Nemzetközi Vöröskereszt napja

  2021. május 8. - www.sopronmedia.hu

193 évvel ezelőtt, 1828. május 8-án született Jean Henri Dunant svájci üzletember és író, a Nemzetközi Vöröskereszt megalapítója. Kezdeményezésére a solferinói csata után alakult meg a Sebesült Katonáknak Nyújtandó Segély Nemzetközi Bizottsága, majd 1880-ban a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága nevet vette fel. Magyarország 1881-ben csatlakozott a szervezethez, amely megalakulása óta megszakítás nélkül háborúban és békében egyaránt tevékenykedik. Május 8-án már 72 éve, 1949 óta ünnepeljük a Nemzetközi Vöröskereszt világnapját.

A Nemzetközi Vöröskereszt működését megelőző időszakban hazánkban már létezett és működött rövid ideig orvosi segítséget nyújtó betegápolói szervezet. A szabadságharc idején megalakult „Honvédápolói Egylet” tagjai között orvosok, ápolóként szereplő nők, fegyvertelen férfiak, iskola helyett ápolást végző diákok voltak. Zárdák megnyíló helyiségeiből, valamint magánépületekből átalakított alkalmi kórházak létesültek szerte az országban, ezen kívül 32 tábori mozgókórház jelentette az egylet működési hátterét. Kossuth Zsuzsanna, Kossuth Lajos legfiatalabb húga, a „tábori dajka”, az összes tábori kórház főápolónőjeként is támogatója volt az egyletnek. Kossuthhoz és a nemzethez szóló felhívása − „Tépést, pólyát, sebkötést, és műtőszereket kérünk” − sokakat megérintett. Az ország szinte valamennyi ráérő, szabadon munkálkodó asszonya, leányiskoláinak növendékei sebkötő anyagokat szőttek, varrtak, készítettek. Ez a szép összefogás nem korlátozódott a hazai honvédek ápolására, hanem mindazokra kiterjedt, akik sebesültté válva ápolásra szorultak, még ha ellenséges katonák is voltak. A világosi fegyverletételig működő egylet tagjait, valamennyi hadorvost, ápolónőt, a segítők jó részét az osztrák rendőrség letartóztatta, a tanúkat, akik igazolni tudták volna, hogy ezer számra ápoltak ellenséges katonákat is a hadikórházak, meg sem hallgatták. Ferenc József uralkodása idején az egylet működését minden formában elhallgatták, annak nemes és ápoltakra nézve semleges mivoltát igyekeztek eltussolni, így nem kerülhetett nemzetközi figyelem azokra a magyarokra, akik egykor, huszonnégy évvel a Nemzetközi Vöröskereszt megalakulása előtt már a későbbi szervezet elvei szerint jártak el.

Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné

Kossuth Zsuzsanna, Meszlényi Rudolfné

https://hu.wikipedia.org/

A vöröskeresztes mozgalom ötlete Jean Henri Dunant (1828. május 8. – 1910. október 30.) svájci üzletembertől származik, aki igen sokat tett azért, hogy az elképzelés mára jelentős világszervezetté váljon. Az 1859-es solferinói ütközet során –, amely az osztrák és az egyesített francia-szárd haderők között zajlott – több mint negyvenezer sérült vagy halott katonát hagytak a csatamezőn. A hithű kálvinista családból származó Dunant éppen akkor Itáliába utazott, hogy egy algíri üzlet kapcsán tárgyalhasson III. Napóleonnal, így alkalma nyílt megtekinteni a 19. század egyik legvéresebb csataterét. Látta, ahogyan a csata végén, napnyugta után a vörös keresztet viselő kamilliánus szerzetesek ellátják a sebesülteket, eltemetik az elhunytakat. A csatában a fekete ruhájukon vörös keresztet viselő szerzetesek mindkét tábor sebesültjeit egyaránt ápolták, mivel szerzetesi fogadalmuk szerint életük kockáztatásával is szolgálniuk kellett minden irgalmasságra szoruló beteget. A vörös színű kereszt a különböző csatatereken már 1595-ben megjelent a szerzetes betegápolók jelvényeként, a törökök elleni hadjáratok alkalmával. A svájci kereskedőt nagyon megrázták a látottak, ezért üzleti útját megszakítva megpróbált segíteni. A szomszédos falu lakosaiból önkéntes segélycsapatokat szervezett, amelyek nemzetiségre való tekintet nélkül vettek részt az ápolásban, segítségnyújtásban. A szegény falusi asszonyok szeretettel ápolták a vadidegen külföldi katonákat, és ismételgették Dunant szavait: "Tutti fratelli" − "Valamennyien testvérek vagyunk." 

