December 15-én, vasárnap hűségnapi ünnepséget tartottak Kópházán.
Az eseményen ünnepi beszédet mondott Firtl Mátyás, Kópháza polgármestere, valamint Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár. A megemlékezés a település hűségemlékművénél vette kezdetét, amelyet 2001-ben – az 1921-es népszavazás 80. évfordulójának alkalmából – adományoztak minden, a népszavazásban részt vevő település számára.
Sopron és környéke szíve és egészséges életösztöne aszerint döntött, hogy a magyar nemzethez való tartozás mellett hűséggel megmaradt a történelmi múlt, a hit, a becsület és az elemi létérdek századok óta biztosított útján.
Nagy János, a Miniszterelnöki Irodát vezető államtitkár beszédében hangsúlyozta:
103 éve immáron annak, hogy Sopron és környéke magyar maradt, méghozzá nem is akármekkora fölénnyel! A híres népszavazáson Sopron polgárainak több mint kétharmada választotta Magyarországot, de Kópháza sem maradt el ettől.
Fotók: Matolcsi Kíra
„Az egyik dolog, amit ki kell mondanunk, hogy bő száz évvel ezelőtt mi egy olyan háború vesztese és fő bűnöse lettünk, amelyhez semmi, de semmi érdekünk nem fűződött, úgy rángattak bele bennünket. Magyarok százezrei haltak meg a frontokon vagy nyomorodtak meg egész életükre az értelmetlen öldöklésben. Amikor pedig a vérontás véget ért, jött a feketeleves. Még azok az országok is kaptak hazánkból területeket, amelyek velünk együtt vesztették el a háborút”– emelte ki az államtitkár a vasárnapi megemlékezésen.
A népszavazás eredményét nagyrészt a zömében osztrák hagyományokat ápoló és német anyanyelvű soproni lakosság döntötte el. Bár a környező községek közül csak háromban – Fertőbozon, Kópházán és Nagycenken – szavazott a többség Magyarország mellett, Sopron városában a résztvevők 72,8 százaléka Magyarországot választotta.
Az egész térség összességében 65,1 százalékban döntött Magyarország mellett, 15 334 szavazattal 8227 ellenében. A népszavazás rendkívül magas, 89,5 százalékos részvételi aránnyal zajlott, ami jól tükrözi az akkori lakosság elkötelezettségét és a döntés jelentőségét. Az esemény nemcsak a települések hűségét, hanem a történelmi és kulturális kötődések erejét is szimbolizálta.