Ám a magaslat kiépítése Braun érdemeinek csak egy része. Hosszú és termékeny élete során számos más módon is bevéste nevét Sopron 19. századi történelmébe: a Soproni Városszépítő Egyesület alapító tagja, az Evangélikus Konvent és a Soproni Dalfüzér elnöke, a Soproni Általános Takarékpénztár választmányi tagja, valamint Sopron város érdemes polgára volt.

A napvilágot 1802. május 1-jén látta meg és Braun János Nándorként anyakönyvezték. Érdekesség a családban, hogy noha apját és nagyapját szintén János Nándorként anyakönyvezték, a mindennapi életben csak a Nándor (Ferdinand) nevet használták, és így szerepelnek a polgári okmányokban is. Első soproni polgárjogot elnyert felmenője az 1686-ban Modorból ide települt Jakab bognár, akinek János Nándor nevű unokájával kezdődött a családban a szappanfőző és gyertyamártó mesterség 1767-ben. Braun Nándor minden valószínűség szerint nagyapja 140. sz. házában (jelenleg Ógabona tér 16. – a mai rendszernek megfelelő házszámozást 1868-ban vezették be, előtte folytatólagosan számozták az épületeket) látta meg a napvilágot. Apja elsőízben 1806-ban lett háztulajdonos, mégpedig abban a Várkerület 47. alatti házban, amelyben aztán később Nándor is élete végéig lakott. Mint a hozzá hasonló soproni evangélikus iparos és kereskedősarjak többsége, kijárta a líceum alsóbb osztályait, majd 15 éves korában inas lett apja műhelyében.

A soproni szappanfőző és gyertyamártó céh jegyzőkönyve szerint apja 1818. június 29-én szabadította fel. A szappanos céhben előírt hároméves vándorlást teljesítette, amit a mesterjog adományozását tanúsító, 1828-as jegyzőkönyvi bejegyzés is tartalmaz. Még ebben az évben feleségül vette a néhai Trogmayer Tóbiás szűcsmester 21 éves Katalin leányát. Ekkor apja lemondott a fia javára az ipar gyakorlásáról: a fiú csak így kerülhetett be a céhbe, ugyanis a műhelyek száma nem haladhatta meg a 11-et. 1840–42-ben céhmester, majd 1851-ig folyamatosan az ülnöki tisztet töltötte be. Munkája színvonalát tükrözi, hogy a magyar orvosok és természetvizsgálók 1847-es soproni vándorgyűlése alkalmával rendezett „Soproni iparműkiállítás” katalógusában 25 termékével szerepelt.

1847-ben elhunyt a felesége. 3 évvel később, a rokoni kapcsolat miatt külön engedéllyel vehette el első felesége unokahúgát, a nála 25 évvel fiatalabb Ullrich Zsuzsannát.

Braun a szappanfőző mesterséggel 1856. július 6-án hagyott fel; iparjogáról Ullrich Károly javára mondott le, aki mesterremeklését az ő műhelyében végezte el. Ettől kezdve szívügyének, a városszépítésnek és városfejlesztésnek szentelte ideje és vagyona nagy részét.

Még 1853-ban szorgalmazta a konventelnökségnél, hogy a türelmi rendelet értelmében torony nélkül emelt evangélikus templomhoz építsék fel a már korábban hozott határozat alapján a tornyot. Amikor javaslatát követően beválasztották a toronybizottságba, a maga és felesége nevében 2000 forintot adományozott az építés céljaira. Ezt a tényt a torony alapkövében elhelyezett okmány is megörökítette.