Dunant 1860 körül

Dunant 1860 körül

https://hu.wikipedia.org/

A csatatéren tapasztaltak alapján Genfbe visszatérve Dunant megírta a Solferinói emlék című könyvét, amely rövid idő alatt bejárta egész Európát. „Az egész város egyetlen kórház volt, franciák és osztrákok számára. Már pénteken itt rendezték be a nagy főhadiszállás kötözőhelyét, kicsomagolták a ládákból a tépéseket, az orvosi felszerelést és a gyógyszereket. A lakosság odahordta minden nélkülözhető takaróját, ágyneműjét, szalmazsákját és matracát. A castiglionei kórház, a templom, a kolostor és a San Luigi kaszárnya, a Kapucinusok temploma, a csendőr kaszárnya, a Maggiore, San Giuseppe és Santa Rosalia templomok mind megteltek sebesültekkel. Szorosan összezsúfolva feküdtek a szalmán, de szalmával borították az ottlakók az utcákat, udvarokat, tereket is, hogy elhelyezhessék a mindenfelől özönlő sebesülteket. Deszkából, vászonból hevenyészett tetőkkel védték őket a naptól.” (Részlet Jean Henry Dunant: Solferinoi emlék című könyvéből)

Harc Solferinóért. Háttérben a Spia d’Italia torony.

Harc Solferinóért. Háttérben a Spia d’Italia torony.

https://hu.wikipedia.org/

Ez a megrázó élmény késztette Henry Dunant-t arra, hogy javaslatot fogalmazzon meg a háborúk áldozatainak védelmére, és kezdeményezze egy segélyszervezet létrehozását. Így indult az az eszme, melynek hatására 1863-ban megalakult a Vöröskereszt. A mozgalom jelképe a kamilliánus szerzetesek vörös színű keresztje lett, bár a jelkép választásánál szerepet játszhatott nemzetisége is, a svájci zászlón szereplő kereszt is. A vörös kereszt jelképet a genfi döntések értelmében orvosi és humanitárius járművekre és épületekre lehet festeni, hogy megvédjék őket a katonai támadástól. Tekintettel arra, hogy a mozgalom kiterjedt az iszlám országokra is, a jelkép kiegészült a vörös félholddal, majd 2005-ben a vörös kristállyal. 

Akcióban a Vöröskereszt (1864)

Akcióban a Vöröskereszt (1864)

https://hu.wikipedia.org/

A háborús sebesültek ápolása mellett a szervezet feladatai közé tartozott a rokkantak és a rászorulók ellátása. Ezek után sorra alakultak a nemzeti társaságok, 1864-ben már Dánia, Franciaország, Spanyolország, Poroszország és Belgium is csatlakozott a „vöröskeresztes" programhoz. 1901-ben Henri Dunant Béke Nobel-díjat kapott a Vöröskereszt megalapításáért − ő volt az első, akinek ezt a díjat odaítélték. A Vöröskereszt szervezetének első nagy próbatétele a Nagy Háború volt, ráadásul a sebesültekről való gondoskodáson túl egy másik típusú feladatot is felvállalt: 1914. október 15-én létrehozták a Nemzetközi Hadifogoly Ügynökséget. Ez még a békekötés után is működött, hiszen alapvető feladatai közé tartozott a hadifoglyok és családjaik közti kapcsolat fenntartásának elősegítése, a hadifoglyok életkörülményeinek, a hadifogolytáboroknak a rendszeres ellenőrzése, valamint a békekötés után a hadifogolycsere zavartalan lebonyolításának biztosítása. Az 1965-ös bécsi nemzetközi konferencián hét alapelvet – emberiség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, önkéntesség, egység, egyetemesség − fogadtak el, amelyeket minden szervezet a magáénak ismert el, és amelyeket 1986-ban a mozgalom alapokmányában is rögzítettek. 1983-ban a szervezet neve Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság Ligájára, majd 1991-ben a Nemzetközi Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaság névre változott.

Önkéntes ápolónők részvétele az első világháborúban

Önkéntes ápolónők részvétele az első világháborúban

https://hu.wikipedia.org/

Magyarország 1881-ben csatlakozott a szervezethez. A Magyar Vöröskereszt az egyetlen olyan társadalmi szervezet, melynek működéséről önálló törvény rendelkezik (1993. évi XL törvény). Az idén 140 éves hazai szervezet elődjének a Magyar Országos Segélyező Nőegylet tekinthető, amely Erzsébet királyné védnöksége alatt alakult meg 1879 tavaszán. A Nőegylet elismerésre méltó munkát végzett a Vöröskereszt eszméinek terjesztésében, kezdeményezésére bontakozott ki hazánkban az önkéntes és hivatásos ápolónőképzés. A Vöröskereszt magyar szervezetének alakuló közgyűlését 1881. május 16-ra hívták össze Esztergomban, ahol kimondták a Magyar Szent Korona Országai Vörös-Kereszt Egyletének megalakulását. A Magyar Vöröskereszt egyenjogú tagja lett a nemzetközi mozgalomnak, és azóta is aktív tagja, az elmúlt évszázadban megszakítás nélkül működött Magyarországon.

A Vöröskereszt és Vörös félhold mozgalom közössége 192 országban több mint 650 millió ember életére van hatással. A világ legnagyobb és legkiterjedtebb humanitárius szervezeténél összesen körülbelül 97 millió ember dolgozik, az elmúlt egy évben azonban minden eddiginél többen csatlakoztak a mozgalomhoz, hogy a világjárvány idején támogatást és vigaszt nyújtsanak mindazon közösségeknek, amelyek fokozott veszélynek vannak kitéve.

Az egykori Vöröskereszt Kórház Esztergomban

Az egykori Vöröskereszt Kórház Esztergomban

https://hu.wikipedia.org/

Forrás: Internet

Borítókép forrása: https://www.history.com/

Kérem, várjon... Kérem, várjon...