A mai kis temetőkápolna alapításával kapcsolatban él egy Nagylózson ma is jól ismert legenda a lózsi néma szüretről:

László király egyik országjáró útjában elvetődött Sopron vármegye déli részére, a besenyő utódok szép földjére. Az urak mindenütt nagy tisztességgel, a föld fiai pedig kitörő lelkesedéssel fogadták. Annál jobban feltűnt a királynak és kíséretének, hogy a Lozs nevezetű községben nem jött senki eléjük, néma és kihalt volt a falu. A házak fölötti dombokon annál élénkebb volt a sürgés-forgás. Ott volt a nép apraja-nagyja. Szüreteltek. Hanem az a szüret egészen szomorú és hangtalan volt. Ez a némaság a hegyen szöget ütött a király fejébe. Nem restellte a fáradságot, oda lovagolt. És látja ám, hogy valamennyi szüretelőnek, még a gyermekeknek is fel van peckelve a szája, nehogy egyetlen szemét is megízlelhessék az édes szőlőnek. A földesúr rendelte így. A király roppant haragra lobbant és az irigy földesurat vincelléreivel és s csőszeivel együtt nyomban béklyóba verette. A földesúrra a következő büntetést szabta ki: építsen fel egy templomot, itt, ezen a helyen, Szent István király tiszteletére, ezzel vezekeljen kegyetlen tettéért!

Mint a korabeli templomok általában, a Szent István temetőkápolna is egyetlen síkmennyezetes, nyeregtetős, téglalap alaprajzú hajóból és félköríves, valószínűleg boltozott szentélyből áll. Fazsindelyes tető borítja. A főhomlokzat délre esik, itt nyílott az eredeti egyszerű, félköríves bejárat, felette három félköríves, tölcséres résablakkal. A hajó északi oldalán két hasonló ablak található, ami a korabeli templomoknál nagyon ritka. A másik hazánkban egyedülálló jellegzetessége: teljes falazata a román kori építészetre jellemző szabálytalan kőlapokból álló, ún. halszálkás falazással készült.

Lózs 1431-es mezővárossá válásával a település a síkság felé terjeszkedett. A birtokos Viczay család új várkastélyt építtetett, mellé új templomot – ez a mai barokk Szent Lőrinc templom középkori elődje. A régi kápolna így a földesúri család temetkezési helye lett. Utolsó helyreállítását 1982-ben végezték, mellette meghagyták a gróf Viczay-Héderváry család által 1832-ben emelt neogótikus csúcsíves előcsarnokot. Bejárata felett a családi címer és egy kis torony látható.

Az új templomot a Viczayak az 1440-es években építették az 1250-ből származó régi harangtorony mellé és a Kisboldogasszony titulust kapta. 1659-63 között volt első jelentősebb felújítása, ekkor a régi toronyba két harangot és egy órát helyeztek el, utóbbi abban az időben ritkaságszámba ment. Ekkor kapta jelenlegi nevét is Szent Lőrinc vértanúról. Az új névadó szent, Lőrinc gondot viselt a szegényekre és a betegekre. Mosta maga is a szegények lábát és rendszeresen osztott közöttük alamizsnát. Legendája elmondja, hogy sok beteget gyógyított meg csodálatos módon és vakok szeme világát is visszaadta. Mikor letartóztatták, a bíró első kérdése az Egyház kincseire vonatkozott. Jelentették ugyanis a bírónak, hogy a pápa odakiáltotta Lőrincnek elhurcolásakor, hogy ossza szét az Egyház kincseit. Lőrinc kért a bírótól három napot, s ígérte, hogy elhozza a kincseket. Mikor a kiszabott idő eltelt, megjelent egy sereg koldussal, bénával és beteggel, és azt mondta a bírónak: ,,Íme, itt vannak az Egyház kincsei!” A bíró úgy vélte, gúnyolódik vele, ezért átadta Lőrincet a hóhérnak. Akkor hozták a rostélyt, rábilincselték, és a tűz fölé tették. Lőrinc a rómaiak által annyira becsült férfias erények megtestesítője lett. A hívő nép később az augusztus 10-e körül látható hullócsillagokat elnevezte Lőrinc könnyeinek.

1769-ben a Szent Lőrinc templom tűz martalékává vált. A Viczay család újjáépítette a falu lakóinak segítségével. A templom orgonát és 4 harangot kapott, a vörös márvány főoltárt a Viczayak vásárolták a soproni Szent Mihály templomból 1805-ben. Az eredeti oltárkép helyére az 1900-as évek elején került a most is látható festmény Szent Lőrinc vértanúról. A kép Steiner Rezső soproni festő alkotása. Az 1935-ös felújítási munkálatok során az első két padsor között egy kriptát találtak 7 koporsóval, az 1760-70 közötti időszakból.

A templom érdekességei közé tartozik a főoltár feletti freskó: 1975-ben készítette Závory Zoltán festő a nagylózsiak segítségével. Különlegessége, hogy a képen lévő gyerekek és felnőttek között helyi lakosokat is megörökített, például a falu akkori plébánosait. Az egyik festményen látható egy korabeli nagylózsi falurészlet: a plébániatemplom a Solymosy-kastéllyal; illetve amint a nagylózsiak “mennybe mennek”.

A templomban több orgona is volt a történelem során. Az első mechanikus orgonát 1788-ban a falu lakói vásárolták. A második orgona 1903-ban került a templomba. Ez teljes egészében levegővel üzemelt, ezt a mechanikát a magyar orgonakészítők fejlesztettek ki. A ma is hallható orgona 1972-ben került a templomba.

A Mária szíve, Jézus szíve és Szent Antal festett faszobrokat 1864-ben Gángly József „lózsi” lakos vásárolta Lourdes-ba látogatva azzal a céllal, hogy a templomnak ajándékozza őket.

A temetőkertben álló látványosság a Solymosy család neogótikus családi kriptája is. 1872-ben elhunyt a település akkori birtokosa, báró Solymosy László 10 éves leánya, Irma. Ideiglenesen a temető keresztje előtt építettek számára egyszerű sírboltot. Mivel ő evangélikus, a temető pedig katolikus volt, a kriptát a báró nem a temetőbe, hanem a mellette fekvő földjére tervezte. Ezt a telket aztán igyekeztek a temetővel úgy összekötni, hogy egy egységet alkossanak. A kriptát az 1890-es években kezdték építeni és 1903-ban a régi temető újra rendezésével fejezték be. A temető mostani főútja úgy készült el, hogy közvetlenül a kripta bejáratához vezessen. Az új, nagy családi kriptába áthelyezték Irma koporsóját és a család többi tagja is ide temetkezett. A neogótikus stílusú épület ma a községi ravatalozó.

Források:

visitsopron.com

nagylozs.hu

Borítókép: mapio.net