Az a gondolat, hogy a városi tulajdonú és a városhoz közel fekvő erdőket a nagyközönség számára hozzáférhetővé és vonzóvá tegyék, németországi és ausztriai tapasztalatai alapján fogalmazódott meg Braunban. 1856. május 1-jén, 54. születésnapján adta át a nagyközönségnek a Bánfalva feletti Alomhegyen (Streuberg) a saját költségén létesített és azóta a keresztnevét viselő pihenő- és kilátóhelyet a hozzávezető sétaúttal együtt. A korábban meredeksége miatt majdnem megközelíthetetlen hely hamar népszerűvé vált a soproniak körében. Erről a korabeli sajtó is beszámolt, ahogy 2 évvel később arról is írtak, hogy a pihenőpadok egy része vandalizmus áldozata lett, de az alapító rövid időn belül saját költségén kijavíttatta a károkat. Tisztelői már életében Nándor fasornak hívták az oda vezető utat, amely aztán 1945-ig hivatalosan is viselte nevét -, akkor kapta a mai Ady Endre utca elnevezését.

A Sopronban kialakult független, vagyonos és művelt polgári réteg képviselői közül kerültek ki a kulturális és jótékonysági egyesületek vezetői. Köztük volt Braun Nándor is. 1857-től volt tagja a Kaszinónak és amikor a ma is álló egykori Kaszinó, ma Liszt Ferenc Kulturális és Konferenciaközpont felépítése céljából részvénytársaság alakul, 15 darab 100 forint névértékű részvényt jegyzett.

Az 1859-ben a templomi zene művelése és a „társas dal élvezete” céljából alakult Dalfüzér (Liederkranz) egyletnek 1861-65 között elnöke, majd dísztagja volt. Elnöksége alatt került sor 1863-ban az első országos dalostalálkozóra. Ennek egyéves évfordulójára a bécsi Frohsinn dalegylet magyar és német nyelvű feliratos, fehér kelheimi márványból készült táblát adományozott a Dalfüzérnek, amelyet az azóta Daloshegynek nevezett magaslaton egy obeliszken helyeztek el.

Nem meglepő, hogy Braun Nándor ott neve ott szerepel annak a beadványnak a befolyásos polgárokból álló aláírói között, amelyben 1864. október 26-án egy magán szépítő egyesület megalakításának az engedélyezését kérték. Alapító társai többek között Flandorffer Ignác, Zettl József, Ihász Rezső, Hillebrand Vince voltak. Az egyesület céljául tűzte ki, hogy a városszépítés eszközeivel segítsék elő a gazdasági élet megélénkülését. Braun írta alá 1865-ben azt a beadványt, amelyben az egyesület a városi tanácstól négy fasor (Neuhof–Nándormagaslat, Balfi kapu–Anger, Szt. Mihály kapu–Bécsi kapu, Neuhof–Sörfőzőház–Vasút) létesítésére 350 hársfa és 300 akácfa kiültetésének az engedélyezését kérte. Az utcafásítás az egylet működése során a későbbiekben is nagy hangsúlyt kapott: egy 1869. évi jelentés Flandorffer és Braun aláírásával három új fasor telepítéséről és a hiányzó fák pótlásáról számolt be.

Braunnak a gázvilágítás bevezetésében is jelentős szerepe volt. Ott volt annak az 1865. május 10-én összeült előkészítő bizottságnak a tagjai között, amely 600 darab 200 forintos részvény kibocsátásával megalapította Pest, Pozsony, Temesvár és Debrecen után az ország 5. gázgyárát.

A szeretett városáért oly sokat tevő Braun Nándor 1877 karácsonya után hunyt el. Fél évvel később, 1878. május 30-án leplezték le az emlékét megörökítő obeliszket, Mechle József alkotását a máig is az alapító nevét viselő Nándor-magaslaton. Az emlék- és avatóbeszédet ugyanúgy dr. Schwartz Miklós ügyvéd mondta, mint 12 esztendővel korábban még az adományozó jelenlétében és a Soproni Dalfüzér Dalegylet énekszóval emlékezett egykori elnökére.

Források:

Dávidházy István: Egy érdemes soproni polgár élete Braun Nándor 1802–1877. In: Soproni Szemle, 48. évf. 4. szám, 1994.

termeszetjaro.hu

varosszepitok.sopron.hu

harsjozsef.hu

Borítókép forrása: visitsopron.com