Hogyan lett az újév ünnepnap?

Az újévnek hosszú, ősi története van: a legkorábbi feljegyzett, az új év tiszteletére rendezett ünnepség mintegy 4000 évvel ezelőttre (i. e. 2000-ben), az ókori Babilonba nyúlik vissza. A history.com szerint ezek a babilóniaiak a tavaszi napéjegyenlőséget követő első újholdkor (általában március végefelé) ünnepelték az újévet egy 11 napos, Akitu nevű fesztivállal, amelynek minden egyes napján más-más rituálét tartottak. Az ünnep Marduk égi isten mitikus győzelmét ünnepelte a tengeri istennő, Tiamat felett, és magában foglalta azt is, hogy vagy új királyt koronáztak, vagy engedélyezték a régi király uralmának folytatását.

Honnan származik a szilveszter elnevezés?

A szilveszter a IV. században élt Szent Szilveszter pápa ünnepe, az új év vigiliája, azaz előestéje: mivel ő az év utolsó napján hunyt el, róla kapta a nevét ez a jeles alkalom. Bár ő maga nem túl jelentős személyiség, uralkodásának idejére (314–335) esett a kereszténység történetének első nagy fordulópontja. A római birodalom akkori uralkodója, Nagy Konstantin császár nemcsak hogy felhagyott a keresztények üldözésével, intézkedései az egyházat egyenesen az állam első intézményévé emelték.

Nem is csoda: a nomád népeknél ekkor hajtották a legelőre ki-, illetve a legelőről be az állatokat, ezért ez jelentős esemény volt számukra. Sokáig mozgó ünnep maradt: volt, amikor vízkereszt napján, január 6-án tartották, később, a XVI. századig karácsonykor ünnepelték az újévet. Egészen addig, amíg 1691-ben XII. Ince pápa ki nem hirdette, hogy az újév január 1-jén kezdődik, azóta a keresztény világban e napon ünneplik az újévet, ami később (szinte) az egész világon elterjedt.

Miért januárban kezdődik az újév?

Ahogy már említettük, az idők során a különböző civilizációk jellemzően egy-egy jelentős csillagászati vagy mezőgazdasági esemény idején köszöntötték az új évet – mint például a rómaiak, akik a holdciklusukat követve márciusban ünnepeltek – egészen Kr. e. 46-ig, amikor Julius Caesar császár bevezette a Julián-naptárt. A hónap névadójának, Janusnak – a kezdetek római istenének, akinek két arca lehetővé tette, hogy egyszerre tekintsen a múltba és a jövőbe – tiszteletére Caesar január 1-jét jelölte meg az év első napjaként. Ezen az új dátummal ellátott ünnepen a rómaiak nemcsak áldozatokat mutattak be Janusnak, hanem ajándékokat is cseréltek, ünnepségeken vettek részt, és házaikat babérágakkal díszítették.

Szilveszteri szokások

Eszközei igen változatosak: karikás ostor, duda, csengő, kolomp. Ismert szokás volt vidéken a nyájfordítás is, a cél az volt, hogy az állatok felébredjenek, és a másik oldalukra feküdjenek, így gondolták szaporaságukat biztosítani. Erdélyben szokás az óév kiharangozása és az új esztendő énekkel köszöntése is. Ezeknek a zajos mulatozásoknak a városi megfelelői a szilveszteri trombitálás és sajnos a petárdadobálás is.

Erdélyben volt szokásban minden nagyobb ünnepen, így húsvétkor és pünkosdkor is a tüzeskerék-engedés. Meggyújtottak egy szalmával betekert kereket, és legurították a domboldalról. A különösen az erdélyi szászok körében népszerű szokásról úgy tartják, hogy a kerék összeköti az óesztendőt az újjal. Falvainkban általában az óév búcsúztatását és az új esztendő köszöntését harangzúgás kísérte. Volt, ahol a falu lakói együtt ünnepeltek, a templomhoz vonultak, egy legény felment a templomtoronyba, és onnan köszöntötte az új esztendőt, a hívek pedig hálaadó énekeket mondtak.

