Nem vagyunk éppen egy halfogyasztó nemzet, ugyanakkor régi szokás, hogy karácsonykor halat eszünk. Ilyenkor megugrik a halfogyasztás, még az is halat eszik, aki az év többi időszakában nem szokott. Ennek a szokásnak többféle eredete, magyarázata van.
Egészen a negyedik századig kell visszautaznunk az időben. Ebben a korszakban a keresztények rendkívül szigorú karácsonyi böjtöt tartottak, amely december 24-én éjfélig tartott. Ezt a szigorú böjtöt –, amely kizárólag zöldségek, gyümölcsök és tésztafélék fogyasztását engedélyezte – VI. Pál pápa 1966-ban enyhítette. Ezért mára a karácsonyi ünnepi vacsora is tartalmaz húst, ami jellemzően nem más, mint hal – a keresztényeknél ettől kezdve valamilyen halétel, főként halászlé kerül az asztalra. A lengyeleknél is hallevest fogyasztanak szenteste, Németországban előételként, kaviárként jelenik meg, Oroszországban pedig lazacos palacsintát fogyasztanak előszeretettel.

De miért pont hal? A keresztény szimbolikában a hal Krisztus jelképe: a korai keresztények az üldöztetések idején két félkört rajzoltak a házfalakra, amerre a hal feje mutatott, ott tartották a titkos istentiszteletet. Továbbá, amikor Jézus az apostolokat az emberek halászaivá tette, a hal lett egyúttal a megtért és megkeresztelt ember szimbóluma. A hal tehát a kereszténység egyik legfontosabb motívuma a kereszt mellett, mivel nemcsak a feltámadt Krisztusban való hitet jelképezi, ünnepekkor Jézus csodatetteit, hanem mindazokat, akik követik Krisztust.

Freskókon és zománcképeken gyakran látni a karmaiban halat tartó sast, ami a mennybe ragadott lelket jelképezi. A lélek azonban halhatatlan, hiszen a régiek szerint a hal sohasem alszik (szeme folyvást nyitva), ezért örök életű. A motívum népszerűségében szerepet játszhatott egy szójáték is: ha a „Jézus Krisztus, Isten Fia, Megváltó” szavak görög kezdőbetűit összeolvassuk, akkor azt a szót kapjuk, hogy ikhtüsz, amely görögül halat jelent.

Számos más kultúrában is él a hal szimbóluma. Egyiptomban Íziszt Abesszínia Nagy Halaként is tisztelték és gyakran ábrázolták ponttyal a fején. Kínában a yu egyszerre jelent halat és bőséget, a buddhista kolduló szerzetesek hal formájú falapokat csattogtatva kérnek alamizsnát. Az uráli hiedelmekben az elhunytak lelke úgy úszkál a vizek mélyén, mint a cet: a „hal”, „halál”, „háló” szavaink ezért is vezethetők vissza közös gyökerekre. A hal Indiában az újjászületés, Szíriában a nőiesség jelképe, s a görög Aphrodité is szerelem- és tengeristennő egy személyben.

Egyetlen kultúra sem élte azonban át olyan mélyen a halszimbolikát, mint a keresztény. Jónás és a cet története a feltámadás szimbóluma lett, Jézus többször is halászcsónakból prédikál a sokasághoz, a templomadót egy hal szájából kivett pénzzel fizette meg (halpénz, a bőség jele), az első négy apostol (mindenekelőtt Péter) halász volt. A kapcsolat mélységét Márk evangéliuma fejezi ki a legvilágosabban. Amikor Jézus Galilea tengere mellett járt, látta, hogy Simon és András hálót vetnek. Így szólt hozzájuk: „Kövessetek engem, és én azt mívelem, hogy embereket halásszatok.” Emberhalász az, aki a mély sötétjéből a fénybe segíti a lelkeket.

Kétségtelen, hogy a hal jelentős keresztény tartalommal bír, ugyanakkor a karácsonyi halleves − Jókai halászoslének nevezte (mondván: a hal levét esszük, nem a halászét), Mikszáth hallének szólította, de nevezték halpaprikásnak, paprikás halnak is − a néphagyományban is megtalálható. Úgy tartották, hogy a gyors mozgású hal az új esztendőben haladásra serkenti az ünnepi asztalt körülülő családot, és a halpikkelyek bőséget ígérnek a ház népének a következő évre.

Hal nélkül igazából nincs karácsony, de a szakemberek szerint ne csak ünnep alkalmával fogyasszunk belőle! Miért? Hosszan lehetne sorolni, mitől is egészséges a halfogyasztás, például a stressz negatív hatásaitól is képes megvédeni. A halféléknek nagyon magas a tápértéke, és a jó minőségű halak könnyen emészthető, komplex fehérjeforrásnak számítanak. Ráadásul a legtöbb hal húsa alacsony zsírtartalmú, így a fogyókúrázók étrendjébe is könnyen beilleszthető. Az omega-3-zsírsavaknak jótékony hatása van a szervezetünkre, hiszen csökkentik a vérrögképződést, növelik a "hasznos" és csökkentik a "káros" koleszterin szintjét, így fogyasztásukkal jelentősen csökkenthetjük a szív- és érrendszeri megbetegedések kockázatát. A halhús bővelkedik A- és D-vitaminban, amelyek nélkülözhetetlenek a szervezet zavartalan működéséhez. Ezen kívül még sok B-vitamin és ásványi anyag is található bennük, mint például a szelén, a vas, a kalcium, a fluor vagy a jód.

A halfogyasztás jótékony hatásait illusztrálva gyakran említenek külföldi példákat, és az összehasonlítás még mindig aktuális. A portugálok születéskor várható élettartama például átlagosan több mint 83 év, míg hazánkban ez csupán 76,2 esztendő. És amíg Portugáliában átlagosan évi 56 kilogramm halat fogyasztanak fejenként, addig Magyarországon ez a szám alig haladja meg a 6,5 kilót. Az életminőség egyik legfontosabb mutatója, a születéskor várható élettartam az Európai Unióban 81 év, Japánban viszont a 84 évet közelíti. Lehet, hogy e mögött is a halfogyasztás áll? 

Minden bizonnyal érdemes a halételekre rákapni, nemcsak karácsonykor fogyasztani, hanem  tudatosan beépíteni azokat az étrendünkbe! Ahhoz, hogy egészségünket megőrizzük, legalább hetente kétszer kellene halat fogyasztanunk.

Források: hu.wikipedia.org

magyarkonyhaonline.hu

Borítókép: nosalty.hu