Jendrassik György nagyon korán komoly érdeklődést mutatott a matematika és fizika iránt, hatodikos korában már tudott integrálni és differenciálni, 1916-ban megnyerte a Mathematikai és Physikai Társulat fizikaversenyét. Ugyanabban az évben kezdte meg egyetemi tanulmányait a budapesti Királyi József Műegyetem gépészmérnöki karán, néhány év múlva, 1919–1920 között ösztöndíjasként a berlini műszaki egyetemen tanult, ahol többek között Einstein és Planck előadásait is látogatta. Kiválóan tudott németül, franciául, angolul és spanyolul. 1922-ben kezdett el dolgozni a Ganz és Társa - Danubius Villamossági-, Gép-, Waggon és Hajógyár Rt. Tanulmányi Osztályán, amely egység a fejlesztő, kísérletező részleget jelentette. Jendrassik érdeklődése a dízelmotorok fejlesztése felé fordult, több szabadalmat dolgozott ki, amelyekkel a járművekben is alkalmazható kis- és közepes teljesítményű dízelmotorok kifejlesztését alapozta meg. 1927-ben készült el a Jm 130 típusjelű, egyhengeres motor, amit továbbfejlesztve később a két-, négy- és hathengeres változatok is készültek. Ezek stabil, vasúti jármű és hajó meghajtására alkalmas kivitelben lettek megépítve, egyik fő jellegzetességük az előkamrás égéstér volt. Szintén 1927-ben létrehozták részére az önálló Jendrassik Motorszerkesztési Osztályt, amely még Jendrassik halála után is működött, 1958 végéig. A Ganz-Jendrassik motoroknak köszönhetően kezdődött el a vasút motorizálása, de a dízelmotorok a hajózásban és a közúti járművekben is elterjedtek. Szabadalmait több nagy motorgyár, köztük az akkoriban vezető motorgyártónak számító spanyol Hispano-Suiza és az angol Vickers is megvásárolta − az egyre tökéletesebb Jendrassik-motorok az egész világon ismertté váltak.

A motorfejlesztési tevékenység mellett a gázturbinák megvalósításával is foglalkozott, első gázturbina-szabadalmát 1929. március 12-én jelentette be. Mivel a Ganz-gyár vezetői nem tudtak anyagilag támogatni egy nem kifejezetten a gyár gyártmányszerkezetébe vágó kísérletet, Jendrassik 1936-ban létrehozta a Találmánykifejlesztő és Értékesítő Kft.-t, amely állami támogatást is kapott. 1937-ben került sor az előzetes kísérletekre, 1938-ban pedig meg is építette gázturbináját, amely 1938. október 2-án indult el először. Ez volt a világ első önálló tüzelőtérrel rendelkező kis gázturbinája, 100 LE-s teljesítménnyel és 21,2%-os gazdasági hatásfokkal.  A Cs-1 jelű, 1000 LE-re tervezett repülőgép-gázturbinát az 1939-40-es években készítette el, ezzel párhuzamosan kísérleteket folytatott járművek részére szánt, 300 LE-s gázturbinával is. A JR 300 típusnevű járműgázturbina leválasztott munkaturbinával készült. Ez a hajtómű volt a világon az első légcsavaros gázturbina. A típusjelzésben a Cs "csónakmotort" jelentett, így akarták a német hírszerzést félrevezetni, hogy ne tegyék rá kezüket a radikálisan új erőforrásra. Egyik fontos terve volt, hogy a már világhírű motorjaihoz turbófeltöltőt tervezzen, kísérletei eredményeképpen sikerült a kísérleti motor teljesítményét 50%-kal megnövelni, ami akkoriban – 1944-ben – szenzációként hatott. A kísérletek során nyert tapasztalatokat a gyakorlatban sajnos már nem tudták felhasználni, mert a munkálatokat Budapest ostroma miatt be kellett szüntetni. Közben Jendrassikot a Ganz-vállalatnál 1942-ben vezérigazgatónak nevezték ki, eredményeit a Magyar Tudományos Akadémia is elismerte, 1943-ban levelező tagjának választotta, székfoglalójára azonban a háború miatt nem kerülhetett sor.

A háború után a rá jellemző intenzitással vetette bele magát az újrakezdés munkálataiba, ám az akkori zavaros politikai és gazdasági körülmények nem kedveztek törekvéseinek, számos támadás érte, bizalmatlanság és barátságtalan légkör vette körül. A személyét ért sérelmek miatt, valamint azért, mert kutatómunkáját nem volt módja folytatni, 1947-ben egy nyugati üzleti útjáról nem tért vissza Magyarországra. Rövid ideig Argentínában élt, majd végül Angliában telepedett le, ahol a Metropolitan Vickers Ltd-nél folytatta a gázturbinákkal kapcsolatos fejlesztőmunkáját, és mellette saját céget is létrehozott.

56 éves korában, 1954. február 8-án hunyt el. 1990-ben posztumusz Széchenyi-díjat kapott az egész világon elismert gyorsjárású dízelmotorok feltalálásáért.

Forrás: Internet

Borítókép forrása: https://www.eszk.org/