A bukovinai székelyek szilveszterkor hagymából jósoltak a következő évi időjárásra. A gazda félbevágott egy fej vöröshagymát, 12 réteget lehántott róla, ezek jelképezték egyenként a hónapokat. Mindegyikbe szórt egy kevés sót, és amelyikben reggelre elolvadt, az a hónap csapadékosnak ígérkezett, ha azonban a só megmaradt a hagymalevélben, akkor szárazságra lehetett számítani. Természetesen szilveszterkor is jártak a legények házakhoz köszöntőt mondani, vagy éppen valamely tréfás jelenettel a háziakat jókedvre deríteni.

A régi magyar babona szerint, ha nem falunk fel mindent szilveszterkor, akkor az új esztendőben sem fogunk hiányt szenvedni.

Az év utolsó napján nem szabad baromfihúst enni, mert a baromfi hátrakaparja a szerencsénket. A hallal is jobb óvatosnak lenni, mivel folyó menti vidékeken szerencsét hoz (ahány pikkely, annyi pénz), máshol viszont baljós állat, hiszen vele elúszik a háziak szerencséje is. Pulykát enni is szerencsétlen dolog, mert mérget hoz a házhoz. Disznóhúst azért érdemes ennünk, mert a disznó előretúrja a szerencsét.

A boldogságot és az életet többféle rétessel lehet hosszúra nyújtani. Minél gazdagabb, bővebben adagolt a töltelék a rétesben, annál bővebben méri a boldogságot az ég az új esztendőben.

Régi szokás az egész kenyér megszegése is, hogy mindig legyen a családnak kenyere.

Újév napján semmit ne vigyünk ki a házból, mert a hagyomány szerint “elszáll a tehén haszna”, ám ha nincs tehetnünk, akkor is “elszáll a hasznunk”. (Ezen a napon nem jó sem kölcsönadni, sem kölcsönvenni semmit.)

Sok háznál mandulaszemet vagy más apróságot főztek a lencsefőzelékbe, és az a leányzó vagy legény, aki ezt megtalálta, a babona szerint férjhez ment, vagy megnősült a következő esztendőben.

Aki lencsét eszik, annak az év során soha nem ürül ki a pénztárcája. A lencsét egyes vidékeken babbal vagy más szemes terménnyel helyettesítik.

A pogácsába szilveszterkor érmét sütnek, és aki a szerencsepénzt megtalálja, annak bőséges lesz a következő éve. Figyelem, a pogácsának még éjfél előtt el kell fogynia, különben az egész a viszájára fordul!

Az óév és újév közötti éjszakán arra is fény derülhet, ki lesz életünk párja. A népszokás szerint nem kellett hozzá más, mint néhány házilag gyúrt gombóc, amibe gondosan belerejtették a papírra írt legkülönfélébb férfineveket. Amelyik gombóc főzéskor elsőnek feljött a víz felszínére, az tartalmazta a jövendőbeli nevét.

Újév első napján igyekeztek tartózkodni a veszekedéstől, házi viszálykodástól, mert az egész évet veszekedéssel töltötték volna.

Szokás volt kora reggel friss vízben mosakodni, hogy egészségesek maradjanak. Aki reggel a kútról elsőnek mert vizet, “elvitte az aranyvizet”, és egész évben szerencsés volt.

Ezen a napon nem szabad orvost hívni, orvoshoz menni, mert akkor betegséggel töltjük majd a következő évet.

Szerencsét hoz, ha megtöltjük az összes félig teli/üres konyhai tartónkat (kávétartó, cukortartó, sótartó, borstartó, lisztes edény, zsíros bödön, stb.). Ha ezek teli vannak, egész évben bőséget élünk, de ha üresek, vagy alig van bennük, akkor szükséget szenvedünk ezekben a dolgokban. A szerelmesek, házasulandók külön figyeltek, hogy a mézes bödön teli legyen, illetve hogy legyen méz a háznál, ugyanis ha a szerelmesek megkenik ajkukat mézzel, és éjfélkor úgy váltanak csókot, akkor édes és hosszú lesz a szerelmük, házasságuk. Egyes vidékeken a gyermekek száját is mézzel kenték meg ezen a napon, hogy édes beszédű, kedves emberré váljon, hogy sok édességet ehessen az esztendőben.

Források: kultusz.hu, noklapja.hu, ujpestmedia.hu

Képek forrása: istockphoto