Az evangélikus templom Sopron legnagyobb temploma, Magyarországon pedig a harmadik legnagyobb evangélikus templom. A mai épület helyén korábban három templom is állt. Az első imaházat 1676-ban építették fából, ez azonban még abban az évben az egész városra kiterjedő nagy tűzvész áldozatául esett. 1677–1722 között állt a második fatemplom. A gyülekezet harmadik temploma már kőtemplom volt, ezt 1722-23-ban emelték, de a fából épített karzatának és mennyezetének állapota erősen megromlott az évtizedek során, így 1781-ben a tervezett helyreállítás helyett új templom építését határozták el.

1781-ben II. József császár türelmi rendeletének értelmében 1782-től 1783 végéig császári jóváhagyással megtörtént a negyedik, mai templom építése, felszentelésére 1784. január 1-jén került sor. A hatalmas kőoszlopok anyaga a szentmargitbányai kőfejtőből való. Az építkezés sajátossága, hogy a laza szerkezetű talaj miatt 182 erős égerfacölöpöt használtak fel az alapozáshoz. A türelmi rendelet és a király által kiadott engedély szigorúan előírta, hogy a templomépület nem lehetett az utcafronton – eredetileg előtte állt a paplak, hátsó fala pedig a régi városfallal érintkezett. Szintén kritérium volt, hogy protestáns templomnak nem lehetett tornya, így a mai gyönyörű, tompa kupolás torony mintegy száz évvel később, 1862–1863-ban épült.
A toronyban négy harang lakik, amelyek a soproni Seltenhofer Frigyes harangöntő és tűzoltófecskendő gyártó üzemében készültek. Közülük három darabot az I. világháború során az orgonasípokkal együtt hadicélokra be kellett szolgáltatni. Így válhatott az evangélikus templom egy darab megmaradt harangja az 1921-es népszavazás eredményét bejelentő „Hűség harang”-jává − hangja hirdette az örömöt, hogy Sopron magyar város maradt. Érdekesség, hogy a harangokat nem a harangtér ablakain, hanem a torony földszintjéről, annak tengelyében, az arra kialakított nyíláson szállították fel működési helyükre.

A templom belsejében kevés építészeti díszítőelem található, a tér sajátságos vonzó erejét igazából a tartószerkezet, az alátámasztás és lefedés szigorú, tiszta rendje adja. A teremszerű megoldás az e korban épült klasszicizáló késő barokk és kora klasszicista protestáns templomok általános jellegzetessége.

A templom berendezésének stílusa sokkal inkább a barokk művészethez kötődik. A gyülekezet eredetileg kora klasszicista oltár kivitelezését tervezte, de végül a Bécs melletti Kahlenbergből, a feloszlatott Kamalduli Remeteség templomának 1730-ból származó barokk oltárát vásárolta meg és állította fel. A hatalmas oltár a középhajó teljes felületét betölti. Az oltárképet, „Krisztus az OIajfák hegyén”, Fischer Vince festette 1805-ben.
A klasszicizáló késő barokk szószéket a templom építésével egy időben, Lang János soproni asztalos készítette. Az egyszerű, volutás díszű padok ugyancsak egyidősek a templommal, a román stílusú keresztelő kút viszont a második fatemplomból került át az új templomba, Krausz Jakab soproni kőfaragó munkája 1677-ből. 

Külön említést érdemel a templom orgonája, amely a 19. század végén Ludwigsburgban, a Walcker cégnél készült, és ez ma is a Magyar Evangélikus Egyház legnagyobb és legszebb hangú orgonája. Hauser Károly finom rajzú homlokzatot tervezett neki, majd 1944-48-ban a pécsi Angster cég bővítette és újította fel az orgonát.

Maga a templomépület azóta nem sokat változott. 1808-ban a bejáratok fa előépítményeit tűzveszély miatt eltávolították, majd kőből építették újjá. 1883-ban a fazsindely-fedést cseréppel váltották fel. 1854-ben Handler József (1796-1881) egyszerű sekrestyét épített a templomhoz.
Toronyépítésre már az 1800-as évek előtt is gondoltak, de ennek pénzügyi lehetőségeit csupán 1860 után sikerült megteremteni. A gyülekezet a bécsi Ludwig Försterrel (1797-1863) és a helybeli Handler Nándor építésszel (1836-1888) készíttetett terveket. Megvalósításra azonban, Försternek, a historizmus neves osztrák építészének korai olasz-reneszánsz ihletésű terve került. A torony alapkövét 1862-ben tették le, a keresztet 1863. október végén helyezték fel az 52 m magasan elhelyezkedő csúcsra, a toronyszentelésre pedig 1867. szeptember 14-én került sor.
A toronyban a speisingi Stiehl cég által gyártott óra található, amelyről úgy tartják, hogy a legpontosabb a városban, ugyanis 1995 óta a nürnbergi óraközpontból vezérlik mikrohullámú jelekkel.

Forrás: http://sopron.lutheran.hu:91/

https://hu.wikipedia.org/

Borítókép: A soproni evangélikus templom 

Forrás: https://www.elmenynektek.hu/