Macskakő várának. 

A helyzet csak néhány évvel később változott meg, amikor Mátyást 1458. január 24-én a rendek magyar királynak választották meg. Mátyás nemcsak a magyar koronát kívánta minél előbb visszaszerezni III. Frigyes német császártól, hanem rendet kívánt teremteni országa területén, többek között véget akart vetni a német császár befolyásának is a nyugati területeken. A tárgyalások azonban nem vezettek eredményre, kitört a háború, Weitraher pedig kihasználta a helyzetet, és végigfosztogatta a zálogos területeket. A császár erre annyira felbőszült, hogy Macskakő várára szabadította Grafenegg Ulrikot, a soproni városkapitányt, 1463-ban. Az ostrom azonban nagyon vontatottan haladt. Macskakő várában olyan mennyiségű tűzifegyver állt rendelkezésre, amelyek az akkori viszonyok mellett szinte a bevehetetlenségét biztosították, így dacolni mert nemcsak a magyar királlyal, hanem a német császárral is. Az ostrom hatodik hetében az uralkodók békét kötöttek, a város a zálogtól megszabadult, a kapitány elvesztette tisztségét, és ezzel kötelezettségét is, hogy a rablóvárat bevegye. A sikertelen ostrom oly mértékben növelte meg a rablóvezér önérzetét, hogy szövetségre lépve a Köpcsénynél gyülekező csehekkel, megüzente a háborút a császárnak. Frigyes értesítette erről a soproniakat is. Mátyás a vitéz Török Ambrust állította a város élére, és titkos utasításában megbízta Macskakő elpusztításával. Ez azért is időszerűvé vált, mert a várba folyamatosan érkeztek a huszita harcosok, úgyhogy már a falakon kívül kellett letáboroztatni őket.

Sopronnak, a magyar királynak és a német császárnak is most az egyszer ugyanaz volt az érdeke: hogy megszabaduljon Weitraher Konrádtól és szövetségeseitől, és hogy Macskakő vára eltűnjön a föld színéről. Így Macskakő várának sorsa beteljesedett 1464-ben, amit Joachim Jakab soproni polgármesternek rövid számadáskönyve így örökít meg: „Ugyancsak adtam egy font dénárt meghívásra a kőműveseknek, akik Macskakő vártornyát lerombolták.” A vár nem volt többé, a husziták azonban bosszút esküdtek, és 1465. szeptember 7-én megrohanták, kirabolták és felgyújtották Sopron külvárosát. Hatalmas kár keletkezett, ám a város hiába kért kártérítést az uralkodóktól, együttérzésen kívül egyebet nem kapott. 

Forrás: Házi Jenő: Macskakő vára. Soproni Szemle, 1962. XVI. évf. 4. szám.

Mollay Károly: Macskakő–Katzenstein Feudális anarchia és huszitizmus Sopron környékén (1440–1465.). Soproni Szemle, 1963. XVII. évf. 2. szám.

Borítókép: Rákos a Fertönél. Kroisbach am Neusiedlersee.  1860/1863

Forrás: https://www.nebehay.com/