| 5 perc olvasás

Kastély és lovagok – újdonságok Egyházasfaluban

Egyházasfalu a Kisalföld nyugati peremén, Dél-Alpokalján fekszik, lélekszáma 900 fő alatt mozog. 2023 decemberében új látnivalóval gazdagodott a változatos történelemmel bíró település: átfogó felújítást követően megnyitották az Ebergényi család egykori kastélyát, benne érdekes kiállításokkal. A tárlat egy része a templomos lovagokról szól, akik jelentős szerepet töltöttek be a község középkori történelmében.

Egyházasfalu helyén egészen 1933-ig három különálló falu élte egymás mellett életét: Egyházasfalva, Dasztifalu és Kisgógánfa. Ekkor alakult meg egy közigazgatási egyesítéssel Egyházasfalu, majd 1950-ben hozzácsatolták még Keresztény községet is.

Az eredetileg önálló települések mindegyike jelentős történelmi múltra tekint vissza.

A legkorábban Keresztényt említették írásban: 1264-ben „Cyrestyen villa cruciferorum” néven, a híres keresztes lovagok birtokaként. Egy 1280-ban kelt oklevélből kitűnik, hogy a templomosoknak rendházuk és templomuk is volt itt.

A Templomos Lovagrend - akárcsak a később létrejött johannita vagy a német lovagrend - az első keresztes hadjárat után, a Szentföldön született 1118-ban. A közösség tagjai „Krisztus szegény lovagjainak” nevezték magukat, ezzel is utalva kezdeti vagyontalanságukra és elhivatottságukra. A lovagokat II. Balduin jeruzsálemi király vette pártfogásába, aki Jeruzsálemben, az egykori Salamon-templom helyén telepítette le őket. Lakhelyük miatt kezdték a Templom lovagjainak, vagy egyszerűbben templomosoknak hívni őket: egyesítették magukban a keresztény szerzetesi és a harcos lovagi életeszményt. Európában elterjedve, birtokadományok mellett számos kiváltságot is kaptak. A pápa kivette őket a püspökök joghatósága alól, felmentette a birtokaik után fizetendő egyházi tized alól, engedélyezte számukra templomok építését. Ehhez hasonló kiváltságokat csak a ciszterci rend élvezett ekkoriban.

Kép forrása: egyhazasfalukastely.hu

A lovagok jelenléte nagyban meghatározta Keresztény fejlődését. 1483-ban Mátyás király adó- és vámmentességet adott a falunak, amely ennek ellenére a század végére kihalt háborúskodás és járványok miatt. 1500-ban a soproni keresztes lovagok tiltakoztak, ugyanis a szomszéd községek szabadon garázdálkodhattak a pusztává lett birtokon. A rend aztán hamarosan, a mohácsi vész idején elhagyta Sopront és Keresztény a Nádasdyaké lett. 1633-ban Nyéki Vörös Mátyás – a soproni Szent János-templom igazgatója kapta birtokba, aki 1636-ban a jezsuitáknak adta. Ők a Szent Kereszt tiszteletére 1724-ben új templomot építettek. Később a soproni jezsuitáké lett Kisgógánfa is, melynek őket megelőzően Erdősy Sylvester János evangélikus lelkész, tudós és bibliafordító volt a birtokosa, majd a rend feloszlatása után Kollár Ádám, a bécsi udvari könyvtár igazgatója kapta adományként.

Az Ebergényi-kastély maga a harmadik településrész, az egykori Dasztifalu területén áll. Utóbbi 1281-ben szerepelt először „Villa Bozth” néven oklevélben. A 18. század végén az Ebergényi család volt a birtokosa, majd rokonság révén átkerült a Széchenyi család kezébe.

Az építtető Ebergényi család Zala megyéből, Ebergényből származott át Sopron és Vas vármegyékbe. A család címere egy álló oszlop, melynek derekára kígyó tekerődzik; az oszlop tetején korona, és a fölött pelikán. Sopron vármegyében Eberghényi János 1656-ban szolgabíró volt. A 17. század végén az ifjú Ebergényi László emelkedett ki vitézsége révén: harcolt a császári seregben a franciák ellen, maga Lipót császár is méltatta hősiességét; egészen az altábornagyi rangig jutott. Ebergényi László birtoka volt Dasztifalu, felesége Széchenyi Julianna, akivel két lányuk született: Ilona és Eszter. 68 évesen, 1724-ben hunyt el.  

Az Ebergényi család tagjai közül a 18-19. században többen is működtek Vas vármegye országgyűlési követeként; a családnak kastélyai voltak a mai Vasszécsényben is.

Az egyházasfalui kastély korabeli állapotáról sajnos nem sokat lehet tudni. A 18. századi térképek jelentősebb épületként jelzik. Ebergényi László iratai – így például a kastély 1713-i leltára és számtalan hagyatéki jegyzék Bécsbe, az Osztrák Állami Levéltárba került. Ezek az iratok még kutatásra, feldolgozásra várnak.

Az 1784-es keltezésű Első katonai felmérés mindössze egy tégla-, vagy kőfallal bekerített négyszögletes udvart ábrázol. A Második katonai felmérés és az 1857-es kataszteri térkép már csaknem a mai faluképet és kastélyt mutatja. A kastélyban kápolnát is kialakítottak, ahol időnként a grófi családból származó papok szoktak szentmisét bemutatni rokonlátogatásaik során.

A következő, évszám nélküli fénykép még 60 cm-rel alacsonyabb oldalfalat és más tetőszerkezetet mutat. Feltehetően ezután került sor az eredetileg barokk stílusú épület a kordivatnak megfelelő, eklektikus átépítésére.

Kép forrása: kastelyok.com

1897-ben a „Schoeller és Tsa” cég birtokába került. A környék cukorrépa termelésének egyik központjává vált. Valószínűleg erre az időre tehető a kastély gazdasági épületté alakítása. Palatetőt kapott új födémmel, a korabeli vasúti épületek mintájára. Egyik részében uradalmi intézői lakást alakítottak ki.

A következő tulajdonos Weisz Fülöp lett, aki tovább fejlesztette a gazdaságot. A kastélytól nyugatra lévő „Kont majort” (Kun major) telepes majorrá alakította cselédlakásokkal. Ebben az időben még keskeny nyomközű gazdasági vasút is összekötötte a majort a főépülettel és a Büki cukorgyárral.

Az 1940-es évek elején a kastély új, jelentős funkciót kapott. Ekkoriban Magyarországon is egyre jelentősebbé vált a KALOT mozgalom. A Katolikus Agrárifjúsági Legényegyletek Országos Testülete (1935–1946) egyházi indíttatású világi szociális agrárifjúsági reformmozgalom volt; a 20. századi magyar történelem egyik legsikeresebb civil szerveződése. Lövőn szerettek volna népfőiskolát építeni, ám az egyházasfalui plébános, Pap Antal esperes javasolta, hogy tekintsék meg az eladóvá vált dasztifalui uradalmat. Az épületegyüttest a hozzá tartozó istállókkal, műhelyekkel, kocsiszínnel, magtárral együtt alkalmasnak találták a tervezett bentlakásos iskola számára.

Kép forrása: egyhazasfalukastely.hu

1942 december 20-án avatták fel a KALOT népfőiskolát, báró Apor Vilmos megyéspüspök szentelte fel a környék papjai, tanítói és elöljárói jelenlétében. Leventeképzés, lelkigyakorlatok, gazdaasszonyképző, gyakorlókert, szakmai tanfolyamok segítették a környékbeli fiatalság hasznos ismeretekhez jutását. Az alagsorban zuhanyzók, az épületben tantermek és hálótermek létesültek, a közelben Szent Imre, az ifjúság védőszentje tiszteletére kápolnát avattak (szobra ma is megvan). Ekkor kapta meg az épület mai arculatát.

A Népfőiskola még a mozgalom 1946-os betiltása után is működött, egészen 1949 februárjáig. Az államosítás után iskola, termelőszövetkezeti iroda, majd 1989-ig pedagóguslakás volt a kastély egyre inkább pusztuló épületében. A rendszerváltás után a műemléképület állaga tovább romlott. Több terv is született felújítására, újra hasznosítására, ám sokáig ezek egyike sem valósult meg.  

Kép forrása: egyhazasfalukastely.hu

A 2023 decemberében - a Terület- és Településfejlesztési Operatív Programban - befejeződött felújítás eredményeként a kastély állandó és időszaki kiállítások, programok megrendezésére is alkalmassá vált. Az állandó kiállítótérben a templomos lovagrendet bemutató tárlaton páncélok, ruhák, fegyverek, vitrinek láthatóak, emellett sok érdekességet lehet megtudni a település egyes részeinek történelméről, nevezetes szülötteiről és látnivalóiról.

Kép forrasa: evfaja.hu

Igazi különlegesség még a kastély parkjában az ég felé nyúló hatalmas, 300 éves platánfa. Magassága 50 méter, törzsének kerülete közel 6 méteres. A helyiek a szívükbe zárták, ápolják, gondozzák – nem véletlenül itt alakították ki már évekkel korábban a falu közösségi terét és tartják itt a falunapot is. 2017-ben az Év fája szavazásba is benevezték.

Források:

hu.wikipedia.org

egyhazasfalukastely.hu

muemlekem.hu

evfaja.hu

pechy-de-pechujfalu.hu

templomosok.hu

sacravelo.hu

Borítókép forrása: egyhazasfalukastely.hu

Legnépszerűbb cikkek